A két szövetség

Az igehirdetés elhangzott 2025. március 9-én, böjt első vasárnapján. Igehirdető: Závodi Zsuzsanna. 

Textus: Galata 4. 21-31. "21Mondjátok csak ti, akik a törvény igájába kívánkoztok, nem ismeritek a törvényt? 22Az Írásban ugyanis az áll, hogy Ábrahámnak két fia volt, az egyik a szolgálótól, a másik a szabad asszonytól. 23A szolgálótól való a test szerint született, a szabad asszonytól való ellenben az ígéret által. 24Ennek jelképes értelme van. A két asszony a két szövetséget jelenti. Az egyik a Sínai-hegyről való, és szolgaságra szül: ez Hágár. 25Hágár ugyanis az Arábiában fekvő Sínai-hegyet jelenti, s a mai Jeruzsálemnek felel meg, amely gyermekeivel együtt szolgasorsban él. 26A szabad asszony ellenben a fenti Jeruzsálemet jelenti: ez a mi anyánk. 27Hiszen írva van: Örülj te magtalan, aki nem szülsz, fejezd ki örömöd és ujjongj, aki nem vajúdol. Mert több a gyermeke a magányosnak, mint annak, akinek férje van.

28Ti tehát, testvéreim, az ígéret fiai vagytok, mint Izsák. 29De ahogy akkor a test szerint született üldözte a lélek szerint valót, úgy van most is. 30De mit mond az Írás? „Űzd el a szolgálót és fiát, mert a szolgáló fia nem örököl a szabad asszony fiával.” 31Mi tehát, testvérek, nem a szolgáló fiai vagyunk, hanem a szabad asszonyéi."

 Igei olvasmány: 1. Mózes 16. 1-12.

Szeretett Testvéreim!

Hágár és Sára példája áll előttünk ezen a vasárnapon, amely a két szövetség közötti szakadékot, különbözőséget írja le.

Az ószövetségi analógia úgy hangzik: Ábrahámnak két fia született, az első gyermek: Izmael, aki Sára rabszolgájától, Hágártól született, és Izsák, aki az idős Sárától született. Izmael az emberi közreműködés, a „besegítés” eredménye, Izsák a hit gyermeke.

Nekünk is számos Izmaelünk van, és csak kevés hitben megélt, mennyei csatornán kapott „gyermekünk”. Amikor véget érnek a szavak, az irányítás lelkülete, ott születnek meg az Izsákok, fonódik szívünkhöz a mennyei szál, a nem várt fordulat. Azt mondja az ige: „rabszolganőtől való csak test szerint született, a szabad asszonytól való viszont az ígéret által”. (23. vers)

1. Kivel találkozunk itt? Először is a hitetlenség emberével. Ábrahám, a hit atyja Isten ígéreteit csúfolja meg, amikor elfogadja a felajánlást, amit a saját felesége hoz elé. A választott nép atyja úgy érzi, hogy Isten időben és terében messze előre mutató ígérete neki túl messze van. Az ígéret így hangzott: „Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Ennyi utódod lesz!” – mondta az Úr.

Ábrahámnak a „túl messze” a lehetetlenséget jelentette és a saját kezébe veszi az irányítást. Valójában nem hitte el Isten szavát! Így gondolkodott: Én és a feleségem is öreg vagyunk. Sára meddő, már megszűntek nála a női folyamatok. Hogyan is lehetne gyermekünk?! Nem mondta azt, hogy gyermektelen maradok, csak „be akart segíteni” Istennek. Ki akarta segíteni az ígéret Urát. De ez nem más, mint hazugság, Isten ígéreteinek a megcsúfolása. A kísértés számunkra is az, hogy bár ismerjük Isten ígéreteit, azok biztosak és visszavonhatatlanok, mégis szeretnék neki „besegíteni”. Hogyan? Mi kövezzük ki az üdvösség útját: egy kis jócselekedettel, egy kis kötelező „látogatással” a templomban. Hogyan? El kezdünk a felszínen élni. Boldogtalan vagy elégedetlen vagy? Akkor jöhet egy kis wellness, néhány esti pohárka alkohol, sorozatokban töltött éjjelek és nappalok, a negyedik vagy az ötödik -féle hangulatjavító szer. Természetesen ezek is lehetnek Isten segítő eszközei, de ha nyomorúságok hálójában csak kifelé figyelünk, csak az emberi eszközök fontosak, és csak a világ logikája szerint gondolkodunk, elveszettebbek leszünk mint valaha. A bűnbánati sorozat egyik istentiszteletén azt hallottuk, hogy a csoda folyamatának első lépésre, hogy – kételkedés nélkül - Istenre figyelünk. Jézus utasításait követve nem marad üres az életünk. „Töltsetek – merítsetek – vigyétek!” – hallottuk a kánai menyegző csodájával kapcsolatban.

