Böjti imafonal

BÖJTI IMAFONÁL, 2026. FEBRUÁR 18-ÁPRILIS 5.

Alapvetés

Idén arra figyelünk, hogyan segít Isten megtalálni az élet, saját létezésünk középpontját. Az Imafonal abban segít, hogy a körülöttünk állandó zizegő valóság felszínétől hozzá tartsunk, a középpont felé. Mind jobban ragaszkodjunk Istenhez.

Azért érdemes imádkoznunk, hogy egyre mélységesebb vággyal keressük Istent.

Ezért érdemes elkészíteni az ima helyét és az idejét!

Ne akarj jól imádkozni, csak légy jelen Jézus számára!

Fogadd el a képeket és gondolatokat, amik benned vannak!

Gondolj arra, hogy mindent ajándékba kapsz az imában!

Nézd magad Jézus szemével! Írd le, mit éltél meg!

Legyen ez az imádságod:

Köszönöm, Uram, hogy megértem ezt a napot. Felajánlom neked az időmet. Kérlek, segíts, hogy most csak rád figyelhessek! Segíts meglátnom, hogyan maradhatok meg a te szeretetedben! Mutasd meg, mi a szándékod ma velem!

Hogyan imádkozzunk?

Érdemes egy zsoltár elmondásával kezdeni az imádságot!

Olvasd el a napra kapott bibliai Igét! Olvasd el még egyszer, a szíveddel is!

Engedd, hogy közelebb kerüljön hozzád!

Válaszd ki azt a szót, ami most leginkább kiemelkedik számodra! Írd le ezt a szót!

Gondolkozz el, mit jelent ma számodra. Hogyan kapcsolódik az Ige jelenlegi élethelyzetedhez?

Milyen érzést hoz elő belőled? Figyeld meg, mi mozdul meg benned, a lelkedben, a szívedben!

Miután erre rátekintettél, kezdj el beszélgetni Jézussal az élethelyzetedről, az érzéseidről, és az Igéről.

Kérdezd meg, mit szeretne, hogy megérts, megérezz, befogadj ebből az igéből.

Szólítsd meg, és beszélgess vele – bárhogyan.

Utána olvasd el a gondolatot és az imádságot is, ami a füzetben van.

Minden nap kérdezd meg: Mit engedek ma el Istenért?

Végül érdemes dicsőséget adni Istennek.

Gondolatok

Idén a középpont és a felszín kettősségére figyelve Richard Rohr: Minden egybetartozik című könyvének részleteit olvassuk majd. A kontemplatív ima ajándéka e könyv alcíme, mivel abba az Istenhez való kapcsolódásba vezet el, amely nem a rációnkat, az értelmünket, a szavainkat használja, hanem egész lényünkkel kapcsolódhatunk ilyenkor Istennel. Erre hívunk mindenkit.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. február 18. szerda, 1. nap

 

51. zsoltár

 Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem! Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van. Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted. Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem. Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem. Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó. Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél. Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet!

IGE

Vigyázzatok! Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát osztasz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te adsz alamizsnát, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is. Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni! Bizony mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Amikor böjtöltök, ne legyetek mogorvák, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Máté 6,1-6. 16-18

Gondolat

“A felszín népe vagyunk, alig van kapcsolatunk a középponttal. Saját életünk mezsgyéjén élünk a “táguló csavarban”, összekeverjük a külsőségest a lényegessel, túl könnyen tekintjük úgy, mintha a külszín lenne a középpont.

“Forgás és forgás táguló csavarban

A sólyom nem hallja a solymászt

Minden eltörik, gyönge a közép

A világra anarchia szabadult

Szabadon árad a vér-homály

S az ártatlanság cécója megfúlt

A jóknak nincs hitük

De buzgó, ki alattomos.”

William Buttler Yeast: A második eljövetel….

A külszín, a peremvidék nem rossz dolog, csak múlékony, véletlenszerű, néha csak látszólagos, és főleg a védekezés kényszeréről és az “öndíszítésről” üzen.”

(Richard Rohr: Minden egybetartozik, Ursus Libris, 2006. 13. oldal)

Imádság

Istenünk, életünk csobogó felszínéből most szeretnénk létünk középpontja felé útnak indulni. Sokszor el sem hisszük, hogy létezik más, mint a napi taposómalom. Elfelejtjük eredeti hivatásunkat. Kérünk, áldd meg böjti utunkat, hogy ne féljünk a mélységtől, hanem a napi zizegő valóságból Téged keressünk. Adj csendet! Segíts, hogy egy időre ki tudjuk kapcsolni zajkeltő gépeinket! Szereteteddel, az irántad való vágyódással áldj meg minket! Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. február 19. csütörtök, 2. nap

 2. zsoltár

Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek? Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és felkentje ellen: Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket! A mennyben lakozó kineveti, az Úr kigúnyolja őket. Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket: Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon! Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá tettelek ma téged! Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget. Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt! Azért ti, királyok, térjetek észhez, okuljatok, ti, bírái a földnek! Félelemmel szolgáljátok az Urat, reszketve vigadjatok! Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!

IGE

Majd azt mondta, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell vettetnie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. Azután így szólt mindnyájukhoz: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi? Lukács 9,22-25

Gondolat

“Régebbi korok embereinek sokkal korábban meg kellett találniuk a középpontjukat - pusztán túlélésük miatt - , mert nekik nem állt rendelkezésükre ilyen sok mentség és eszköz, hogy elkerüljék a valóságot. Mi meglehetősen sokáig tudunk bujkálni életünk felszínességében. Olyan sokáig, hogy kezdjük úgy érezni, ez az egyetlen lehetséges “életmód”. Nem sokat beszélnek arról, hogy mélyebb dolgok is léteznek. Inkább azt halljuk, hogy széttöredezett, “dekonstruált” társadalmunkat főleg a média és az üzleti szféra tartja össze. Mely intézmények persze önmagukban szintén nem rosszak, csak nem elegendőek ahhoz, hogy megszólítsák a lelkünket… Úgy látszik, hogy az ima, vagyis a szeretet útja valamint a szenvedés útja a két Nagy Ösvény a lelki átalakuláshoz… Ennek ellenére sokan választunk kerülő utat az édenkertbe való visszatéréshez… Ez a félig sejtett célzás és a félig értett ajándék útja” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 14. o.)

Imádság

Uram,

a látszat-életemet hozom eléd. Úgy néz ki, hogy rendben vannak a dolgok. De te is tudod, és olykor én is, hogy a mélyben hiány van. Nehezen tudok kapcsolódni hozzád. Már csak a hittapasztalat emlékeiből élek.

Utánad szeretnék menni. Mégis, még mindig túl sok látszatot cipelek.

Segíts, Uram, valódivá válnom! Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. február 20. péntek, 3. nap

51. zsoltár

Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád. Ments meg, mert vért ontottam, ó, Isten, szabadító Istenem! És igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem. Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám. Hiszen a véresáldozatot nem kedveled, és ha égőáldozatot adnék is, nem vennéd szívesen. Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem! Tégy jót a Sionnal kegyelmesen, építsd fel Jeruzsálem kőfalait! Akkor majd kedveled a helyesen bemutatott áldozatokat, az égőáldozatot és a teljesen elégő áldozatot. Akkor majd áldozhatnak oltárodon bikákat.

 IGE

Akkor odamentek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem böjtölnek? Jézus ezt mondta nekik: Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak. Máté 9,14-15

 Gondolat

“El kell indulnunk valahonnan. Legtöbbünknek a felszínre, a peremvidékre esik a kiindulási pont. Ha elfogadjuk, és nem elfojtjuk, ha elszenvedjük, sőt gyönyörködünk benne, akkor a felszín valósága királyi útként vezet a középponthoz… Valamilyen okból mégis jobban kedveljük a valóság mesterséges utánzatait, maszkjait, mint a való létezés felzaklató, átformáló arcát… Ahol a hajléktalanok melegednek, egy friss firkát láttam: “Elnézem, milyen eszelősen védik az emberek a semmijüket…” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 16. o.)

Imádság

Uram, vajon böjtölök? Szeretném mondani, hogy igen, mert jó keresztény lennék. De ha böjtölök, az vágy utánad. Nem vagy itt. Már egy ideje nem talállak. Ismerlek, belélegezlek, úgy tartozom hozzád, mint virághoz a színe. Benned vagyok, de nem érzékellek. Vágyom utánad, de tudom, hogy itt vagy. Amikor megijedek hiányodtól, alkotok magamnak egy másik valóságot, amelyben érzések vannak, megfogható és megfigyelhető folyamatok, mert félek a feloldódástól benned. Félelmeim bizonyítják, hogy élek. Érzékelhetővé teszik hiányodat, hogy újra megtaláljalak téged, aki mindvégig itt voltál. Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG  2026. február 21. szombat, 4. nap

 

117. zsoltár

Dicsérjétek az Urat mind, ti, népek, dicsőítsétek mind, ti, nemzetek! Mert nagy az ő szeretete irántunk, az Úr hűsége örökké tart. Dicsérjétek az Urat!

IGE

Ezután kiment, és meglátott egy Lévi nevű vámszedőt a vámszedő helyen ülni. Így szólt hozzá: Kövess engem! Az otthagyott mindent, felkelt, és követte őt. Lévi nagy vendégséget rendezett neki a házában. Nagy sokaság volt ott, vámszedők és mások, akik velük együtt telepedtek asztalhoz. A farizeusok és a közülük való írástudók pedig zúgolódtak, és ezt mondták tanítványainak: Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt? Jézus így válaszolt nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre. Lukács 5,27-32

Gondolat

“Isten birodalmában “minden egybetartozik”, még a törött és haszontalan darabok is, ezzel szemben a kultúra hatalmi rendjei az embereket “odatartozókra” és “kitaszítottakra”, győztesekre és áldozatokra osztják. Amíg a saját lelkünkben nem vívjuk meg ezt a harcot, addig mindig a hasadt rendet fogjuk továbbörökíteni a politika és az osztályok külsődleges világában. A dualista gondolkodás a lélekben kezdődik, aztán átköltözik az észjárásunkba, és végül kiterjed az utcákra… Az Istennel kapcsolatos kérdést nem gondolatainkban oldjuk meg - és nem is tökéletes erkölcsi válaszokkal. Bensőnk egészében oldódik meg azáltal, hogy vállaljuk Isten misztériumának, titkának befogadását.” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 17. o.)

Imádság

Uram, megvallom, sokszor könnyebb agyalni a misztérium elfogadása helyett. Olykor időpocsékolásnak érzem azt, hogy csak szemléljelek. Olyan, mintha kimaradnék az életből. Meg aztán mit szólnak? Jó lenne odébb állni, és téged követni, amint azt Lévi tette. Jó lenne otthagyni a tartozik-követel rubrikákat, és egyszerűen csak lépdelni utánad. Még úgy is, hogy nem értelek. Amikor megtörténik az az életemben, hogy a lelkem nyomdokodba lép, szárnyra kapok, és élek. Segítst meg, Uram, adj bátorságot. Legyen már annyira nehéz, üres, bezárt, hogy mindennél jobban vágyjam szabadságodra. Hogy amikor jössz, gondolkodás nélkül kövesselek. Ne lássak mást, csak tekintetedet, mely észrevesz, és méltónak lát a követésre. Ámen.

 BÖJTI IMÁDSÁG 2026. február 22. vasárnap, 5. nap

 10. zsoltár

URam, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején? A bűnösök gőgjükben üldözik a nincstelent, de saját ármánykodásuk veszejti el őket. Dicsekszik kapzsiságával a bűnös, és áldást mond a haszonleső, de ezzel megcsúfolja az URat. Fennhéjázva mondja a bűnös: Nem lesz számonkérés, nincs Isten! Ez minden gondolata. Útjai mindenkor eredményesek, azt hiszi, hogy messze van ítéleted, semmibe veszi ellenségeit. Azt mondja magában: Nem rendülök meg, nemzedékek váltják egymást, de engem nem ér baj. Szája tele van átokkal, csalással és durvasággal, nyelve nyomorúságot és bajt okoz. Ólálkodik a házak körül, titokban meggyilkolja az ártatlant, szeme a gyámoltalant figyeli. Lesben áll rejtekhelyén, mint oroszlán a bozótban. Lesi, hogy elragadhassa a nincstelent. Kiveti hálóját, és elragadja a nincstelent. Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat, ha a körmei közé jutnak. Azt mondja magában: Elfelejtett Isten, eltakarta arcát, nem lát meg soha! Állj elő, URam, emeld föl kezedet, Istenem! Ne feledkezz meg a nincstelenekről! Miért vetheti meg Istent a bűnös? Miért mondhatja magában: Nem lesz számonkérés?! Pedig te látod a vészt és a bánatot, rátekintesz, és kezedben tartod. Rád bízhatja magát a gyámoltalan, az árvának te vagy a segítője. Törd össze a bűnös hatalmát, a gonosztól kérd számon bűnét, hogy nyoma se maradjon! Király lesz az ÚR mindörökké, a pogányok pedig kivesznek országából. Az alázatosok kívánságát meghallgatod, URam. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet, véded az árva és elnyomott ügyét, hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön.

IGE

Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré! Ő így válaszolt: Meg van írva: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, és így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: „Angyalainak parancsot ad, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” Jézus ezt mondta neki: Viszont meg van írva: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki. Máté 4,1-11

Gondolat

“A kontempláció elsősorban nem vigasztalás, hanem maga a valóság. Amint az összes külső, izgató hatást megszüntetjük, a belső zűrzavarunk felszínre tör. Fel nem dolgozott érzelmek, belső feszültségek bukkannak föl… A vadállatok mutatkoznak meg először. Talán ezért megy az ember a sivatagba. … Menekülni akarunk majd tőlük, erről biztosíthatok bárkit. Ennek az önmagunkban való csalódottságnak az érzését akarjuk meggyógyítni azzal, hogy egy képpel vagy egy ideológiával azonosítjuk magunkat. “Okos vagyok”, “jóképű vagyok”... Csak azt tudom nyújtani Istennek, másoknak vagy önmagamnak, aki valójában vagyok. Ez az abszolút egyszerűség helye. Annyira egyszerű, hogy nemigen akarunk visszatérni oda. Túlságosan dísztelen. Nincs körítés… A puszta az a hely, ahol önként vállaljuk az ingerszegénység állapotát. Ott nincs visszatükrözés. Ott én nem az vagyok, amit te gondolsz rólam.“ (Richard Rohr: Minden egybetartozik 73. o.)

Imádság

Drága Jézusom! Te akkor is adsz, amikor én ebből semmit sem észlelek. Könyörülj rajtam Uram, és adj lelki éberséget, hogy szívemet neked, a te jelenlétednek nyissam meg. A te tekinteted, a te hűséged tesz éberré. Mennyi vágyakozás, mennyi miért, mennyi sértettség van bennem. Köszönöm, hogy te soha nem hagysz magamra, s amikor belesodródom az ördögi ígéretek őrületébe, te ott is velem vagy. Könyörülj rajtam, és add meg kegyelmed, hogy veled legyen lakott, általad legyen vezetett az életem. Bármi történik is velem, az először téged ért, te élted át, téged környékezett meg s ez megmelengeti szívemet. Hadd legyek így élővé, bátorrá, a Szentlélek edényévé. Veled együtt vallom, hogy az Urat, az én Istenemet imádom és csak neki szolgálok. Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG  2026. február 23. hétfő, 6. nap

 19. zsoltár

Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny. Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul. Nincs szó, és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik, mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig. Sátrat készített a napnak, amely mint vőlegény jön ki szobájából, örül, mint egy hős, hogy futhat pályáján. Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig, nincs rejtve melege elől semmi.Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az Úr intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt. Az Úr rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az Úr parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet. Az Úr félelme tiszta, megmarad örökké. Az Úr döntései igazak, mindenben igazságosak, kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is. Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bőséges. A tévedéseket ki veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg! A kevélységtől is tartsd távol szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor feddhetetlen maradok, sok bűntől mentesen. Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, Uram, kősziklám és megváltóm!

IGE

Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek elé minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre! Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre. Máté 25,31-46

Gondolat

“Meg tudod-e látni Krisztus képét a legkisebb fivéredben, nővéredben? Úgy alkalmazza ezt, mint a végítélet általa alkotott egyetlen értelmezését. Ahol eltűnnek a parancsolatok, a templomba járás, a pápai tévedhetetlenség: egyedül arról van szó, képesek vagyunk-e látni? Meg tudjuk-e látni Krisztust a legkisebb fivérünkben, vagy nőtestvérünkben? Meglátjuk-e Krisztust abban az emberben, aki senki, aki nem képes a siker játszmáját játszani? Aki bűzlik. Aki egy kész utálat. Aki alamizsnára szorul. Akire rá kell költeni a befizetett adónkat. Ha meglátjuk benne is, akkor látunk igazán.” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 54. o.)

Imádság

Uram, ebben a pillanatban, a most pillanatában leborulok előtted, most megbocsátok, s akiket te hozol elém az ima csendjében, szívembe fogadom. Uram, te itt vagy és csended hanggá válik, felébresztesz a fásultságból, bevezetsz szentségedbe, és elküldesz a szomjazókhoz, az éhezőkhöz, a didergőkhöz. Légy jelen, meglepetések Istene, szomjat oltani, kenyeret adni! Gyógyítsd meg sebeimet a te sebeiddel, vakságomat a te szemeddel, elpazarolt időmet a kereszt jelével. Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG  2026. február 24. kedd, 7. nap

113. zsoltár

Dicsérjétek az Urat! Úrnak szolgái, dicsérjétek, dicsérjétek az Úr nevét! Legyen áldott az Úr neve most és mindörökké! Napkelettől napnyugatig dicsérjétek az Úr nevét! Magasan fölötte van az Úr minden népnek, dicsősége fölötte van az egeknek. Ki hasonlítható Istenünkhöz, az Úrhoz, aki a magasban lakik, és a mélybe néz, az égre is, a földre is? Fölemeli a porból a nincstelent, és kiemeli a szemétből a szegényt. Az előkelők közé ülteti, népe előkelői közé. Megengedi, hogy a meddő úgy lakjék a házban, mint fiaknak boldog édesanyja. Dicsérjétek az Urat!

IGE

Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben! Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen.Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást. János 15,9-17

Gondolat

“Az adomány, amit a valóban kontemplatív lelkek felkínálnak mind önmaguk, mind a társadalom számára az, hogy egy sokkal nagyobb történet részének, egy sokkal nagyobb Én részének tekintik magukat. Ebben az értelemben a középpontja tudatában élő ember alapvetően konzervatív, jól tudja, hogy ősei taposták ki az útját, az Örök Hagyomány ösvényét. Paradox módon azonban a valódi kontemplatív lélek mindemellett kockázatvállaló és reformer, éppen azért, mert nincsen magántermészetű tennivalója, feladata, vagy biztonságigénye. Biztonságának és identitásának kulcsa Isten, és nem függ attól, hogy igaza van-e, fizeti-e őt az egyház, vagy hogy elnyeri-e az emberek tetszését… Isten mindig nagyobbnak bizonyul azoknál a dobozoknál, amelyekbe be akarjuk őt gyömöszkölni.” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 23. o.)

Imádság

Uram, a veled való beszélgetés valódi összekötés. Istenem, csak te vagy képes összekapcsolni a lelkünket az igazzal, a valóságossal. Annyi kép, mozaik darab, látszat történés között élünk. Már nem hiszünk a szemünknek sem, mi igaz és mi hamis. Ömlik ránk a mesterséges kép-özön, s mi hagyjuk. Te azt mondtad, hogy amit hallottál az Atyától, azt tudtul adtad nekünk. Urunk, káprázatok között élünk, elveszítettük látásunk és hallásunk. Te képes vagy világunk, szívünk valótlanságait megszüntetni, segítsd újra emberré lenni, téged hallgatni, téged ölelni, felfoghatatlan és beláthatatlan terheinket szeretni - szereteted által. Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. február 25. szerda, 8. nap

 

15. zsoltár

URam, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden? Az, aki feddhetetlenül él, törekszik az igazságra, és szíve szerint igazat szól; nyelvével nem rágalmaz, nem tesz rosszat felebarátjával, és nem hoz gyalázatot rokonára. Megvetéssel néz az alávalókra, de tiszteli azokat, akik az URat félik. Esküjét nem vonja vissza, ha kárt vall is. Nem adja pénzét uzsorára, és nem hagyja magát megvesztegetni az ártatlan rovására. Aki ezeket teszi, nem tántorodik meg soha.

 IGE

Amikor pedig egyre nagyobb sokaság gyülekezett hozzá, ő így kezdett beszélni: Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelt követel, de nem adatik neki más jel, mint Jónás próféta jele. Mert amiképpen Jónás jel volt a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jellé ennek a nemzedéknek. Dél királynője feltámad majd az ítéletkor e nemzedék férfiaival együtt, és elítéli őket, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, de íme, nagyobb van itt Salamonnál. Ninive lakói feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására, de íme, nagyobb van itt Jónásnál. Lukács 11,29-32

Gondolat

“A gyerek fel akar nőni. A gyerekek alig várják, hogy felnőjenek. Tudják, hogy át fognak változni, és vágyakoznak arra, hogy ez megtörténjen. Azt hiszem Jézus legfontosabb hasonlata az átalakulásra Jónás jele… Gondoljunk csak arra a sok jelre és csodára, amit a vallás kíván, ami után vágyakozik, sőt, amit kreálni is hajlandó. De Jézus szerint gonosz és szerződésszegő nemzedék az, amelynek ilyesmire van szüksége. Ez bizony elég kemény kijelentés. Azt mondja, hogy a csodavárás helyett alá kellene szállnunk egy kicsit a cethal gyomrába. Csak ezután és csakis ezután fog a cethal egy új partra vetni bennünket, és ekkor értjük meg hivatásunkat. Ez az egyetlen megoldás, amit Jézus megígért nekünk.” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 42. o.)

Imádság

Kereszten függő Jézusom, ma tőled szeretnék tanulni! Szeretném megélni, hogy előbb van a kegyelem, csakis utána az erőfeszítésem. Kérlek szedegesd le kérges szívem felszínéről az ítélkezés lelkületét, a folyton-folyvást tenni akarás kényszerét. Segítsd kikapcsolni a bennem is futó filmet, amelyben súlytalanná lesznek a szavak, jogossá és normalitássá a háborúk. Formálj, Uram, kegyelmed jelével; a te sebed, a te utad, a te csended ezt zengi bennem: milyen nagy vagy Te! Ámen. 

 BÖJTI IMÁDSÁG 2026. február 26. csütörtök, 9. nap

 

138. zsoltár

 

Magasztallak, Uram, teljes szívemből, istenekkel szemben is csak rólad énekelek! Leborulok szent templomodban, és magasztalom nevedet hűséges szeretetedért, mert mindennél magasztosabbá tetted nevedet és beszédedet. Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, lelkembe erőt öntöttél. Téged magasztal, Uram, a föld minden királya, amikor meghallják szád mondásait. Énekelni fognak az Úr útjairól, mert nagy az Úr dicsősége. Bár fenséges az Úr, meglátja a megalázottat, és messziről megismeri a fennhéjázót. Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet. Haragos ellenségeim ellen kinyújtod kezedet, jobbod megsegít engem. Az Úr javamra dönti el ügyemet. Uram, örökké tart szereteted, ne hagyd cserben most sem kezed alkotásait!

  

IGE

Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik. Vagy ki az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér tőle, vagy amikor halat kér, kígyót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jót a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérnek tőle? Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták. Máté 7,7-12

 

Gondolat

“Ez nem az a világ, ahol azért kell dolgoznunk, hogy Isten észrevegyen és szeressen engem. Ez nem az a világ, ahol iparkodnunk kell a lelki fejlődésért. Ez nem a bűn és bűnhődés kozmikus játszmája. Attól félek, hogy a vallások java részben viszont éppen ezt tanítják, jóllehet, csak közvetett módon. ... Félünk a meg nem szolgált dolgoktól… Az ima elsősorban nem a kimondott szó, és nem a végiggondolt gondolat. Inkább egyfajta beállítottság, a jelenlétben létezés sajátos módja… Csak azok képesek felismerni és megérteni őt, akik gyermeki szívvel és ésszel közelednek hozzá. … Próbáljuk csak mondogatni: Nem tudok semmit… a lelki tanítást az akadályozza leginkább, ha úgy vesszük, hogy már tudunk, illetve hogy nekünk nem kell tudnunk. Imádkoznunk kell a kezdő hozzáállás kegyelméért.” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 30-32. o.)

 

Imádság

Jó Atyám, most kisgyermekként járulok eléd. Kérlek, beszélj hozzám a jó apa, bátorító szülő nyelvén. Felnőttként annyira bonyolulttá tettem életem, állandóan máshol vagyok, mint lennem kellene, vadul keresem életem, világom rejtett összefüggéseit, elszaladok tőled és önmagamtól. Kozmikus játszmák csataterén élek. A te szerető tenyeredbe, ölelésedbe rejtem el most magam. Veled szeretném elölről kezdeni a tudást és szeretést. Értelmem és szívem szent jelenlétben megérkezik a helyére. Segíts, hogy annyira szeresselek, hogy elmúljon minden félelmem. Ámen.

 BÖJTI IMÁDSÁG 2026. február 27. péntek, 10. nap

130. zsoltár

A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Uram, halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra! Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram, ki marad meg akkor? De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged. Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt. Bízzál, Izráel, az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani. Meg is váltja Izráelt minden bűnéből.

IGE

Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok nem múlja felül az írástudók és farizeusok igazságát, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába. Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: „Ne ölj! Mert aki öl, megérdemli az ítéletet.” Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik testvérére, megérdemli az ítéletet, aki pedig azt mondja testvérének: Ostoba! – megérdemli, hogy a nagytanács elé kerüljön; aki pedig azt mondja: Bolond! – méltó a gyehenna tüzére. Amikor tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb testvéreddel, és akkor térj vissza, és vidd fel ajándékodat! Békülj meg ellenfeleddel idejében, amíg együtt vagy vele az úton, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és börtönbe ne kerülj! Bizony mondom neked, ki nem jössz onnan, amíg meg nem adod az utolsó fillérig. Máté 5,20-26

Gondolat

 “A kultúránknak meg kell tanulnia az alászállás nyelvezetét. Ez a vallás nagyszerű nyelvezete. Arra tanít, hogy önként és bizakodással lépjünk be életünk sötét szakaszaiba. Ezek a sötét időszakok jó tanítók… Nem a válaszok miatt vagyunk itt. Amíg válaszokat keresünk, addig arra várunk, hogy megváltozzon az életünk rendje. Amikor kérdéseket keresünk, akkor az átalakulás nyitottságát keressük. Az igazi erő a kérdésekben van, ritkán rejlik a válaszokban. A javítgatás rendszerint nem alakít át. Azért akarjuk a körülményeket megváltoztatni, hogy önmagunk megváltoztatását elkerüljük. Ehelyett azt kell megtanulnunk, hogyan viseljük el az élet fájdalmát válaszok nélkül, magyarázatok nélkül, sőt néhanapján értelmetlenül. Ez az út az igazi ima veszélyes, sötét útja. Simone Weil mondja: A kegyelem formálja bennünk az űrt, és csak a kegyelem tudja ezt az ürességet kitölteni” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 43. o.)

Imádság

Uram, kivel kell megbékülnöm? Mennyi tagadást, hazugságot őrzök magamban? Kérlek, mutass rá dédelgetett bűneimre! Jaj nekem, mert játszom a bolondot, s közben tényleg bolonddá teszem magam! Jaj nekem, mert bennem is ott lakik a farizeus! Amikor bevezetsz a sötétbe, a nehézségek közepébe, tagadásaim helyszínébe, köszönöm, hogy te ott is út és világosság vagy. Bevallom neked vakságom, s köszönöm, hogy még sötétségem is a kegyelem legragyogóbb lakoma-helyszíne lehet. Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. február 28. szombat, 11. nap

 

119. zsoltár 25-32

Életem a porhoz tapad: eleveníts meg igéddel! Ha dolgaimat elbeszélem, te meghallgatsz. Taníts meg rendelkezéseidre! Értesd meg velem utasításaid célját, hogy elmélkedjem csodáidon! Nem tudok aludni a bánat miatt, erősíts meg engem igéddel! Tarts engem távol a hazugok útjától, és ajándékozz meg kegyelmesen törvényeddel! Az igaz utat választottam, döntéseidet magam előtt tartom. Ragaszkodom intelmeidhez, Uram, ne engedj megszégyenülnöm! Parancsolataid útján járok, mert bizakodó szívet adsz nekem.

IGE

Hallottátok, hogy megmondatott: „Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.” Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is? És ha csak testvéreiteket köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik a pogányok is? Ti azért legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes. Máté 5,43-48

 Gondolat

“Jézus gyakran beszél metanoiáról, a megfordulásról, a megtérésről. Emlékszem, hogy nekem is bajom volt ezzel. Azt kérdeztem magamtól: Mit kellene átfordítanom? Meg vagyok keresztelve, bérmálkoztam. ... Sőt, fel vagyok szentelve! Miért kellene visszafordulnom? Rendben vagyok. Meg vagyok mentve. Enyém az igazság, és a műveltségem is megvan hozzá, hogy ezt be is bizonyítsam. Milyen szamárság! Jézus éppen erről a vakságról beszél. Ezért lehet, hogy olyankor a legmagasabb egyházi pozícióban találjuk a legelvakultabbakat. Többnyire a parancsolatokat és az egyházi előírásokat a legszigorúbban betartó embereket a legnehezebb megtéríteni. Ők összetévesztik a szimbólumot azzal, amit szimbolizál. A rituáléról azt hiszik, hogy az a valóság. Az eszközt tekintik a végcélnak, és a valóság megtapasztalása elleni védőoltásnak.” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 48. o.)

Imádság

Jó Atyám, hogy van az, hogy te soha nem adod fel?

Újra és újra eljössz, hogy tisztaságod tükrébe nézve meglássam: még a legjobb szándékaim is hányszor célt tévesztettek. Akaratom, félelmeim átvették az irányítást, amikor bizonytalan voltam, és már nem nálad voltam, hanem a szent eszménél, hogy megvalósítsam azt, amit gondoltam rólad. Vak voltam. Még most is csak dereng talán valami abból, aki te vagy: megfoghatatlan, kiismerhetetlen, mégis jelen lévő.

Szánj meg, Uram, és adj nekem egy cseppnyi látást, hogy én-központúságomat meglássam, és tökéletlenségem helyett vágyjak tehozzád. Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. március 1. vasárnap, 12. nap

 

33. zsoltár

 

Örüljetek az Úrnak, ti, igazak! Az igaz emberekhez illik a dicséret. Adjatok hálát az Úrnak citeraszóval, tízhúrú lanttal zengjetek neki! Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek! Mert az Úr igéje igaz, mindent hűségesen cselekszik. Szereti az igaz ítéletet, az Úr szeretetével tele van a föld. Az Úr igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete. Gáttal torlaszolta el a tenger vizét, mederbe zárta hullámait. Féljen az Úrtól az egész föld, rettegjen tőle a világ minden lakója, mert amit ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott. Semmivé teszi az Úr a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait. De az Úr terve örökké megmarad, szívének szándéka nemzedékről nemzedékre. Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott. Letekint a mennyből az Úr, és lát minden embert. Lakóhelyéből rátekint a föld minden lakójára. Ő formálta mindnyájuk szívét, ismeri minden tettüket. Nem a nagy sereg segíti győzelemre a királyt, nem a nagy erő menti meg a hőst. Csalódik, aki lovaktól vár segítséget, mert nagy erejük nem ment meg. De az Úr szeme ügyel az istenfélőkre, akik szeretetében bíznak. Megmenti őket a haláltól, éhínség idején is megtartja életüket. Lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk. Maradjon velünk, Uram, szereteted, mert mi is benned reménykedünk!

 

IGE

Hat nappal ezután Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket külön egy magas hegyre. És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a világosság. És íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, készítek itt három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. Miközben ezt mondta, íme, fényes felhő borította be őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok! Amikor a tanítványok ezt meghallották, arcra borultak, és nagy félelem fogta el őket. Ekkor Jézus odament, megérintette őket, és így szólt hozzájuk: Keljetek fel, és ne féljetek! Amikor pedig föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül. Miközben jöttek le a hegyről, megparancsolta nekik Jézus: Senkinek se mondjátok el ezt a látomást, amíg fel nem támad az Emberfia a halottak közül. Máté 17,1-9

Gondolat

“A keresztények feladata, akik hisznek a húsvét-misztériumában, hogy segítsenek azokon, akik a sötétségbe és az ürességbe érkeztek. A hívőknek el kell mondaniuk a fájdalommal küszködőknek, hogy mindez nem örökké tart, hogy van fény, és meg fogják látni. Nem csak ez marad. Bízzanak benne. Ne akarjanak átszaladni rajta. Nem ugorhatjuk át a gyász időszakait, és nem rázhatjuk le a kétségbeesés periódusait. Végig kell élnünk. Arról van szó, hogy az életünknek vannak szomorú és sötét napjai. A történelem kiemelkedő kultúrái úgy tekintettek ezekre, mint a viselősség, az átalakulás szükséges téli álom időszakaira. … Amikor elkerüljük a sötétséget, akkor elkerüljük a feszültséget, a spirituális kreativitást és végül is az átalakulást. Elkerüljük Istent, aki a sötétben munkálkodik ahol nem a miénk az irányítás. Talán épp ez a titok.” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 44. o.)