2. A hit embere az elengedés embere. Meg kell tanulnunk elengedni a bennük lévő kételyt, tenni akarást, az irányítás, a közreműködés és bizonyítás kényszerét! Elengedi félelmeinket és borúlátásunkat! Ez a böjt igazi értelme és ajándéka. Először üresnek kell lennem, hogy mennyei áldások örömével teljen meg az életem. Mit kell neked elengedned? Az úrvacsora közösségében add át magadat, kérdőjeleid, hamis váradalmait Istennek! Ebben a 40 napban minden nap kérdezd meg magadtól és Istentől is: Mit engedhetek el ma teérted, Uram?

Az elengedéshez sok bátorságra van szükségünk. Az elengedés másik oldala az elfogadás. Ebben a példatörténetben három hegy kerül előtérbe. Az első a Sinai hegy a Tízparancsolat adományozásának helye, a második a jeruzsálemi templomhegy, ahol az áldozatokat bemutatták. A harmadik a mennyei Jeruzsálem, amely földre jött Jézus Krisztusban. A golgota hegye csak akkor lesz a szabadulás helye, ha hit által látható lesz a szívünkben is. A Golgota hegye a „mi anyánk”, az újjászületés helye, ahol szeretett és boldog gyermekké leszünk. Kérd ma is az Urat: a te kereszted elfogadó bátorságát add meg nekem, hogy szabad legyek!

A tengerek mélyén nagy nyugalom van, az óceánok szelei csak a felszínt érintik. A mélység nyugalmát már semmi sem zavarja. Lelked nyugalmát ott találod, ahol a mélyben Jézussal kezdesz el beszélgetni - nap mint nap. Amikor mind jobban Őrá hagyatkozol, Isten válasza csendben, szeretetben meg fog érkezni hozzád, a hiányodat betölti önmagával, a sebeidet sebeivel gyógyítja.

3. A megváltás örömével lesz teljes az életünk. Nem kell hozzá más! Amikor az Úr megismétli ígéretét Ábrahámnak, akkor az ősatya arcra borult, és így olvassuk: „nevetett, ezt gondolta ugyanis magában: Százesztendős embernek lehet-e gyermeke? De Isten ezt mondta: Nem! Sára, a feleséged szül neked fiút, akit Izsáknak fogsz nevezni. (1. Móz 17.)Izsák nevének jelentése: nevetés. Jiccák – nevetni fogsz. Ez a nevetés annak a kezdete, amelyet Ézsaiás felerősít a próféciában: Ujjongj, te meddő, aki nem szültél, vigadj és örvendj, aki nem vajúdtál, mert több a gyermeke az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak. Ez a nevetés Jézus Krisztus megváltó munkájával teljesedett be.

Életünk öröme Jézus Krisztus. Ezért biztat az apostol: Törj ki örömben, engedd szabadjára az örömödet, mert megváltott gyermek vagy! Aki Ábrahám hitéből való az tudja, nincs több okod félni, az örömben Istennel vagyunk közösségben. Csak te és Ő. A keresztyén ember öröme különleges öröm: „Rád nézett az Isten, és tetszettél neki a kereszteddel. Örömmel látta, hogy mindaz amit alkotott jó.” (Agnes Beguin verse) Ámen 

Imádság:Istenünk, tanítsd meg nekünk a mély és igazi elengedést. A kereszt elfogadó bátorságát add meg! Engedd, hogy közelebb kerüljünk hozzád a mai úrvacsorában és azon a zarándokúton, amit böjtnek hívünk! Segíts, hogy a szívünkben válaszolni tudjunk rá, mit kell elengednünk. Segíts, hogy neked adjuk át, amire nincs szükségünk, ami emberi biztosíték. Kérünk, adj bátorságot elengedni azt, hogy láttatni akarjuk magunkat és idézőjeles nagyszerűségünket. Kérünk, adj erőt kicsinek és észrevétlennek maradni.

Pecsételd el életünket a Szentlélek örömével! Köszönjük, hogy figyelsz ránk, vissza vársz, ahogy a tékozló fiút haza várta az apja. Te tudod kioltani üres félelmeinket, szívünk legbelsejében is ott vagy, hogy ráébredjünk közelebb vagy hozzám mint azt valaha képzeltük. Csodálatos Isten, áldunk és magasztalunk, hogy a testünkben, lelkünkben, hitünkben formálod a feltámadást! Ámen. /Závodi Zsuzsanna/