Imádság

Édesatyám, olyan jó, hogy elhívtál a reményre. Nem a csalfa, vak reményre, hanem a bizonyos reménységre. Amely által tudhatom, hogy a te szavad már megvalósult. Még várnom kell, hogy az idő eljöjjön, amikor napvilágra kerül szándékod. Ígéretedben ott van a beteljesülés, mint magban a termés. Jó itt lenni, ott időzni, ahol te imádkozol értem. Még én sem vagyok teljes, nagyon nem, de te már látod azt a pillanatot, amikor majd megérkezem hozzád, és kegyelmed teljessé tesz. Kérlek, adj bátorságot a kegyelmed általi reménységben élni, és ezt túlcsordulóan átengedni lényemen. Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. március 2. hétfő, 13. nap

 

79. zsoltár

Ó, Isten! Pogányok törtek örökségedre, meggyalázták szent templomodat, romhalmazzá tették Jeruzsálemet. Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, híveid testét a föld vadjainak. Úgy ontották vérüket Jeruzsálem körül, mint a vizet, és nem temette el őket senki. Csúffá lettünk szomszédaink előtt, környezetünk gúnyol és kinevet. Uram, meddig tart még haragod? Meddig lobog tűzként indulatod? Töltsd ki lángoló haragodat a pogányokon, akik nem ismernek téged, az országokon, ahol nevedet nem hívják segítségül! Mert megemésztették Jákóbot, és lakóhelyét elpusztították. Ne ródd fel nekünk az elődök bűneit, siess felénk irgalmasan, mert igen elesettek vagyunk! Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te neved dicsőségéért! Ments meg minket, és nevedért bocsásd meg vétkeinket! Ne mondhassák a pogányok: Hol van az ő Istenük? Legyen nyilvánvalóvá előttünk, hogy bosszút állsz a pogányokon szolgáid kiontott véréért! Jusson eléd a foglyok sóhajtása, tartsd meg a halálraítélteket, mert hatalmas a te karod! Hétszeresen fizesd vissza szomszédainknak a gyalázatot, amellyel téged illettek, Uram! Mi pedig, a te néped, legelődnek nyája, örökké magasztalunk téged. Nemzedékről nemzedékre mondunk dicséretet neked.

I

GE

 Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas! Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek. Lukács 6,36-38

 

Gondolat

“Gyakran a legutóbbi istenélmény legnagyobb akadály a következő istenélmény előtt. Abszolútumot csinálunk belőle, és az egónk megerősítésére használjuk, hogy imádhassuk és felmagasztaljuk magunkat. Aztán természetesen semmi további nem történik. Jézus ezért figyelmeztet az ismételt megtérésre. Újra és újra meg kell térnünk. Nem csak egyszer születünk újjá. Újjászületünk majd újra meg újra. Ehhez nagyon sok lemondás kell. Ha nem akarunk kimozdulni a komfortzónánkból, akkor nem fog menni. Minden nagy spirituális út az elengedésről, a lemondásról szól. Isten türelmes. Nem kell minden nap kimozdulnunk a megszokott környezetünkből. Isten kis pihenőhelyeket ad nekünk, ahol kifújhatjuk magunkat, de ahol sajnos újra túl otthonosan berendezkedünk. Minden újra körénk simul, hogy megerősítse jelen státusunkat… Kegyelem nélkül nem tudunk az ürességbe lépni, és az üresség nem telik meg kegyelem nélkül.” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 50. o.)

Imádság

Édesatyám, most hol vagyok? Éppen kibillentettél kényelmemből? Vagy éppen kezdek berendezkedni valahol az életemben? Vagy talán már meg is untam itt lenni, ahol vagyok? Mire hívsz? Menjek? Maradjak? Mivel szolgálhatlak téged jobban? Kérlek, tárd fel előttem jelenléted titkát, hadd láthassam meg abban, ami van, vagy abban, ami még nincs itt, irgalmadat. Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. március 3. kedd, 14. nap

50. zsoltár

A hatalmas Isten, az Úr szól, és hívja a földet napkelettől napnyugatig. A tökéletes szépségű Sionon ragyogva jelenik meg Isten. Jön a mi Istenünk, nem hallgat. Előtte emésztő tűz, körülötte hatalmas szélvihar. Hívja az eget odafent, és a földet, mert ítélni akarja népét. Gyűljetek hozzám, híveim, akik áldozattal kötöttetek szövetséget velem! Igazságát hirdesse az ég, mert ítéletet tart az Isten. Hallgass, népem, most én beszélek! Izráel, most téged intelek! Isten, a te Istened vagyok én! Nem feddelek meg véresáldozataidért, sem állandóan előttem levő égőáldozataidért, de nem fogadok el házadból bikát, sem aklaidból bakokat. Hiszen enyém az erdő minden vadja, és ezernyi hegynek minden állata. Ismerem a hegyek minden madarát, enyém a mező vadja is. Ha éhezném, nem szólnék neked, mert enyém a világ és ami betölti. Eszem-e a bikák húsát, iszom-e a bakok vérét? Hálaadásodat áldozd az Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat! Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem. A bűnösnek pedig ezt mondja Isten: Hogy mered emlegetni rendelkezéseimet, és szádra venni szövetségemet? Hiszen te gyűlölöd a feddést, és elveted igéimet! Ha tolvajt látsz, vele cimborálsz, és a paráznákkal tartasz. Szádból gonosz beszéd jön ki, nyelved csalárdságot sző. Ahol csak vagy, testvéred ellen beszélsz, anyád fiát is bemocskolod. Ilyeneket csinálsz, és én hallgassak? Azt hiszed, én is olyan vagyok, mint te? Megfeddelek, és mindezt szemedre vetem! Értsétek meg ezt ti, akik elfeledkeztek Istenről, különben elragad menthetetlenül! Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását.

IGE

Akkor Jézus így szólt a sokasághoz és a tanítványaihoz: Az írástudók és a farizeusok Mózes törvényhozó székében ülnek. Mindazt tehát, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek, mert nem azt teszik, amit mondanak. Súlyos és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállára rakják, de maguk egy ujjal sem akarják azokat megmozdítani. Mindent csak azért tesznek, hogy lássák az emberek: megszélesítik imaszíjaikat, és megnagyobbítják ruhabojtjaikat; a lakomákon az asztalfőn, és a zsinagógákban a főhelyeken szeretnek ülni; szeretik, ha köszöntik őket a tereken, és ha mesternek szólítják őket. De ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus. Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok! Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik. Máté 23,1-12

Gondolat

“Isten jelenlétét nem tudjuk előidézni. Már eleve teljesen Isten jelenlétében vagyunk. Csakhogy ennek nem vagyunk tudatában… Inkább úgy áll a dolog, hogy felejtenünk kell, leszokni bizonyos dolgokról. Hogy ezt a felejtést lehetővé tegyük, el kell fogadnunk valamit, ami gyakran nehéz, főleg olyan embereknek, akik sikeresnek tűnő kultúrában élnek. Meg kell látnunk, hogy tömeges, kulturális transzállapot részesei vagyunk. Hipnotikus önkívületben élünk. Mindannyian alvajárók vagyunk. … Mi emberi lények ezt magunktól nem vesszük észre. ... Meg kell tanulnunk azt látni, ami előttünk van. Nem könnyű ezt megértenünk. Mint afféle spirituális kapitalisták, ahhoz szoktunk, hogy megszerezzünk és megvalósítsunk. … Itt viszont a teljesítményelvű társadalom fel sem merül. … A követelőzésünk tart távol minket attól a valóban átformáló élménytől, amit kegyelemnek nevezünk.” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 29. o.)

Imádság

Édesatyám, a hiúság itt legyeskedik körülöttem. Még a hitem is teljesítményre alapul. Jól imádkozom, még a Böjti Imafonalat is követem. Gyakran úgy tekintek rád, mint egy könyvelőre, aki jóvá írja a mennyei “pirospontokat”. Szeretném látni a hitbeli előmenetelemet. Megvallom, ilyenkor eltompul az érzékenységem, amivel téged kereshetnélek. Magam vagyok a középpontban. Megint. Megvallom neked, hogy hiúságom az álszentség felé vezet. Kérlek, segíts meg, hogy magamat feledjem, és csak téged lássalak! Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG  2026. március 4. szerda, 15. nap

31. zsoltár

Hozzád menekülök, Uram, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg engem irgalmasan! Fordítsd felém füledet, siess, ments meg engem! Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam! Mert te vagy az én sziklaváram; vezess és terelgess engem nevedért! Szabadíts ki a hálóból, amelyet titkon vetettek nekem, mert te vagy az erősségem. Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten! Gyűlölöm a hitvány bálványok híveit, mert én csak az Úrban bízom. Ujjongva örülök hűségednek, mert látod nyomorúságomat, ismered lelkem szorongásait. Nem adtál ellenség kezébe, hanem tágas térre állítottad lábamat. Légy kegyelmes, Uram, mert bajban vagyok, szemem elhomályosodott a bánattól, odavan testem-lelkem. A gond miatt vége lesz életemnek, a sóhajtozás miatt esztendeimnek. Bűnöm miatt megrokkant az erőm, csontjaim sorvadoznak. Minden ellenségem gyaláz engem, szomszédaim félnek, ismerőseim megrettennek, ha látnak az utcán, elfutnak előlem. Elfelejtettek, mintha meghaltam volna, olyan lettem, mint egy kallódó tárgy. Mert hallom sokak suttogását: Iszonyú baj van vele! Rólam tanácskoznak egymás közt, el akarják venni az életemet. De én bízom benned, Uram, vallom: Te vagy Istenem! Kezedben van sorsom, ments meg ellenségeim és üldözőim kezéből! Ragyogjon rá orcád szolgádra, segíts rajtam hűségesen! Uram, ne szégyenüljek meg, ha hívlak téged! Szégyenüljenek meg a bűnösök, tűnjenek el a holtak hazájában! Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek kihívóan, gőgösen és megvetően beszélnek az igazról! Milyen nagy a te jóságod, melyet a téged félőknek tartogatsz! Ebben részesíted a hozzád menekülőket minden ember szeme láttára. Jól elrejted őket magadnál az emberek áskálódása elől. Megőrzöd őket sátradban a perlekedő nyelvektől. Áldott az Úr, aki csodálatos hűséggel bánt velem az ostromlott városban! Én már azt gondoltam ijedtemben, hogy eltaszítottál magadtól. De te meghallgattad könyörgő szavamat, amikor hozzád kiáltottam segítségért. Szeressétek az Urat, ti, hívei mind! Az állhatatosokat megtartja az Úr, de kamatostul megfizet a gőgösöknek. Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az Úrban reménykedtek

IGE

Amikor Jézus Jeruzsálembe készült felmenni, maga mellé vette külön a tizenkét tanítványt, és útközben ezt mondta nekik: Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik, és átadják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják, és keresztre feszítsék, de harmadnapon feltámad. Akkor odament hozzá Zebedeus fiainak anyja a fiaival együtt, leborult előtte, és kérni akart tőle valamit. Jézus megkérdezte tőle: Mit kívánsz? Ő így felelt: Mondd, hogy melletted üljön az én két fiam a te országodban, az egyik jobb kezed, a másik bal kezed felől. Jézus így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Kiihatjátok-e azt a poharat, amelyet én fogok kiinni? Ők így feleltek: Kiihatjuk. Erre ő ezt mondta nekik: Az én poharamat kiisszátok ugyan, de hogy ki üljön jobb és bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni. Azoké lesz, akiknek az én Atyám elkészítette. Amikor ezt meghallotta a többi tíz, megharagudott a két testvérre. De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta: Tudjátok, hogy a népek felett zsarnokoskodnak fejedelmeik, és vezetőik hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. Máté 20,17-28

Gondolat

“A csereérték vagy piaci érték számítgatása teljesen vakká tesz minket a dolgok lényegi értéke iránt. Az ima újra összeköt minket a lényegi értékkel. Minden megfizethetetlenné válik, ha szentté magasztosul. És minden szentté lesz, ha a világ templom. Elhihetjük-e, hogy a lélek megelégszik a templomi adok-veszekkel? Sosem lesz elégedett. A lelket sosem fogja kielégíteni és a szellemet sosem fogja táplálni, mert nem ad igazi képet a valóságról. Hazudik a valóságról. Az ima és a vallásos úton járás azt jelenti, hogy látjuk az igazi valóságot… azt, ami van. És annak, ami van, a legmélyén mindig ott van a jóság. Az alapoknál mindig ott van a szeretet.” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 53. o.)

Imádság

Jó Atyám, szeretnék most én is az alapoknál lenni, ahol a szeretet van. Mutass rá ma arra, ami felesleges az életemben, ami nem szolgálja a te szereteted áramlását. Mutass rá arra, kérlek, amiért ellenszolgáltatást várok a lelkem mélyén. Vizsgálj meg, és tisztíts meg, Uram, hogy átélhessem a megelégedettség állapotát. Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. március 5. csütörtök, 16. nap

30. zsoltár

Magasztallak, Uram, mert megmentettél. Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon. Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem. Uram, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba. Zengjetek az Úrnak, ti, hívei, magasztaljátok szent nevét! Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás. Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha. Uram, kegyelmedből hatalmas hegyre állítottál. De mikor elrejtetted orcádat, nagyon megrettentem. Ekkor hozzád kiáltottam, Uram, és így esedeztem az Úrhoz: Mit használ neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet? Hallgass meg, Uram, kegyelmesen, légy segítségemre, Uram! Te pedig gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél. Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, Uram, Istenem!

IGE

Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. Egy Lázár nevű koldus ott feküdt a kapuja előtt, fekélyekkel tele, és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal, de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és azzal hűsítse nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban. De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ezenfelül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki. Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához, mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére. Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra! Ő pedig ezt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül. Lukács 16,19-31

Gondolat

“Lehetőségekben dúskálva, fizikai testben élünk a saját fogyasztói világunkban, egy vírussal…, melyet valaki találóan “bőségkórnak” nevezett… Legtöbbünk csak bőrébe zárt egóját ismeri, és azt hisszük, ez az én egyetlen formája - így esünk rendre csapdába. Joggal állíthatjuk, hogy az ideológia és az ész csapdái legalább annyira mérgezőek és elvakítóak, mint az úgynevezett “szenvedélybűnök” a részegeskedés, a prostitúció - ráadásul sokkal nehezebb felismerni őket. Akárhogy is, a legtöbbünket meg kell tanítani arra, hogyan lásson. A spiritualitás lényege manapság a tisztánlátás. De hogyan lássuk meg azt, ami már régóta a szemünk előtt van? ... Megélvén és teljesen elfogadván a saját valóságunkat… Nem kell hozzá hosszas dogmatikai mérlegelés, … csak éberség, vágyakozás, és hajlandóság az örökös újrakezdésre.“ (Richard Rohr: Minden egybetartozik 18. o.)

Imádság

Édes Mennyei Atyám, láttalak valaha kicsinek téged? Mertem látni, hogy a kereszten teljesen kiszolgáltatott vagy? Vajon közel merem engedni magamhoz saját kicsinységemet? Félek ettől, Uram. Mégis hálás vagyok, amikor egy betegség, vagy nehéz élethelyzet megsemmisít, vagy a szeretteim nem látnak - te meglátsz, hozzám jössz, felemelsz, szeretsz. Áldott a te szent szemed, amely átlát a szemfényvesztésen, és meglát engem, a kicsinyt, a némát, az elveszetett, a kellemetlent. Uram, ne hagyj el soha! Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. március 6. péntek, 17. nap

38. zsoltár

Uram, ne feddj meg felindulásodban, ne ostorozz lángoló haragodban! Mert nyilaid belém hatoltak, és rám nehezedett kezed. Nincs ép hely testemen haragod miatt, nincs sértetlen csontom vétkem miatt. Mert bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként nehezednek rám. Megbűzhödtek, elgennyesedtek sebeim oktalanságom miatt. Elcsüggedtem, meggörnyedtem nagyon, úgy járkálok egész nap, mint aki gyászol. Derekam égő fájdalommal van tele, nincs ép hely testemen. Kimerültem, végképp összetörtem, szívem gyötrelmében kiáltozom. Uram, előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom. Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott, szemem világa sincs már velem. Szeretteim és barátaim félreállnak, mert csapás ért, rokonaim is elhúzódnak tőlem. Tőrt vetettek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, arról beszélnek, hogyan ártsanak nekem, és csalárd terveken gondolkoznak mindennap. De én meg sem hallom, mintha süket volnék, olyan vagyok, mint egy néma, aki nem nyitja ki száját. Olyan vagyok, mint aki nem hall, és szájában nincs ellenvetés. Mert benned reménykedem, Uram, te majd megfelelsz nekik, Uram, Istenem! Bárcsak ne nevetnének rajtam, ha lábam meginog – gondoltam –, ne lennének dölyfösek velem szemben! Hiszen már közel vagyok az eleséshez, szüntelenül gyötör a fájdalom. Bizony, megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt. De ellenségeim életerősek, sokan vannak, akik ok nélkül gyűlölnek. Rosszal fizetnek nekem a jóért, rám támadnak, pedig én jóra törekszem. Ne hagyj el engem, Uram, Istenem, ne légy távol tőlem! Siess segítségemre, Uram, szabadítóm!

IGE

Hallgassatok meg egy másik példázatot! Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót készített, és őrtornyot épített, azután bérbe adta szőlőmunkásoknak, és idegenbe távozott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést. A munkások megfogták szolgáit, és volt, akit megvertek, volt, akit megöltek, és volt, akit megköveztek. Ekkor újabb szolgákat küldött, többet, mint először, de ugyanígy bántak azokkal is. Utoljára pedig fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: A fiamat meg fogják becsülni. De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak egymás között: Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség. Majd megragadták, kidobták a szőlőn kívülre, és megölték. Amikor megjön a szőlő ura, vajon mit tesz ezekkel a munkásokkal? Ezt felelték neki: Rosszért rosszal fizetve elpusztítja őket, a szőlőt pedig más munkásoknak adja ki, akik megadják neki a termést a maga idejében. Megkérdezte tőlük Jézus: Sohasem olvastátok az Írásokban: „A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő, az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben”? Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcseit. Amikor a főpapok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél. El akarták fogni, de féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta. Máté 21,33-43. 45-46

Gondolat

“A legtöbben csak a győztesek kontra vesztesek játszmáját értik. Sokan egyszerűen nem találnak örömet abban, amikor mindenki nyer. Kimondatlanul is folyamatos dominanciára van szükségük. A szeretet és a szabadság ebben az előítéletekkel terhes és kiszámított gondolkodásban nem tud kibontakozni. Ha Isten jelenlétében élünk, akkor azt feltételezzük, hogy a valóság szab majd feltételeket nekünk. Ha az egónkból indulunk ki, akkor mi szabunk feltételeket a valóságnak. Úgy találom, hogy az, amit Jézus hatalomfosztottságként vetít elénk a keresztről, valójában a legnagyobb erő számomra.” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 60. o.)

Imádság

Mennyei Édes Atyám, te láttad a Fiút, láttad megtestesült lényedet szenvedni a kereszten. Szájába adtad a megbocsátás és szeretet szavait. Bárcsak lehetnék jobblator, aki ismeri bűnét, és vágyik a megbocsátásra. Ahogy most szemlélem, a világ szemében két vesztes beszélget ott a kereszten, akik együtt lesznek a paradicsomban. Mindketten nyernek. Hétköznapi viták és hibáztatások között szeretnék az az ember lenni, aki rá tud mutatni: általad mindig nyertesek vagyunk, ha vitáinkban is képesek vagyunk látni a szívünkkel, és kapcsolódni tudunk egymás lelkéhez. Áldalak, Uram, hogy kereszthalálod és feltámadásod által győztessé tettél bennünket. Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. március 7. szombat, 18. nap

102. zsoltár

Hallgasd meg, Uram, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom! Ne rejtsd el előlem orcádat, ha szorult helyzetben vagyok! Fordítsd felém füledet, ha kiáltok, siess, hallgass meg engem! Mert elmúlnak napjaim, mint a füst, izzanak csontjaim, mint a parázs. Szívem olyan, mint a levágott és elszáradt fű, még az evésről is elfelejtkezem. Hangos jajgatásom közben húsom a csontomra száradt. A pusztai pelikánhoz hasonlítok, olyan vagyok, mint bagoly a romok közt. Álmatlan vagyok és oly magányos, mint madár a háztetőn. Mindennap gyaláznak ellenségeim, csúfolóim átkoznak engem. Hamut eszem kenyér gyanánt, és italomat könnyekkel keverem háborgó haragod miatt, mert fölemeltél és eldobtál engem. Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, én pedig elszáradok, mint a fű. De te, Uram, örökre megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek. Indulj irgalomra Sion iránt, mert ideje, hogy megkegyelmezz neki, itt van már az ideje! Még a köveiben is gyönyörködnek szolgáid, a porán is szánakoznak. Félik majd, Uram, nevedet a népek, és a föld királyai dicsőségedet, amikor felépíti Siont az Úr, és megjelenik dicsőségesen. Törődik a gyámoltalanok imádságával, nem veti meg imádságukat. Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, hogy dicsérje az Urat az újjáteremtett nép. Mert letekintett az Úr a szent magasságból, lenézett a mennyből a földre, hogy meghallja a foglyok sóhajtását, és megszabadítsa a halálraítélteket. Hirdessék az Úr nevét a Sionon, és dicséretét Jeruzsálemben, amikor összegyűlnek a népek és országok, hogy az Urat tiszteljék. Erőm megtört az úton, megrövidültek napjaim. De ezt kérem: Istenem, ne vedd el életemet annak delén, te, kinek évei nemzedékről nemzedékre tartanak! Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása. Azok elpusztulnak, de te megmaradsz. Mind megavulnak, mint a ruha, váltod őket, mint az öltözetet. Ők változnak, de te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége. Szolgáid fiai színed előtt lakhatnak, utódaik is megmaradnak.

IGE

A vámszedők és a bűnösök mindnyájan Jézushoz igyekeztek, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük. Ő ezt a példázatot mondta nekik: Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét! Ő pedig megosztotta közöttük a vagyont. Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet élt. Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.Ekkor magába szállt, és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! Hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek.Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történt. A szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte őt. Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, de te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ez a te fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. Lukács 15,1-3. 11-32

Gondolat

“Az egó nemrégiben más módszert talált, hogy igaza lehessen: a vegetarianizmust! Nem ellenzem a vegetarianizmust, de ha az nem más, mint új trükk, hogy erkölcsi fölénybe kerüljünk, és hatalmat szerezzünk a többiek felett, akkor nem lettünk felvilágosultak. Miközben a biorépát rágjuk, az egónkat biztosítjuk percről percre, falatról falatra, hogy “Nekem van igazam”. Az üdvözülés helyett az egészség az új jelszó. Azt hiszem, az anyagias kultúra csak idáig képes eljutni. A testi mivoltunkból indulunk ki, ezért a teljes élethez fizikai egészségnél nem tudunk közelebb férkőzni. … A jelen pillanatnak nincs vetélytársa. Ezelőtt még nem történt meg, és a jövőben sem történik meg újra. Nincs alapunk az összehasonlítgatásra. Amíg versenyben állok, addig nem szeretek.” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 62. o.)

Imádság

Édes Jó Atyám, hálát adok neked azért, hogy fénybe állítod a gőgömet, amellyel más emberek fölé képzelem magam. A hitem, az alázatom, az adakozásom, a jó cselekedeteim - mind-mind alkalmasak arra, hogy jobbnak gondoljam magam másoknál. Valójában félelmemet álcázom ezekkel. Félelmemet: hogy nem vagyok elég jó neked. Bocsásd meg, hogy a bizalmam irántad a saját teljesítményemhez van kötve. Kérlek, ülj most mellém a disznók vályújához, a függőségeimhez, a menekülőútjaim szélére jöjj velem, és légy velem, hogy megálljak végre a jelen pillanatban, és meglássalak: itt vagy. Nem vesztem el. Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. március 8. vasárnap, 19. nap

95. zsoltár

Jöjjetek, örvendezzünk az Úr előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt! Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval! Mert nagy Isten az Úr, nagy király minden isten fölött. Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi. Övé a tenger, hiszen ő alkotta, a szárazföldet is az ő keze formálta. Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az Úr előtt! Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk. Most, amikor halljátok szavát, ne keményítsétek meg szíveteket, mint Meríbánál, amikor Masszánál voltatok a pusztában, ahol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet. Negyven évig bosszankodtam arra a nemzedékre, és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, nem ismeri útjaimat. Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mehetnek be a nyugalom helyére!

IGE

Abban az időben: Jézus Samária egyik városába, Sikárba érkezett, közel ahhoz a földhöz, amelyet Jákob adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákob kútja. Mivel Jézus útközben elfáradt, leült a kútnál. Az idő dél felé járt. Közben odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus megkérte: „Adj innom!” Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. Az asszony elcsodálkozott: „Hogyan kérhetsz te, zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól inni?” A zsidók ugyanis nem érintkeznek a szamaritánusokkal. Jézus így felelt: „Ha ismernéd Isten ajándékát, és tudnád, hogy ki mondja neked: »Adj innom!«, inkább te kérnéd őt, és ő élő vizet adna neked.” Az asszony ezt felelte: „Uram, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vennéd az élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, amelyből ő maga is ivott, meg a fiai és az állatai?”... Jézus ezt felelte: „Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor az Atyát nem itt és nem is Jeruzsálemben fogjátok imádni. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi pedig azt, akit ismerünk, hiszen az üdvösség a zsidóktól ered. De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat vár. Isten ugyanis Lélek, ezért akik őt imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk.” Jn 4,5-42

Gondolat

“Élete vége felé Einstein a rá jellemző szellemességgel azt mondta: “Most már látom, hogy az egyetlen kérdés az, hogy barátságos-e az univerzum? Sokat kutattam fizikai aspektusait, de most az a kérdés foglalkoztat, hogy barátságos-e?” Ez a rajtunk kívül álló mindenség vajon a mi oldalunkon áll-e vagy sem? Jószándékú-e az univerzum, vagy ellenséges? Mélyen rendben van-e vagy sem? Ilyen az igazi vallásosság adománya is. Az igaz vallásosság fellebbenti a fátylat és visszavisz az édenkertbe, mert azt sugallja, hogy az első tapasztalatunk megbizható volt. … Az univerzum radikális kegyelem. Ezért nem kell félnünk. Nem a szűkölködés a legfontosabb tapasztalat, hanem ellenkezőleg a bővölködés.” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 65. o.)

Imádság

Mennyei Jó Atyám, jó megbékélni veled, a barátságos Istennel. Barátságos vagy velem, és ellenségeimmel is. Ezt nehéz megemészteni. Hogy neked ott lehet a szívedben az, ami nekem kedves, és annak az ellentéte is. Ez gyakran elbizonytalanít. Mint az univerzum: hideg, sötét, végtelen. Elveszek benne, ha felnézek a csillagokra. És mégis a te műved, jó, és otthont ad nekem. Nagylelkűséget kérek ma tőled, hogy szerethesselek olyannak, amilyen vagy - anélkül, hogy megismerhetném végtelenségedet. Hogy bízzam benned akkor is, ha nem tarthatlak kézben. Tarts kezedben te, aki nagyobb szeretet vagy minden kétségemnél. Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. március 9. hétfő, 20. nap

42. zsoltár

Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem! Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt? Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened? Kiöntöm lelkemet, és arra emlékezem, hogy milyen tömeggel vonultam, és hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és hálaénekkel az ünneplő sokaságot. Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért! Istenem, elcsügged a lelkem, azért terád gondolok a Jordán földjéről és a Hermónról, a Micár-hegyről. Örvény örvénynek kiált zuhatagjaid hangjában, minden habod és hullámod átcsapott fölöttem. Nappal szeretetét rendeli mellém, éjjel éneket ad számba az Úr, imádságot életem Istenéhez. Ezt mondom Istenemnek, kőszálamnak: Miért feledkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség? Mintha csontjaimat tördelnék, amikor gyaláznak ellenfeleim, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened? Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!

IGE

A názáreti zsinagógában Jézus így beszélt a néphez: „Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész Földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.”

Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték Jézust a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott. Lk 4,24-30

Gondolat

“Ahogy növekszik az aggodalmunk, kezdjük kihagyni azokat az embereket az életünkből, akiket nem tudunk irányítani. Eltávolítunk mindenkit, akit nem tudunk jobbá tenni, irányítani, vagyis akikben nem tudjuk meglátni Isten képmását. Végül túl sokan egyedül maradunk egyszemélyes szeretetotthonunkban. Teljesen egyedül. Elszigetelt egyedekké válunk, vagyis a hazugság, mit kiinduláskor hittünk, önbeteljesítő jóslattá vált. … 1500 körül kezdődött el egy új találmánynak, a tükörnek tömeges elterjedése. Ettől kezdve egyre nagyobb hasadás mutatkozik az éntudaton belül. Szinte teljesen magunkon kívülre kerül az életünk. Amerika egyenesen művészetté fejlesztette ezt. … Ma már nem önmagunkon belül élünk, mások látásmódja szerint létezünk. Jó a színösszeállításom ma? ... Nem a testünkön belül élünk, ahol saját érzéseinket érezhetjük, és bízhatunk saját tapasztalásunkban.” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 66. o.)

Imádság

Édes Atyám, légy most velem, amikor rátekintek arra, hogy ki mindenkit hagytam el az utamon. Talán nem haragból, vagy nagy zajjal, csak csöndesen elfáradt a figyelmem, és elkopott a szeretetem iránta. Mit érzek most belül? Hiányt, szégyent, vagy valami mást? Légy velem, Uram, bocsáss meg hűtlenségeimért, és segíts helyreállítani azt, ami még helyreállítható, menteni, ami még menthető. Nem szeretnék egyedül maradni. De bántó embereket sem tudok végtelenségig hordozni. Türelmedet, szelídségedet és bölcsességedet kérem, Uram: kire van szükségem? Kinek van szüksége rám? Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. március 10. kedd, 21. nap

25. zsoltár

Uram, utánad sóvárog a lelkem! Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg, ne nevessenek ki ellenségeim! Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled! Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem. Gondolj, Uram, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak. Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, Uram! Jó és igaz az Úr, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat. Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat. Az Úr minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit. A te nevedért, ó, Uram, bocsásd meg bűneimet, mert sok van! Azt az embert, aki féli az Urat, oktatja ő, hogy melyik utat válassza. Élete boldog marad, és utódai öröklik a földet. Közösségben van az Úr az őt félőkkel, szövetségére tanítja őket. Szemem állandóan az Úrra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából. Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert magányos és nyomorult vagyok. Enyhítsd szívem szorongását, szorult helyzetemből szabadíts ki! Lásd meg nyomorúságomat és gyötrődésemet, és bocsásd meg minden vétkemet! Nézd, mennyi ellenségem van! Gyűlölnek kegyetlen gyűlölettel. Tartsd meg életemet, ments meg, ne szégyenüljek meg, mert hozzád menekültem! Feddhetetlen becsület őrizzen engem, mert benned reménykedem. Szabadítsd ki, ó, Isten, Izráelt minden nyomorúságából!

IGE

Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: Uram, hányszor kell megbocsátanom az ellenem vétkező testvéremnek? Még hétszer is? Jézus így válaszolt: Mondom neked, nemhogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. Ezért hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki el akarta számoltatni a szolgáit. Amikor hozzákezdett, egy olyan embert vittek elé, aki tízezer talentummal volt adósa. Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és úgy fizesse meg. A szolga ekkor leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel irántam, és mindent megfizetek neked. Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. Amikor azonban kiment az a szolga, találkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel irántam, és megadom majd neked. De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe záratta őt, amíg meg nem fizeti a tartozását. Amikor szolgatársai látták ezt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? És ura haragjában átadta őt, hogy kínozzák, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozását. Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő testvérének. Máté 18,21-35

Gondolat

“A kontempláció mindannak a megbecsülése, ami itt és most valódi, és ami reagálás erre a valódiságra. A sikert többnyire a média, és az anyagi javak közvetítik. Ezért az éntudat, a szelf mindig kívül marad, és folytonos elégedetlenségben élünk. Micsoda gyötrő életmód! És ami még rosszabb, saját magunk teremtettük. Biztos vagyok abban, hogy a kegyelem a megfelelő időben megtalál bennünket…” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 67. o.)

Imádság

Édes Mennyei Atyám, ma a gyerekeinkért és az unokáinkért imádkozom. A média harcol a figyelmükért, és lám, meg is szerzi. Naponta órákra. Mintha állandóan meg kellene fizetni a tartozást, aminek sosincs vége. Újabb és újabb követelések vannak, minden nap, és a képernyő kéri a maga jussát. Már nem csak mi, szülők neveljük a gyermekeinket, hanem a képernyő. Uram, állandó küzdelemben vagyok, hogy megszerezzem a gyermekeim, az unokáim figyelmét. Uram, én félek. Hogyan jövünk ki ebből az ördögi körből? Hogyan emelsz ki bennünket, hogy újra látni tudjuk egymást, és egymásban téged? Hogyan tudjuk megbocsátani az elvesztegetett perceket? Hogyan tudunk eljutni az osztatlan figyelemhez, amelyben téged meglátunk végre? Hozzád kiáltok, Uram, hogy kegyelmezz meg nekünk, és ne vess minket, családunkat, gyerekeinket, unokáinkat az állandó elérhetőség poklába! Hadd legyünk kikapcsolva, hogy bekapcsolódhassunk végre a te végtelen jelenlétedbe! Halld meg kiáltásomat! Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. március 11. szerda, 22. nap

148. zsoltár

Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek az Urat, ti, mennyeiek, dicsérjétek a magasságban! Dicsérjétek őt, ti, angyalai mind, dicsérje őt minden serege! Dicsérje őt a nap és a hold, dicsérje minden fényes csillag! Dicsérjék őt az egek egei, még a vizek is ott fönn az égben! Dicsérjék az Úr nevét, mert ő parancsolt, és azok létrejöttek, mindörökre helyükre állította őket, rendelkezést adott, melytől nem térnek el. Dicsérjétek az Urat, ti, földiek, ti, tengeri szörnyek, az egész óceán! Tűz és jégeső, hó és köd, parancsát teljesítő szélvihar, ti, hegyek és halmok mindnyájan, gyümölcsfák és cédrusok, vadak és egyéb állatok, csúszómászók és szárnyaló madarak, ti, földi királyok és minden nemzet, vezérek és a földnek bírái, ti, ifjak a leányokkal, öregek a fiatalokkal együtt dicsérjétek az Úr nevét! Mert csak az ő neve magasztos, fensége a föld és az ég fölé emelkedik. Megnöveli népe hatalmát, dicsővé teszi minden hívét, Izráel fiait, a hozzá közel álló népet. Dicsérjétek az Urat!

IGE

Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. Mert bizony mondom nektek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg az egész be nem teljesedik. Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában; ha pedig valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz az a mennyek országában. Máté 5,17-19

Gondolat

“Megfizettük az árat technológiánkért. Lelkünkkel fizettünk érte. A lélek nem hasonlítgatás és különbségtétel által ismeri meg magát, hanem csak egyszerűen van. A lélek azáltal ismeri meg önmagát, ahogy van, ahogy most van, és minden által, ami van: sötét és a világos együtt. A lélek nem győzedelmeskedik semmi felett, és ezért nem is lehet legyőzni, mert nem részese a siker és bukás játszmájának. Nem kell elválasztania a sötétet a világostól. Minden egybetartozik.” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 68. o.)

Imádság

Uram, kegyelmes Istenem, te ugyanaz vagy ma is, mint mindig, mint Jézus életében, vagy a próféták idejében. Benned nincs különbség. Nincs kettősség. Te egy vagy, és örök vagy, és jelen vagy. Ha ma végignézem a napomat, látom, hogy mennyire nem voltam jelen. Másokat figyeltem, magamat méricskéltem. Hol volt a lelkem akkor? Talán te hordoztad szelíd tenyeredben, hogy ne dideregjen egyedül, amíg én nem figyelek rá? Egyetlen törvényt adj nekem, szereteted törvényét, a rád találás törvényét, hogy lelkemmel téged nézzelek. Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. március 12. csütörtök, 23. nap

36. zsoltár

A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem, sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani. Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni. Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat. URam, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig. Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek, ítéleteid, mint a nagy mélység, embert és állatot megtartasz, URam. Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek. Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot. Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot. Maradj hűséges a téged szeretőkhöz, igazságos a tiszta szívűekhez! Ne taposson rám a gőgösök lába, ne tegyen bujdosóvá a bűnösök keze! Majd elbuknak a gonosztevők, elterülnek, nem tudnak fölkelni.

Ige

Egyszer Jézus egy néma ördögöt űzött ki, és amikor kiment az ördög, megszólalt a néma. A sokaság pedig elcsodálkozott. Néhányan közülük azonban így szóltak: Belzebubbal, az ördögök fejedelmével űzi ki az ördögöket. Mások pedig kísértették, és mennyei jelt követeltek tőle. Ő azonban ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és ház házra omlik. Ha a Sátán is meghasonlik önmagával, miképpen maradhat fenn az országa? Ti azt mondjátok, hogy én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket. De ha én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kivel űzik ki azokat? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa. Amikor az erős ember fegyverrel őrzi a maga házát, biztonságban van a vagyona. De ha nála erősebb tör ellene, és legyőzi őt, akkor elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az tékozol. Lukács 11,14-23

Gondolat

“Az egó a dualista bennünk… Mint egónak a gazdaságom, az intelligenciám, az erkölcsi korrektségem, a társadalmi osztályom az, ami másokkal összehasonlítva fontos. A mozdulatlan középpont, a valódi éntudat nem áll szemben semmivel, nem különböztet, nem hasonlítgat. Ezért képes ebből a kezdeti tudásból élni. Amennyire élő a lelkünk, annyira vagyunk elégedettek a jelen pillanat megfelelőségével, így vagyunk kapcsolatban a valósággal. Ha az egónkból élünk, az elszakít minket a testünktől. Akkor félni kezdünk a testtől, és a keresztyén tanítás elsilányított formáját valljuk a szexualitásról. Ez szinte általános az összes felekezetben. … Beleestünk ebbe az alapvető hasadtságba, és elnyomtuk az érzéseinket, rendszerint a hatékonyság, a siker kedvéért. Sajnos, feláldoztuk a vallás iránti fogékonyságunkat is. … Lélekként nem igazán cselekszünk, inkább csak vagyunk. Egóként birkózunk a világgal.” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 69. o.)

Imádság

Élet Istene! Néha elhiszem, hogy boxmeccsbe kezdhetek a gonosszal, visszaütök, kakaskodunk, pedig csak táncolunk, táncba vitt az ördög és az ő nótáját fújom. Könyörülj rajtam, hogy legyen erőm kiszállni a ringből, megváltatlan helyzeteimből. Néha olyan vagyok, mint a betörő, figyelek, vajon mikor hibázik a másik. Zsákmánnyá, prédává, ellenséggé tettem a másik embert, így magamat is, hogy ne kelljen megbocsátani, térdre hullani. Már nem menekülök, hozzád szaladok, előtted borulok le. Imádkozom: jöjjön el az az egy ország, a te országod. Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. március 13. péntek, 24. nap

81. zsoltár

Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt, ujjongjatok Jákób Istene előtt! Kezdjetek zsoltárba, szólaltassátok meg a dobot, a szép hangú citerát és a lantot! Fújjátok meg a kürtöt újholdkor, holdtöltekor is, ünnepünk napján! Mert Izráelnek szóló rendelkezés ez, Jákób Istenének törvénye. Intelmül adta Józsefnek, amikor Egyiptom ellen vonult. Ismeretlen beszédet hallottam: Levettem válláról a terhet, keze megszabadult a kosárhordástól. Hozzám kiáltottál a nyomorúságban, és megmentettelek. Válaszoltam neked a felhőből mennydörgésben: próbára tettelek Meríbá vizeinél. Hallgass meg, népem, hadd intselek! Bárcsak hallgatnál rám, Izráel! Ne legyen más istened, idegen istent ne imádj! Én, az Úr vagyok a te Istened, aki fölhoztalak téged Egyiptom földjéről. Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm! De népem nem hallgatott szavamra, Izráel nem engedelmeskedett nekem. Ezért hagytam, hogy szívük kemény maradjon, és kövessék a maguk tanácsát. Bárcsak rám hallgatna népem, az én utaimon járna Izráel! Hamar megaláznám ellenségeit, ellenfeleire emelném kezem. Az Úr gyűlölői hízelegnének neki, az ő ideje pedig örökké tartana. A búza legjavával etetném, kősziklából szedett mézzel tartanám jól.

IGE

Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül? Jézus így válaszolt: A legfőbb ez: „Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!” és: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!” A második ez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat. Az írástudó ezt mondta neki: Úgy van, Mester, helyesen mondtad, hogy egy Isten van, és rajta kívül nincsen más; és ha szeretjük őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből, és ha szeretjük felebarátunkat, mint magunkat, sokkal több az minden égő- és véresáldozatnál. Jézus pedig látva, hogy okosan felelt, ezt mondta neki: Nem vagy messze Isten országától. És többé senki sem merte őt megkérdezni. Márk 12,28b-34

Gondolat

“Túl sok olyan aktivistát láttam, akiknek ezekre a problémákra nincs válaszuk. Az értelmük által adott válasz lényegében helyes, de az igyekezetük, a stílusuk és a lelkük nem. Vagyis ha megvalósítanák azt az úgynevezett forradalmat, amelyről beszélnek, hát én nem szeretnék részese lenni (különösen, ha ott ők kerülnek pozicióba). Meglehet, hogy nekik van válaszuk, de nem ők maguk a válasz, valójában sokszor ők is a probléma részei. Ez az egyik oka annak, ami miatt a legtöbb forradalom kudarcot vall. Belülről teszik tönkre önmagukat. Jézus és a nagy spirituális tanítók elsősorban a lelkiismeret és a lélek alapvető megújítását hangsúlyozták. …mert az ördögűzés a hatalom démonának eltávolítására nem terjed ki… Hogy ki akarjuk mondani, hogy mások tévednek, nem azonos a megvilágosodással.” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 70. o.)

Imádság

Édes Uram, Jézus Krisztus! Ma a szeretlek szót ízlelgetem. Most kimondom neked, nagyon szeretlek. Csakis önmagadért szeretlek, a veled való közösség gyógyulás és boldogság! S miközben magamat hallom, Te szólsz a szívemhez. Köszönöm, hogy az élet és szeretet Istene vagy! Te légy a köztes tér, az út köztem és azok között, akikkel ma találkozom. Hadd váljon még a közöttünk lévő csend is szeretetté, Te legyél érintésem, örömöm, figyelmem meghosszabbítása. Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. március 14. szombat, 25. nap

65. zsoltár

Téged illet a dicséret, ó, Isten, a Sionon! Neked teljesítik a fogadalmakat. Te hallgatod meg az imádságot, hozzád fordul minden ember. Erőt vettek rajtunk a bűnök, de te megbocsátod vétkeinket. Boldog, akit kiválasztasz, és közeledbe engedsz, hogy udvaraidban lakozzék. Hadd teljünk be házad javaival, templomod szentségével! Félelmet keltve, de igazságosan válaszolsz nekünk, szabadító Istenünk! Benned bízik mindenki a föld széléig és a messzi tengereken, aki hegyeket hoztál létre erőddel, és hatalmat öltöttél magadra, lecsillapítottad a tengerek zúgását, hullámaik zúgását, a nemzetek háborgását. Ezért félnek jeleidtől még a föld határain lakók is. Kelet és nyugat tájait ujjongásra indítod. Gondoskodsz a földről, megöntözöd, nagyon meggazdagítod, Isten patakja tele van vízzel. Gabonával látod el az embereket, így gondoskodsz a földről. Barázdáit megitatod, göröngyeit elegyengeted, záporesővel porhanyítod, növényzetét megáldod. Megkoronázod az évet javaiddal, és nyomaidon bőség fakad. Legelők sarjadnak a pusztán, ujjongás övezi a halmokat. Nyájak lepik el a legelőket, a völgyeket gabona borítja, ujjonganak és énekelnek.

IGE

Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta: Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek! Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik. Lukács 18,9-14

Gondolat

“A fő parancs nem az, hogy “cselekedj helyesen”. A fő parancs az, hogy szeress. Lépj be a nagy kegyelembe, a nagy áramlatba, a nagy sodrásba. Vagy amint mások oly helyesen fogalmazták, semmi más nem kell, mint odaadás és hála. Csak annyi a dolgunk, hogy megköszönjük Istennek, hogy részt vesz mindebben. Az általunk cipelt teher nem csak a miénk, hanem a világé is. Az ujjongás, mely kitör belőlünk, nem csak a saját személyes örömünk, hanem az egész teremtés ujjongása. Csak annyit tehetünk, hogy elfogadjuk és hálát adunk érte.” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 84. o.)

Imádság

Uram! Csendben várakozom. Felajánlom neked, amim van, az énem és a semmim, erőm és erőtlenségem, a bennem élő szelíd bárányt és az oroszlánt. A te csended szelídít, közösséget teremt, nincs elöl és hátul, nincs mérlegelés, csak te és én. Bocsáss meg, hogy hajlamos vagyok megfeledkezni irgalmadról, ezért feltör belőlem a keserűség. Kérlek, emlékeztess arra, hogy te ki vagy és Lelked által küldj el azokhoz, akiknek megértésre és együttérzésre van szükségük. Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. március 15. vasárnap, 26. nap

23. zsoltár

Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.

IGE

Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, majd így szólt hozzá: Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában – ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért. A szomszédok pedig és azok, akik látták azelőtt, hogy koldus volt, így szóltak: Nem ő az, aki itt szokott ülni és koldulni? Egyesek azt mondták, hogy ő az, mások pedig azt, hogy nem, csak hasonlít hozzá. De ő kijelentette: Én vagyok az. Ezt az embert, aki nemrég még vak volt, a farizeusok elé vezették. Az a nap pedig szombat volt, amelyen Jézus a sarat csinálta, és megnyitotta annak az embernek a szemét. A farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan jött meg a látása. Ő ezt mondta nekik: Sarat tett a szemeimre, aztán megmosakodtam, és most látok. Erre a farizeusok közül néhányan ezt mondták: Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot. Mások így szóltak: Hogyan tehetne bűnös ember ilyen jeleket? És meghasonlás támadt köztük. Ezért ismét a vakhoz fordultak: Te mit mondasz róla? Hiszen a te szemedet nyitotta meg. Ő ezt felelte: Próféta. Erre így feleltek neki: Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket? És kiközösítették. Meghallotta Jézus, hogy kiközösítették, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: Hiszel te az Emberfiában? Ő így válaszolt: Ki az, Uram, hogy higgyek benne? Jézus így felelt neki: Látod őt, és ő az, aki veled beszél. Erre az így szólt: Hiszek, Uram. És leborulva imádta őt. János 9,1. 6-9. 13-17. 34-38

Gondolat

“Amikor túl domináns az “én”, és túl sokszor mondjuk, hogy jogom van hozzá, akkor szükségszerűen gyűlölködő életet kezdünk élni, ugyanis az összes jogunk nem érvényesíthető olyan módon, ahogyan az amerikaiak gondolják. Amikor túl sok “nekem kell” hangzik el, akkor szükségszerűen eljutunk a kapzsisághoz. Fogyasztói kultúrává leszünk. Amikor túl sok “én” hangzik el a többiekkel szemben, akkor szükségszerűen irigyekké válunk. A túl sok “jobb vagyok, mint” önhitt kultúrához vezet. Ahol az “én tudom”-ból van a sok, az meg illúziókhoz, tudatlansághoz vezet. Nem ironikus? Jézus azt mondja, aki így beszél: “tudom”, éppen az az elvakult.” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 85. o.)

Imádság

Ó, Élet Forrása! Most engem kérdezel, “honnan jön a látásom?”. De én téged kérdezlek, jól látok? Azt látom, Jézusom, - mázhoz szoktatott szemeimmel - amit te? Annyi sok negatív, kéretlen képet engedek be a bensőmbe, szívembe. És mennyi szerepet játszok el mások kedvéért? Úgy élek, Uram mint a vakon született ember, akit meggyógyítottál. Te újra gyúrtál engem a föld porával és a Szentlélek erejével. Ma is formálsz! Bocsáss meg nekem, amikor megmerevedetten állok az újra-formáltság pillanataiban. Még nem vagyok befejezett hitemben, énemben, szeretetemben, annyi nem-tudás van bennem. S köszönöm, hogy te bátorítassz, téged kérdezzelek. Segíts elfelejteni egóm kész válaszait. Ki vagy te, hogy higgyek benned? Ezen az ünnepnapon, Téged ünnepellek, benned mosom meg szemeimet, énemet, akaratomat és hitemet. Te vagy igazi énem eredeti, élő képe, hadd lássam meg benned önmagamat, akivé formálni akarsz. Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. március 16. hétfő, 27. nap

29. zsoltár

Magasztaljátok az Urat, ti, mennyei lények, magasztaljátok az Úr dicsőségét és hatalmát! Magasztaljátok az Úr dicső nevét, boruljatok le az Úr előtt szent öltözetben! Az Úr hangja zeng a vizek fölött, mennydörög a dicsőséges Isten, az Úr, a nagy vizek fölött. Az Úr hangja hatalmas, az Úr hangja fenséges. Az Úr hangja cédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon cédrusait. A Libánon ugrál miatta, mint egy borjú, és a Szirjón, mint egy bivalyborjú. Az Úr hangjára lángok törnek elő. Az Úr hangja megremegteti a pusztát, megremegteti az Úr Kádés pusztáját. Az Úr hangja megriasztja a szarvasokat, letarolja az erdőket. Templomában mindenki őt dicsőíti. Az Úr trónol az áradat fölött, ott trónol az Úr, az örökkévaló király. Az Úr erőt ad népének, az Úr megáldja népét békességgel.

IGE

Két nap múlva pedig elment onnan Galileába, bár maga Jézus tett bizonyságot arról, hogy nincs becsülete a prófétának a saját hazájában. Mégis, amikor Galileába érkezett, befogadták őt azok a galileaiak, akik látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen, mivel ők is ott voltak. Azután ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kapernaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia. Amikor meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön, és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van. Erre Jézus ezt mondta neki: Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek. A királyi tisztviselő kérte őt: Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem! Jézus így válaszolt: Menj el, a te fiad él! Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult. Még hazafelé tartott, amikor szembejöttek vele a szolgái a hírrel, hogy a gyermeke él. Ekkor megkérdezte tőlük, hány órakor lett jobban. Ezt mondták neki: Tegnap délután egy órakor hagyta el a láz. Megértette tehát az apa, hogy abban az órában történt ez, amikor ezt mondta neki Jézus: A te fiad él. És hitt ő, valamint egész háza népe. Ezt pedig második jelként tette Jézus, miután megérkezett Júdeából Galileába. János 4,43-54

Gondolat

“Semminek lenni: nagyszerű hagyománya van ennek. Amikor semmik vagyunk, nagyon jó helyzetben vagyunk ahhoz, hogy mindent elfogadjunk Istentől. Ha a nagy vallásos tradíciókat tekintjük, azt látjuk, hogy gyakran használják ezt a szót. A ferences szó erre a “szegénység” lenne. A karmelitáké a nada, a nihil, “a teljes semmi”... Semmivé kell válnom, hogy befogadhassam a valóság teljességét, az új valóságot. Az egót, a presztizs önös énképét, a bizonytalan énképet a gondolkodás hozza létre. A kontempláció viszont az isteni természetünket ismeri fel, a bővelkedés és biztonság krisztusi természetét…. Mert az életed valójában nem önmagadról szól.” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 73. o.)

Imádság

Megvalljuk neked, hogy testvéreinktől elszakadva saját gondjaink és örömeink bűvkörében élünk. Ragaszkodunk rontó szokásainkhoz és a haragot rejtegetünk szívünkben, nem fogadjuk be egymást és engedjük, hogy a múlt hibái ma is megkötözzenek. Nagy szeretetedből légy irgalmas hozzánk és szabadíts meg a bűntől! Emlékeztess ígéretedre, amelyet a keresztségben tettél, hogy valóban új életre támadjunk, és egymással békében éljünk! Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. március 17. kedd, 28. nap

46. zsoltár

Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. Egy folyó ágai örvendeztetik Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait. Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve. Népek háborognak, országok inognak, ha az Úr mennydörög, megretten a föld. A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön. Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el. Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld. A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk.

IGE

Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe. Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben, és várták a víz megmozdulását. Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett. Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni? A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe. Amíg én odaérek, más lép be előttem. Jézus ezt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj! És azonnal meggyógyult ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt.A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat. Ő így válaszolt nekik: Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj! Megkérdezték tőle: Ki az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd fel, és járj? De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt. Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled. Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította. Azért üldözték a zsidók Jézust, mert szombaton tette ezt. János 5,1-16

Gondolat

“Az élet nem rólam szól, Istenről szól, és Isten pedig nyilvánvalóan a szeretetről. Ha nem ismerjük a szeretet, ha nem tapasztaljuk meg a szeretetet, ha csupán a kis én, a sekélyes én bizonytalanságát és törékenységét tapasztaljuk meg, akkor nyughatatlanokká válunk. Sőt, erőszakosakká és gyülölködővé válunk, mert a tudattalan érzi “én nem ez vagyok”, “mi nem ezek vagyunk”. Támadni akarunk. Ez a dühöngés és harag, ez a csalódottság szinte általános a nyugati emberekben… A szekularizmus magányos és elkeseredett projekt. Nem élhetünk szétszakított életet negatívan ítélkező és erőszakos gondolatokkal a szívünkben.. Az a baj, hogy a hátsó gondolatok cselekszenek helyettünk. Elszakítanak, elszigetelnek bennünket, és ezért hazudunk önmagunknak, és végeredményben hazudunk másoknak is… A kontemplációban egy másik térbe lépünk át.” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 75. o.)

Imádság

Néha édes Jézusom, megtörténik, hogy még éjszaka is ébren tartanak hazugságaim, panaszaim és ítélkező énem. Vedd ki szívemből az akarnok énem, sértéseket őrizgető és továbbadó akaratom. Olyan sokszor szembeszállok mások igazságtalanságaival, de a magam életében nem veszem észre a gerendát. Drága Istenem, tisztítsd meg teljesen, kapcsolj be a te szeretetáramlásodba. Szentlélek Isten, töltsd be életemet szent erőddel, hadd legyek a te dicsőségednek edénye. Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. március 18. szerda, 29. nap

145. zsoltár

Magasztallak téged, Istenem, királyom, áldom nevedet mindörökké. Mindennap áldalak téged, dicsérem nevedet mindörökké. Nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék, nagysága felfoghatatlan. Nemzedékről nemzedékre dicsérik műveidet, hirdetik hatalmas tetteidet. Fenségeden, ragyogó dicsőségeden és csodálatos dolgaidon én is elmélkedem. Elmondják, hogy milyen félelmetes a hatalmad, én is felsorolom nagy tetteidet. Áradoznak, emlékezve nagy jóságodra, és örvendeznek igazságodnak. Kegyelmes és irgalmas az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy. Jó az Úr mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez. Magasztal, Uram, minden teremtményed, és híveid áldanak téged. Elmondják, hogy országod milyen dicsőséges, és beszélnek hatalmadról, megismertetve az emberekkel az Úr hatalmas tetteit, országa ragyogó dicsőségét. Országod örökkévaló ország, uralkodásod nemzedékről nemzedékre tart. Támogat az Úr minden elesettet, és fölegyenesít minden görnyedezőt. Mindenki várakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt. Kinyitod kezedet, és kielégítesz minden élőlényt kegyelmesen. Az Úrnak minden útja igaz, és minden tette jóságos. Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja. Teljesíti az istenfélők kívánságát, meghallja kiáltásukat, és megsegíti őket. Megtartja az Úr mindazokat, akik őt szeretik, de a bűnösöket mind elpusztítja. Az Úr dicséretét hirdeti ajkam, áldja örökké minden ember az ő szent nevét!

IGE

Jézus így szólt hozzájuk: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom. Ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel. Megszólalt tehát Jézus, és ezeket mondta nekik: Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya, mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon. Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz. És ezeknél nagyobb tetteket is mutat majd neki, hogy ti csodálkozzatok. Mert ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. Az Atya nem is ítél meg senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte. Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak. Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek: akik a jót tették, az életre támadnak fel, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel. Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem. János 5,17-30

Gondolat

“Szüntelenül tudunk imádkozni, ha megtaláljuk a folyót és tudjuk, hogyan kell e vízben gázolva előrejutni. Az áramlat átfolyik rajtunk, csak annyit kell tennünk, hogy tudatosan benne maradunk… A megvilágosodás egyáltalán nem hasonlít a hagyma rétegeinek a lefejtéséhez. Egyetlen hatalmas igazság, amelyet felfogni egyetlen pillanat műve. De attól a pillanattól kezdve tudjuk és újra tudni fogjuk, amint a hamis énünk félreáll az útból. Nem úgy van ez, hogy megdolgozunk érte. Általában a megvilágosodás nem felhalmozódik, hanem Isten megnyilatkozása. Hirtelen, ahogy mész valahonnan valahová, egyszercsak meglátod… Nem tudjuk megtartani, hanem mindennapi imádsággal kell visszatérnünk hozzá.” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 77. o.)

Imádság

Istenem, összetartozunk. Minden mindennel. Köszönöm, hogy benned mozog a testem, s te énbennem élsz. Hányszor jártam úgy, hogy semmit sem értettem. Mintha a semmiből a semmibe mentem volna. Kétségbeesett hajszában azt sem tudtam, ki vagyok. Mintha valami rettenetes nagy sószóróból szórták volna ki dolgaimat, életemet. Éppen a nem összetartozás gesztusai vesznek körbe, mintha az lüktetne a világban. Most tudom, hogy te egybe gyűjtesz minket. Köszönöm az észlelés pillanatát. Köszönöm, hogy megértettem, az igazi valóság a látszat mögött van, és ez a te nagy ölelésed. Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. március 19. csütörtök, 30. nap

89. zsoltár

Uram, kegyelmes tetteidről éneklek örökké, nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet. Mert ezt mondom: Örökké tart kegyelmed, hűséged szilárd, akár az ég. Szövetséget kötöttem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak: Örökre fenntartom utódaidat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat! Az egek magasztalják csodáidat, Uram, hűségedet a szentek gyülekezetében. Mert ki van a fellegekben, aki egy sorba állítható az Úrral? Ki hasonló az Úrhoz az istenfiak között? Igen rettenetes az Isten a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazok között, akik körülötte vannak. Uram, Seregek Istene! Ki olyan erős, mint te, Uram? Hűséged körülvesz téged! Te uralkodsz a dühöngő tengeren; ha hullámai tornyosulnak, te lecsendesíted őket. Te zúztad szét Rahabot, halálra sebezve; erős karoddal szétszórtad ellenségeidet. Tied a menny, tied a föld is, te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti. Te teremtettél északot és délt, a Tábór és a Hermón a te nevedet zengi. Hatalmas a te karod, kezed erős, jobbod felséges. Igazság és jog trónodnak támasza, szeretet és hűség jár előtted. Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, Uram! Nevednek örvendeznek mindennap, és igazságod fölmagasztalja őket, mert te vagy díszük és erejük. Kegyelmed által emelkedik hatalmunk, mert az Úrtól van a pajzsunk, Izráel Szentjétől a királyunk.

IGE

Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a páska ünnepére. Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre. Mivel azt hitték, hogy az útitársak között van, elmentek egynapi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között. De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább. Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket, és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én kétségbeesetten kerestünk téged. Ő pedig így válaszolt: Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem? Ők azonban a nekik adott választ nem értették. Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében… Lukács 2,41-51

Gondolat

“Nem mi találjuk meg saját középpontunkat, hanem az talál meg minket. Az agyunkkal nem tudjuk meglelni. Csak akkor hullunk vissza az igazságba, amikor mezítelenek és szabadok vagyunk, ami valószínűleg nem túl gyakori. Nem úgy van, hogy belegondoljuk magunkat egy új életmódba. Inkább beleéljük magunkat egy új gondolkodásmódba. A valóságunk, a “felszínünk” körüli utazás és a rajta való áthatolás vezet el a középpont valóságához, ahol egyszerre találjuk meg a legigazibb önmagunkat és a legigazibb Istent.” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 19. o.)

Imádság

Köszönöm Istenem, hogy Mária nem volt a felszín embere. Nem sokat fecsegett, nem sokat panaszkodott, hanem szíve középpontjából élte meg a legnehezebb pillanatokat is. Köszönöm, hogy ő a kegyelem edénye, köszönöm, hogy ő a mi emberünk, aki az emberi világon túli valóságba, igazi énünkhöz vezet. Krisztusom, köszönöm, hogy te többet látsz meg bennem, mint amit én magamban! Amikor számomra csak csupaszságom tűnik fel, elesettnek és összetörtnek látom magam, Te már fogod is a kezem, és a szabadság felé vezetsz. Te azt a valakit látod bennem, aki teljesen eggyé lesz veled, aki olyan, mint Te, aki szíve középpontjából él. Add, hogy ebből a jövőből, a te gondoskodó vezetésedből érzékeljem a jelen valóságát. Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. március 20. péntek, 31. nap

34. zsoltár

Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám. Az Úrral dicsekszik lelkem. Hallják ezt az alázatosak, és örülnek. Hirdessétek velem az Úr nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét! Az Úrhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem. Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk. Kiáltott az elesett, az Úr meghallgatta, és minden bajából kiszabadította. Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket. Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül. Féljétek az Urat, ti, szentjei, mert nem szűkölködnek az istenfélők. Az oroszlánok is sínylődnek és éheznek, de akik az Úrhoz folyamodnak, nem nélkülözik a jót. Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, megtanítalak benneteket az Úr félelmére. Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és szeretne jó napokat látni? Vigyázz, hogy nyelved ne szóljon rosszat, és ajkad ne beszéljen csalárdságot! Hagyj fel a rosszal, és cselekedj jót, törekedj békességre, és kövesd azt! Az Úr szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat. Az Úr a gonosztevők ellen fordul, emléküket is kiirtja a földről. Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr. Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük. Halálos veszedelem éri utol a bűnöst, megbűnhődnek, akik gyűlölik az igazat. Az Úr megváltja szolgái életét, és nem kell bűnhődnie senkinek, aki hozzá menekül.

IGE

Jézus ezután Galileát járta. Nem akart ugyanis Júdeában maradni, mivel a zsidók meg akarták ölni. Közel volt a zsidók ünnepe, a lombsátrak ünnepe. Miután azonban elindultak testvérei az ünnepre, akkor ő is felment, nem nyíltan, hanem titokban. A jeruzsálemiek közül ekkor így szóltak némelyek: Vajon nem ő az, akit meg akarnak ölni? És íme, nyilvánosan beszél, és semmit sem szólnak ellene. Lehet, hogy a vezetők meggyőződtek arról, hogy ő a Krisztus? Csakhogy róla tudjuk, honnan való; amikor azonban eljön a Krisztus, róla senki sem tudja majd, honnan való. Amikor Jézus a templomban tanított, hangosan kiáltva szólt: Ti ismertek engem, tudjátok is, honnan való vagyok; de én nem önmagamtól jöttem, hanem igaz az, aki engem elküldött, akit ti nem ismertek. Én ismerem őt, hiszen tőle való vagyok, és ő küldött el engem. El akarták fogni tehát, de senki sem vetette rá a kezét, mert még nem jött el az ő órája. János 7,1-2. 10. 25-30

Gondolat

“Ki bennem ez az én, aki így gyűlöl? Ki ez az én, aki ennyire meg van bántódva? Melyik részem ilyen irigy? Ki ez az én, akinek még több pénz kell a boldogsághoz? Egyedül ezt az “ént” kell megvizsgálni és gyakran elengedni a tisztánlátás érdekében. Ez az “én-fixáció”, ez az “én”, akinek hiszem magam, ez az, ami meghal, ha meghalok. A képeknek ez a múlékony éntudata, akiről azt hiszem, én vagyok, illékony és múlandó. Csak az elmém szülötte, köd, illúzió. Novicius mesterem pókhálónak nevezte. Csak kinyújtotta a kezét, és belefújta a semmibe. “Ez vagy Richárd.” - mondta. Holnap talán már nem is vagy. Addig, amíg nem vizsgáljuk meg …érzéseinket és gondolatainkat, azt sem tudjuk, mennyire illékony természetűek.” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 80. o.)

Imádság

Jézusom, lakik bennem valaki, aki azonnal haragra lobban, akinek villódzik néha a tekintete, aki hirtelen felkapja a vizet. Néha tényleg olyan, mintha ez nem is én lennék. Pedig tudom, hogy ez is, az is én vagyok. Köszönöm, hogy elfogadsz így is, ilyen sokféleségben, összevisszaságban. Azt meg főleg nagyon köszönöm, hogy te igazi, valódi, teremtett önmagamat látod mindig bennem. Add, hogy ne fújjon a szél hirtelen történések hullámain ide és oda! Had gyökerezzek meg jobban benned! Szeretnék tanulni a fáktól, akik olyan biztonsággal fogadják a nagy szeleket is. Mivel tartja őket a gyökérzet, és összefognak, ezért nem az illékony világ kiszolgáltatottjai, hanem a föld hű tanúi. Hadd legyek emberként valami hasonló tanú! Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. március 21. szombat, 32. nap

8. zsoltár

Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet! Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót. Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is, az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak. Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!

IGE

A sokaságból azok, akik hallották ezt az igét, ezt mondták: Valóban ő a próféta. Mások így szóltak: Ő a Krisztus. Többen pedig ezt mondták: Csak nem Galileából jön el a Krisztus? Nem azt mondta-e az Írás, hogy a Krisztus Dávid magvából és Betlehemből jön el, abból a faluból, ahol Dávid élt? Ellentét támadt tehát miatta a sokaságban: némelyek közülük el akarták fogni, de senki sem vetette rá a kezét. A szolgák visszamentek a főpapokhoz és a farizeusokhoz, akik ezt kérdezték tőlük: Miért nem hoztátok ide? A szolgák így feleltek: Ember még így soha nem beszélt, ahogyan ő. A farizeusok ezt mondták nekik: Titeket is megtévesztett? Vajon a vezetők vagy a farizeusok közül hitt-e benne valaki? De ez a sokaság, amely nem ismeri a törvényt, átkozott! Ekkor Nikodémus, aki korábban már járt nála, és közülük való volt, így szólt hozzájuk: Elítéli-e az embert a mi törvényünk, míg ki nem hallgatták, és meg nem tudták tőle, hogy mit tett? Azok pedig így válaszoltak neki: Talán te is galileai vagy? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta. Ezután mindenki hazament. János 7,40-53

Gondolat

“Ha gyűlölködéssel járod végig az egész napodat, akkor legalább annyira gyilkos vagy, mint az, aki pisztolyt ránt. Nem élhetünk így, mert ezáltal bensőnket is tönkretesszük. A keresztények valamilyen okból úgy képzelik, hogy tudnak így élni. A második világháború gonoszsága… mögött főleg “jó” német keresztények negatív és paranoid gondolkodása …volt. Ne tápláljuk a gyűlöletet és a dühöt, és ne nevezzünk magunkban másokat “bolondnak” vagy “istentelennek”. Ha egész nap azzal a gondolattal a szívünkben járunk, hogy “micsoda bolond ember”, akkor a halál táplál bennünket, nem az élet. Amit gondolunk és érzünk, azzá válunk. Nyilvánvaló, hogy nem engedhetjük meg magunknak, még belsőleg sem, hogy a szeretettől eltaszítva éljünk.” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 76. o.)

Imádság

Istenem, hogyan tudnék csendben maradni a zajban? A zaj külső forrásait el tudom kerülni, ki tudom zárni, le tudom kapcsolni, de a gondolataimat, érzéseimet, indulataimat nem. Nálad el tudna csendesedni a lelkem, de ebben a zajban, hogy találok el Hozzád? Te halk és szelíd hangon szólsz, a lelkem pedig fáradt és nagyothalló. Talán éppen megfáradt és megcsömörlött lelkem lesz segítségemre, hogy rátaláljak a csendre és a csendben Rád? De ez hiú ábránd. Nem egy fáradt és megcsömörlött lélekben bízom és reménykedem, hanem Benned, Uram, aki lecsendesítetted a háborgó tengert és a szeleket. Hallgass el, némulj meg! - mondtad, és elült a vihar és nagy csendesség lett. Uram! Úgy érzem, elveszek ebben a zajban! Légy velem! Csendesíts! Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. március 22. vasárnap, 33. nap

90. zsoltár

Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten! A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek! Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel. Elragadod őket, olyanok lesznek, mint reggelre az álom, mint a növekvő fű: reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad. Bizony elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt hirtelen semmivé leszünk, ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé. Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás. Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk. Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod? Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! Fordulj hozzánk, Uram! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon! Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben! Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányon át megaláztál, annyi éven át, ahányban rossz sorsunk volt! Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon! Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!

IGE

A nővérei megüzenték Jézusnak: Uram, íme, akit szeretsz, beteg. Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia. Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, még két napig azon a helyen maradt, ahol volt, de azután így szólt a tanítványaihoz: Menjünk ismét Júdeába! Amikor Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van. Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten. Jézus ezt mondta neki: Feltámad a testvéred! Márta így válaszolt: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon. Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt? Márta így felelt: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba. Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, háborgott lelkében, és megrendült. Megkérdezte: Hova helyeztétek őt? Azt felelték: Uram, jöjj és lásd meg! Jézus könnyekre fakadt. A zsidók ezt mondták: Íme, mennyire szerette! Közülük néhányan pedig így szóltak: Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg? Jézus – még mindig háborogva magában – a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta. Jézus így szólt: Vegyétek el a követ! Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos. Jézus azonban ezt mondta neki: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét? Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem. Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki! És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett. János 11,3-7. 17. 20-27. 33-45

Gondolat

“Ha a fátyol egyszer fellebbent, akkor már tudod, hogy az élet mindenestül rendben van, ettől kezdve már - hogy a szokásos keresztény nyelvezetet használjam - Isten gyermeke lettél. Egységben vagy. Semmit sem kell bizonygatnod. Semmit nem kell elérned. Már minden jelen van. … Az a baj sok polgári vallásossággal és kulturális kereszténységgel, hogy hiányzik belőlük a vallásos élmény. Az efféle emberek hajlamosak szélsőségesen merevvé, dogmatikussá és vallási hatalom mániákussá válni. Majdhogynem szorongás van bennük, mert tudják, hogy valójában még nem tapasztalták meg ezt. Mivel nem érzékelik az egészet, ezért elkeseredetten kapszkodnak annak valamely kicsiny darabjához. (Richard Rohr: Minden egybetartozik 84. o.)

Imádság

Urunk, neked adunk hálát. Mert, a mi fájdalmaink és kudarcaink ellenére, a mi fájdalmaink és kudarcaink közepette tudjuk, hogy te olyan Isten vagy, aki méltó a tisztességre, dicséretre és szeretetre Jézus Krisztusban.

A világért, amely oly szépséges és oly mulandó; az életért, amely oly kedves de oly sérülékeny; a világmindenségért, ahol országod növekedni fog, dicsérünk téged! Ezért a napért, amely a feltámadásra emlékeztet minket, egyházadért, amely összegyűjt minket, dicsérünk téged.

Az evangéliumért, megkeresztelésünkért, a vágyért, hogy neked szolgáljunk, az örökkévalóság ígéretéért, dicsérünk téged. És mert szerethetünk téged és szerethetjük egymást a földön, Jézus szeretetének nevében, békességben és örömben, Urunk, mi dicsérünk téged. Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. március 23. hétfő, 34. nap

56. zsoltár

Légy kegyelmes hozzám, Istenem, mert bosszút lihegnek ellenem, szüntelenül támadnak és gyötörnek engem. Ellenségeim szüntelenül bosszút lihegnek, sokan támadnak rám kevélyen. Ha félek is, benned bízom! Istenben, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem? Szüntelenül elferdítik szavaimat, minden gondolatukkal rosszat akarnak nekem. Összefognak, lesben állnak, lépteimet figyelik, mert az életemre törnek. Megmenekülhetnek-e gazságuk ellenére? Taszítsd el haragodban e népséget, Istenem! Te számon tartod bolyongásomat. Gyűjtsd könnyeimet tömlődbe, legyenek benne könyvedben! Meghátrálnak majd ellenségeim, amikor hozzád kiáltok. Ebből tudom meg, hogy Isten velem van. Istenben, akinek igéjét dicsérem, az Úrban, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?! Tartozom neked, Istenem, fogadalmaimmal, megadom hálaáldozatomat. Hiszen megmentettél engem a haláltól, lábamat az elbukástól, hogy járhassak Isten színe előtt az élet világosságában.

IGE

Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére. De korán reggel ismét megjelent a templomban, és az egész nép hozzásereglett; ő pedig leült, és tanította őket. Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították, és így szóltak Jézushoz: Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz? Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ. És lehajolva tovább írt a földre. Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a véneken. Egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen. Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: Asszony, hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged? Ő így felelt: Senki, Uram. Jézus pedig ezt mondta neki: Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz! János 8,1-11

Gondolat

“Hogy a jelen pillanatban éljünk, ahhoz változtatnunk kell a belső tartásunkon. Ahelyett, hogy kiterjesztenénk és aládúcolnánk az “én” erődjét, az egót, - és ebben kultúránk és gyakran a terápia is segítségünkre siet -, a kontempláció segít felfedezni, hogy mit tartalmaz ez az “én”. Mi ez az “én”, amit annyira szeretnék aládúcolni? Kié ez az éntudat, amit annyira komolyan veszek? Csak várnunk kell, és szemlélődnünk, hogy megtörténjen. Ez történik a kontempláció kezdeti szakaszaiban. Csendben várakozunk. A csendben az összes szokásos viselkedésmintánk ránk támad. Az uralkodásvágyunk, a szenvedélyek, a félelmeink akcióba lendülnek. Talán azért van ez így, hogy a legtöbben hamar feladják. Amikor Jézust a pusztába viszi a Szentlélek, először a vadállatok bukkannak fel… Csak, amikor megállítjuk az új hangok és gondolatok felvonulását, csak akkor látjuk meg a mögöttük húzódó mintázatokat.” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 71. o.)

Imádság

Drága Uram, tudom, milyen a kiabálás. Tudom, milyen a gúny martalékává lenni. És azt is tudom, milyen utána az ürességben marani, a némaságban, amikor fogalmam sincsen, hova, merre menjek. Istenem, köszönöm, hogy te mindezekben a földi tömeges és egyedüli magányokban jelen vagy. Ott vagy, még akkor is, ha nem érzékelünk. Ezeket a nehéz emberi tereket annyiszor láttam az egómból, és rettenetes volt. Most hadd tudjak úgy állni a hangzavar világában, hogy belül csend van. Segíts megtalálnom azt a belső csendes teret, ahol nem a tanult válaszokat mormolom, hanem kikerülök az emberi játszmából egy kicsit, csak te vagy, és én, csak megbocsátás van, csak te vagy közel, és szívedben meglátom saját igazi szívemet is. Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. március 24. kedd, 35. nap

101. zsoltár

Szeretetedről, törvényedről énekelek, zsoltárt zengek neked, Uram! Ügyelni akarok a tökéletes útra. Mikor jössz hozzám? Tökéletes szívvel akarok élni házamon belül. Nem vetem a tekintetemet haszontalan dolgokra. Gyűlölöm a széthúzókat, semmi közöm hozzájuk! A csalárd szív távol áll tőlem, tudni sem akarok a gonoszságról. Aki titokban rágalmazza felebarátját, azt elnémítom. A fennhéjázót és a kevély szívűt nem tűröm meg. Jól látom a hűségeseket az országban, ők velem maradhatnak. Aki tökéletes úton jár, az szolgálhat engem. Nem maradhat házamban, aki álnokságot művel. Aki hazugságot beszél, nem állhat meg színem előtt. Reggelenként elnémítok minden bűnös embert az országban. Így irtok ki az Úr városából minden gonosztevőt.

IGE

Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. A farizeusok ekkor ezt mondták neki: Te önmagadról teszel bizonyságot: a te bizonyságtételed nem igaz. Jézus így válaszolt nekik: Még ha én önmagamról teszek is bizonyságot, akkor is igaz a bizonyságtételem, mert tudom, honnan jöttem és hová megyek, ti azonban nem tudjátok, honnan jövök, vagy hová megyek. Ti test szerint ítéltek, én nem ítélkezem senki felett. De még ha ítélkezem is, igaz az én ítéletem, mert nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki elküldött engem. A ti törvényetekben is meg van írva, hogy két ember tanúságtétele igaz. Én önmagamról teszek bizonyságot, és bizonyságot tesz rólam az Atya is, aki elküldött engem. Erre megkérdezték tőle: Hol van a te Atyád? Jézus így válaszolt: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat: ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek. Mindezeket a kincstárnál mondta Jézus, amikor tanított a templomban, és senki sem fogta el, mert még nem jött el az ő órája. János 8,12-20

Gondolat

“Az ima az éppen most és éppen tiszta, nyitott pillanataiban lakozik. Ez elegendő, ez a teljesség. Ha itt és most nincs jelen, akkor nem is létezik? Ha Istent nem ismerjük most, akkor később miért ismernénk? Ha most nem látjuk, akkor mitől látnánk jobban később? ... Istennek e pillanatban az “árnyékon” és az “álruhán” keresztül történő meglátásán múlik az egész. Az ima tágas helyen lakik. Független a személyes szükségletektől, sőt interpretációktól. Ez néha a mi hibánk: mindennek valamilyen értelmet akarunk tulajdonítani.” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 71. o.)

Imádság

Jézusom, mi a fény és árnyék világában élünk. Fel-felderengesz az életünkben, de nagyon sokszor érzem vaknak magamat. Mintha itt sétálnál mellettem, mégse látnálak. Mintha ott lenne életem konfliktusaira a megoldás, csak éppen nem látom, mit kell tegyek. Köszönöm, hogy bármennyire fáj is ez, legalább megértettem, hogy nem én vagyok a fényforrás. Legfeljebb fényvisszaverő felület lehetek. Én nem tudom, és nem árasztom magamból a jóságot, és nem is keverem magam össze veled. Ennyit megértettem. Kérlek, most már áraszd rám azt, ami a tiéd. Hadd ne építsek veled szemben fény-takarókat! Nem, inkább kitárok mindent, ami vagyok, kitárom minden porcikámat, és a te fényedre várok. Uram, világítsd be az életemet, azt, aki most vagyok! Elvárások nélkül, csak Téged várlak! Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. március 25. szerda, 36. nap

40. zsoltár

Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és az iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne. Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz. Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, mint amit fel tudnék sorolni. Véresáldozatban és ételáldozatban nem telik kedved: nyitott fület adtál nekem. Égőáldozatot és vétekáldozatot nem kívánsz. Akkor így szóltam: Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam. Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van. Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben, és nem zárom be számat, jól tudod, Uram! Igazságodat nem rejtegetem szívem mélyén, hanem beszélek hűségedről és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet a nagy gyülekezet előtt. Uram, ne vond meg tőlem irgalmadat, szereteted és hűséged őrizzen szüntelen! Mert annyi baj vett engem körül, hogy megszámlálni sem lehet. Bűneim büntetése utolért engem, áttekinteni sem tudom őket, számosabbak hajam szálainál, és a szívem is elhagyott engem. Légy kegyelmes, Uram, és ments meg, Uram, siess segítségemre! Szégyenkezzen, piruljon mindenki, aki életemet el akarja venni! Riadjanak vissza, és érje gyalázat azokat, akik bajomban gyönyörködnek! Rettegjenek szégyenükben, akik hahotázva beszélnek rólam! Örüljenek és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek! Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az Úr! Elesett és szegény vagyok, de gondol rám az Úr! Te vagy segítségem és megmentőm, Istenem, ne késlekedj!

IGE

A hatodik hónapban pedig Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó József jegyese volt. A szűznek pedig Mária volt a neve. És hozzálépve így szólt az angyal: Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van! Mária megdöbbent e szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége. Mária megkérdezte az angyalt: Hogyan lehetséges ez, mivel én férfit nem ismerek? Az angyal így válaszolt neki: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, mert Istennek semmi sem lehetetlen. Mária ezt mondta: Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint! És eltávozott tőle az angyal. Lukács 1,26-38

Gondolat

“A jelen pillanatnak üzenete van. A jelen pillanatban teljesség van. Akkor is, amikor egy csecsemő sír éjjel kettőkor az éjszakában. Ilyen a valódi kontempláció. Ahogy a szülők jól tudják, ezeket a pillanatokat nem lehet később meghamisítani. Abban semmi jámbor vagy romantikus nincs, ha egy csecsemő felsír éjszaka, míg mi, vallásosak elvonulunk, és magányt keresvén “kontemplatívnak érezhetjük” magunkat. Gyakran emlegetem az embereknek, hogy a Cselekvés és Kontempláció Központ nevében… a legfontosabb szó az “és”.” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 86.o.)

Imádság

Jézusom, köszönöm, hogy meghívsz ebbe a pillanatba. Köszönöm, hogy pont az van, ami van. Köszönöm, hogy ezen a napon kapta meg Mária különös hírt, hogy a Megváltó éppen az ő testében jön el ebbe a világba. Ő lesz az a gyümölcsfa, amelybe beoltja önmagát az Isten. Köszönöm, hogy Te ilyen nagyon egyszerűen jöttél el ebbe a világba, és jössz ma is.

Jézusom, amikor eljössz, néha fáj a bemetszés. Felvágod lelkem kérgét, mert meg kell változnom, szokásaimból ki kell jöjjek ahhoz, hogy találkozhassam a szívem mélyén veled. Most köszönöm a metszés fájdalmát is. Hadd engedjek teret számodra! Nem valami áhítatos, elvont módon, hanem nagyon egyszerűen.

Jézusom, köszönöm, hogy türelmesen várod azt a kis helyet, amit életemben, időmből számodra kiszorítok. Ma szeretném neked adni az időmet, csináljak bármit. Szeretnék igazán jelen lenni abban, amit te adsz. Szeretnék kinyílni csended és cselekvésed számára! Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. március 26. csütörtök, 37. nap

105. zsoltár

Adjatok hálát az Úrnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt! Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját! Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az Urat! Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen! Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire, ti, Ábrahám utódai, kik szolgái vagytok, Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott! Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései. Örökké emlékezik szövetségére, ezer nemzedéken át is az adott szavára… Dicsérjétek az Urat!

Ige

Bizony, bizony, mondom nektek, ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha. A zsidók ezt mondták neki: Most már tudjuk, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is meghaltak, te pedig azt mondod: Ha valaki megtartja az én igémet, az nem ízleli meg a halált soha. Csak nem vagy nagyobb atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak! Kinek tartod magadat? Jézus így válaszolt: Ha én dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi volna: az én Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek, pedig nem ismeritek őt, én azonban ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóvá, hazuggá lennék, de én ismerem őt, és megtartom az ő igéjét. Ábrahám, a ti atyátok ujjongott, hogy megláthatja az én napomat: meg is látta, és örült is. A zsidók erre ezt mondták neki: Ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot? Jézus így felelt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok. Erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék, de Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból. János 8,51-59

Gondolat

“Az ima nem “egy a sok ezer dolog közül”, hanem az, ami által a többi ezret látjuk… Az ima segítségével új fényben látunk mindent. … Totemekhez, szimbólumokhoz és érvelésekhez kötődünk, olyasmihez, hogy kinek van igaza, és ki téved, ahelyett, hogy az élet és halál feszültségét mutattuk volna fel - hogy a bensőnkben kell megfizetnünk mindenért… A csoporthoz való hűség válik értékmérővé az Istenhez és az igazsághoz való hűség helyett… A legtöbb gyűlölködő levél, amit kapok, azzal vádol, hogy idegen csoporthoz tartozom. Egyszerűbb egy csoporthoz tartozni, ahelyett, hogy Istenhez tartoznánk.“ (Richard Rohr: Minden egybetartozik 90. o.)

Imádság

Uram most eléd hozom azokat a csoportokat, ahova tartozom. Mennyi emberi szál hálójában élek! Szoros és laza szálak ezek, de nagyon szeretném, ha egyik csoport se urallna engem. Hiszem Uram, hogy igazán, létem mélyén hozzád tartozom. Olyan könnyen elkap a hév, és az emberi hovatartozások minőségét erősebbnek érzem, mint a hozzád tartozást. Annyi erőszak, annyi rettegés van bennem és közöttünk azért, mert megfordítottam kapcsolataim jó sorrendjét. Kérlek, segíłts abban, hogy igazán meg tudjak merítkezni a hozzád tartozás élő vizében, és ezzel az erővel menjek tovább embereimhez, akikkel egy sorsot adtál nekem. Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. március 27. péntek, 38. nap

18. zsoltár

Szeretlek, Uram, erősségem! Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram! Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. Körülvettek a halál kötelei, pusztító áradat rettent engem. A sír kötelei fonódtak rám, a halál csapdái meredtek rám. Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott… Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. Mert te gyújtasz nekem mécsest, Uram; az én Istenem fénysugarat küld nekem a sötétbe. Veled a rablóknak is nekirontok; ha Isten segít, a kőfalon is átugrom. Isten útja tökéletes, az Úr beszéde színigaz. Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek. Van-e Isten az Úron kívül? Van-e kőszikla Istenünkön kívül? Isten ruház föl engem erővel, ő teszi tökéletessé utamat. Él az Úr, áldott az én kősziklám, magasztaltassék szabadító Istenem!

IGE

Ekkor újra köveket ragadtak a zsidók, hogy megkövezzék őt. Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: Sok jó cselekedetet vittem véghez előttetek az én Atyám nevében. Ezek közül melyik miatt köveztek meg engem? A zsidók így feleltek neki: Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem istenkáromlásért, vagyis azért, mert te ember létedre Istenné teszed magad. Jézus így válaszolt: Nincs-e megírva a ti törvényetekben: „Én mondtam: istenek vagytok”? Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten igéje szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni, akkor ti hogyan mondhatjátok rólam, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, hogy káromlást szólok, mert azt mondtam: az Isten Fia vagyok?! Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, ne higgyetek nekem; de ha azokat teszem, akkor ha nekem nem is hinnétek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy felismerjétek és tudjátok: az Atya énbennem van, és én az Atyában. Ekkor ismét el akarták fogni, de ő kimenekült a kezük közül.Jézus újra elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol korábban János keresztelt, és ott maradt. Sokan mentek oda hozzá, és azt mondták, hogy János nem tett ugyan egyetlen csodát sem, de mindaz, amit János őróla mondott, igaz volt. És ott sokan hittek benne. János 10,31-42

Gondolat

“Amikor a félelem vezet bennünket, akkor nem láthatunk tisztán. Ez nem jelenti azt, hogy később nem lesz lehetőségünk megfontoltabban reagálni vagy ítélni, csak azt, hogy a félelem nem lesz képes vezetni minket. Míg a számító gondolkodás vezérel, addig sosem jutunk el a szeretetig. Túl hamar megállunk és bezárkózunk. ... Míg a kontempláció megtanít arra, hogyan lássuk az elbűvölő világot, a cinizmus attól fél, hogy a valóság mélyén semmi nincs. … Borzasztóan bizonytalanná váltunk abban, mit is jelent embernek lenni. … Nagyszerű érzés embernek lenni. Csak egy kicsit kevesebb, mint Istennek lenni… Nincs más tennivalónk, csak vissza kell sugároznunk a világra, hogy Isten képére vagyunk teremtve.” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 91. o.)

Imádság

Istenem, köszönöm ezt a böjtöt, az elengedés idejét. Most szeretném átadni neked azt a képet, amit magamról szeretnék látni. Szeretném elfogadni azokat a tükörképeket is, amikor valaki nem lát jónak, nem szeret, vagy valami olyan történik közöttünk, amit nem akartam. Istenem, annyira tud fájni, amikor jó szándékom nem ér célba, de veled is ez történt. Hadd tudjam elfogadni ezeket a fájdalmakat. Hadd tudjam meglátni, velem vagy ilyenkor. Hadd engedjem el gőgömet! Szeretném csak egyszerűen, félelem nélkül elfogadni: ez is megtörténhetett, és te valahogyan ezt is alakítod majd. Köszönöm, hogy ebben a bukdácsoló világban ember lehetek, és te emberszerető Isten vagy. Köszönöm, hogy nem varázsló vagy, aki minden fájdalmat azonnal átváltoztat, hanem velem, bennem élő erős valóság. Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. március 28. szombat, 39. nap

60. zsoltár

Ó, Isten! Elvetettél, szétszórtál bennünket! Megharagudtál ránk, állíts helyre minket! Megrendítetted, megrepesztetted a földet. Gyógyítsd be sebeit, mert megindult. Szörnyű dolgokat láttattál népeddel, bódító borral itattál minket. De jelt adtál az istenfélőknek, hogy megmeneküljenek az íj elől. Segítsen jobbod, és hallgass meg minket, hogy megmenekülhessenek kedveltjeid! Isten így szólt szentélyében: Örömmel adom örökségül Sikemet, és kiosztom a Szukkót-völgyet. Enyém Gileád, enyém Manassé, Efraim sisak a fejemen, Júda a kormánypálcám, Móáb pedig a mosdómedencém, Edómra teszem sarumat, Filiszteán diadalmaskodom! Ki visz el az erős városba, ki vezet el engem Edómba? Csak te, Istenünk, noha elvetettél minket, te, Istenünk, bár nem jársz seregeinkkel! Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen, mert az emberi segítség mit sem ér! Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez, ellenségeinket ő tapossa el.

IGE

Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett. Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, mit tett Jézus. Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz. Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is. Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: Ti nem értetek semmit. Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen. Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért; és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse. Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt. Jézus tehát nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott maradt tanítványaival. Közeledett a zsidók páskaünnepe, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe az ünnep előtt, hogy megtisztuljanak. Keresték Jézust, és a templomban megállva így tanakodtak egymás között: Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az ünnepre? A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák. János 11,45-57

Gondolat

“Legfőbb dolgunk tisztán látni azt, akik vagyunk, majd ennek megfelelően cselekedni. Ehhez valószínűleg még több merészség kell, mint ahhoz, hogy Teréz anyát utánozzuk. Az igazsághoz így végletesen nehéz hűnek lenni, és végtelen bátorság és alázat kell hozzá. A “személyes elhivatottság” elemibb és általánosabb bibliai témáját hátrébb soroltuk a papi és vallási pályafutás kedvéért. A legmerészebb dolog, amit valaha is tehettünk, hogy alázattal elfogadjuk saját valóságunk misztériumát. .. Van olyan igazság, amit egyedül csak a mi életünk tud tükrözni…” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 93. o.)

IMÁDSÁG

Krisztusom, mennyire nem szeretem, ha kipécéznek. Nagyon tudom sajnálni magam, áldozatként tekintek saját magamra, pedig éppen te voltál az az ember, akit kipécéztek, és aki semmi irgalmat nem kapott. Te voltál az az egy ember, aki mindenki helyett a keresztre mentél. Mondhattad volna, hagyjatok békén, de te újra és újra elvállaltad a konfliktust, végig kitartottál. Könyörülj rajtam, hogy bátrabb lehessek, hogy semmiképpen ne adjam fel, még ha húz is a könnyebb megoldás. Köszönöm, hogy néha sikerül igazságodért odatenni magam, néha el tudom engedni akaratomat, néha érzékelem: ez ugyan én voltam, de több volt ez, mint én magam. Kérlek, erősödj bennem! Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. március 29. vasárnap, 40. nap

110. zsoltár

Így szól az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem! Hatalmad pálcáját kinyújtja az Úr a Sionról: Uralkodj ellenségeid között! Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz. Mint hajnal méhéből jött harmat, olyan a te ifjúságod. Megesküdött az Úr, nem bánja meg: Pap vagy te örökké, Melkisédek módján. Az Úr van jobbodon: királyokat zúz össze haragja napján. Ítéletet tart a népek fölött, mindenfelé holttestek lesznek, összezúzza sok ország fejét. A patakból iszik útközben, azért emeli föl a fejét.

IGE

…aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. Filippi 2,6-11

Gondolat

“A világot rendszerint a félelem mozgatja. Azért kell fenyegetni minket, hogy beszálljunk a játékba. Munkánk, pénzünk, jóhírünk… elvesztése fenyeget. ... A jutalmazás és a büntetés egy közismert játszma. Az őszinte ima komoly munka árán felülemel minket a jutalom/büntetés mentalitásán. A kontemplatív ima a tiszta kegyelem és szabadság birodalma. … A szeretet csak a szabadság birodalmában virágzik. Megfigyeltem, hogy a szabadakarat örök érvényű alaptételét milyen sok támadás érte ebben az évszázadban, főleg az utóbbi húsz évben. ... Senki nem érzi úgy, hogy szabad lenne. … Úgyhogy az áldozatot játsszuk, és azt keressük, kit hibáztathatnánk, bármit, csak ne kelljen szabadságunk terhét viselnünk. Jézus még a kereszten sem játssza az áldozatot, és nem csinál senkiből áldozatot. Ez a valódi szabad akarat!” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 93. o.)

Imádság

Istenem, most birtoklási vágyamat teszem eléd. Bennem is él az az elemi szomj, hogy jutalmat kapjak, hogy ne a kárvallottak, hanem a szerencsések csoportjához tartozó legyek. Kérlek, küldd el hozzám a szeretet lelkét, amely feloldja azt az akarnok birtokló lelket, amely elhúz szívem forrásától.

Jézusom, hadd szemléljem most a te önmegüresítésedet! Engedd, hogy valamiképpen én is részese legyek annak a nagy önátadásnak, amit te tettél értünk. Meg akartál hajolni, és meg is tetted. Szeretném én is megdönteni derekamat, engedni a süllyedésnek: engedni, hogy bármi történjen, abban meglássalak, meg akarlak látni. Igen, szabad vagyok, hogy észrevegyelek Téged! Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. március 30. Nagyhétfő, 41. nap

27. zsoltár

Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék? Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek. Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom. Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában. Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem. Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az Úr sátrában, és éneket zengek az Úrnak. Halld meg, Uram, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg! Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé, szívem így válaszol: Színed elé járulok, Uram! Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan szolgádat! Te vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem! Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem. Uram, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim vannak! Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám, bosszút lihegnek. De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén. Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!

IGE

Jézus tehát hat nappal a páska ünnepe előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül. Vacsorát készítettek ott neki, és Márta szolgált fel, Lázár pedig egyike volt azoknak, akik Jézussal együtt ültek az asztalnál. Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárdusolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt az olaj illatával. Tanítványai közül az egyik, Júdás Iskáriótes, aki el akarta őt árulni, így szólt: Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem juttatták az árát a szegényeknek? De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála levő erszényből elszedegette, amit beletettek. Jézus erre így szólt: Hagyd őt, hiszen a temetésem napjára szánta; mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek. Nagyon sokan megtudták a zsidók közül, hogy ő ott van, és odamentek; nemcsak Jézus miatt, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halottak közül. A főpapok pedig elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mert a zsidók közül sokan miatta mentek oda, és hittek Jézusban. János 12,1-11

Gondolat

“A tükör törölgetésével kezdjük, és egy idő múlva látjuk azt, ami van. De ne álljunk meg itt, addig törölgessük a tükröt, míg már a szemet sem vesszük túlságosan komolyan, mely a tükröt figyeli. Mert a szemünk is válhat részrehajlóvá, és ugyanúgy torzíthatja a dolgokat. Tehát vizsgálódnunk kell, de persze azt nem szabad megengednünk, hogy a vizsgálódó vádaskodó zsarnokká váljon. Ha elkerüljük ezt a kísértést, akkor már nem fogjuk azt kérdezni, hogy helyesen cselekszünk-e? Nem háborgatjuk lelkünket olyan kérdésekkel, hogy “Tiszta vagyok-e?”... De a folyamat a tükör letörlésével kezdődik. Azzal, hogy hűségesen végezzük. Amint a fátyol fellebben, és meglátjuk a szeretetet, az öntudatos szemlélődő, aki azzal foglalkozott, hogy jól akarta csinálni, egyszerűen megfeledkezik az éntudatról. “ (Richard Rohr: Minden egybetartozik 99.o.)

Imádság

Jézusom, az önfeledtség kegyelmét kérem tőled ma. Segíts, hogy számítgatós, méricskélős világomból ki tudjak lépni, és engedjek a Lélek áradásának! Olyan sokszor vizsgálgatom magam: Tiszta vagyok? Jól vagyok? Jó az irány? De tudom, hogy Te ezeken túl vagy. Amikor Istenem, veled találkozom, ez sohasem kiszámítható. Ennek nem lehet megfelelni. Hadd tudjalak úgy szeretni, ahogy az az asszony, aki kiöntötte drága kenetét! Belefeledkezett szeretetébe. Amikor nézem a természetet, Istenem micsoda pazarlással szórtad szét a szépséget ebben a világban! És rám mennyi mindent szórtál örömödben, mennyi jó ért csak ezen a napon is! Add Istenem, hogy az éppen szükséges és praktikus számításaimból fel tudjak emelkedni hozzád, a te ölelésedbe! Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. március 31. Nagykedd, 42. nap

71. zsoltár

Hozzád menekülök, Uram, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg, szabadíts meg irgalmasan! Fordítsd felém füledet, és segíts meg! Légy erős kősziklám, ahova mindig fölmehetek, melyet segítségemre rendeltél, mert te vagy az én sziklaváram. Istenem, ments meg a bűnösök kezéből, az álnok és erőszakos emberek markából! Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, Uram, bizodalmam ifjúkorom óta. Te voltál támaszom születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen. Sokan csodálkoznak rajtam, mert te vagy erős oltalmam. Szám dicséreteddel van tele, dicsőítelek mindennap. Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, ne hagyj el! Ó, Isten, ne légy távol tőlem, Istenem, siess segítségemre! Én pedig szüntelenül remélek, és folyton dicsérlek téged. Igazságodról beszél a szám és szabadító tetteidről mindennap, bár nem tudom felsorolni őket. Az Úrnak, az én Uramnak nagy tetteit hirdetem, egyedül a te igazságodat emlegetem. Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat. Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek. Istenem, igazságod a magas égig ér, mert hatalmas dolgokat vittél véghez. Van-e hozzád hasonló, Istenem? Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem. Igen naggyá teszel, hozzám fordulsz, és megvigasztalsz. Én is magasztallak hárfával hűségedért, Istenem! Lantot pengetve éneklek neked, Izráel Szentje! Ujjong az ajkam, ha neked zenghet, lelkem is, amelyet megváltottál.

IGE

Miután ezeket elmondta Jézus, megrendült lelkében, és bizonyságot tett e szavakkal: Bizony, bizony, mondom nektek, közületek egy elárul engem. Zavartan néztek egymásra a tanítványok: vajon kiről beszél? Jézus mellett telepedett asztalhoz egyik tanítványa, akit Jézus szeretett. Intett neki Simon Péter, hogy tudakolja meg, ki az, akiről beszél. Az odahajolt Jézushoz, és megkérdezte tőle: Uram, ki az? Jézus így felelt: Az, akinek én mártom be a falatot és odaadom. Bemártotta tehát a falatot, és odaadta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának; és akkor a falat után belement a Sátán. Jézus pedig így szólt hozzá: Amit tenni akarsz, tedd meg hamar! Az ott ülők közül senki sem értette, hogy miért mondja ezt neki. Egyesek ugyanis azt gondolták, hogy mivel az erszény Júdásnál volt, azt mondja neki Jézus: Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre, vagy azt, hogy a szegényeknek adjon valamit. Miután tehát elfogadta a falatot, azonnal kiment. Már éjszaka volt.Amikor Júdás kiment, így szólt Jézus: Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten dicsőült meg őbenne; ha pedig az Isten dicsőült meg benne, az Isten is megdicsőíti majd őt önmagában, sőt azonnal megdicsőíti őt. Gyermekeim, még egy kis ideig veletek vagyok: kerestek majd engem, és ahogyan megmondtam a zsidóknak, hogy ahova én megyek, oda ti nem jöhettek, most nektek is ezt mondom. János 13,21-33

Gondolat

“Mi itt, a nyugati világban a szabadságot úgy definiáltuk, hogy az a lehetőségek és a preferenciák közötti válogatás szabadsága. Ez nem a végső szabadság. Ez csak másodlagos, sőt inkább harmadlagos szabadság. A legalapvetőbb szabadság az éntudat szabadsága, hogy szabadon élhetjük az igazságnak megfelelő életet, minden nehézség ellenére. Ezt kínálja nekünk a valódi vallásosság. Ezt kínálja nekünk a valódi ima. Így lehetséges, hogy a szentek még börtönbe vetve sem veszítik el a lelküket. Elítélhetik, üldözhetik őket, mégis megtarják a lelkesültségüket, szeretetüket, és a jövőbe vetett hitüket. A vallástalan szabadság azt jelenti, azt kell tennünk, amit akarunk. A vallásos szabadság azt jelenti, hogy akarjuk azt tenni, amit tennünk kell.” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 103. o.)

Imádság

Jézus Krisztus! Életszomjamat, vágyaimat szeretném átadni neked! Milyen válogatós tudok lenni egyszerű, hétköznapi dolgaimban! Vágyom az általam vélt jóra és kellemesre, de nagyon. Kérlek, tisztítsd meg vágyaimat, hadd emeljem fel a te kezedbe őket. Tudom, hogy te adtad nekem, hogy ők vezessenek az életben. Tudom, te örülsz annak, hogy vágyódom mindenféle jó után, de sokszor összekavarodnak bennem ezek a vágyak, és beteljesülés helyett valami nagy kuszasággá alakulnak át. Mintha néha lázas lennék, és gyógyulás helyett vizet vagy takarót, apró-cseprő dolgokat kérek. Add, Uram, hogy ezen a Nagyhéten vágyaim magasra emelkedjenek, és megtisztulva lássam, miféle nagy istenszomj van mögöttük. Hadd engedjem át magam ennek a szomjúságnak most! Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. április 1. Nagyszerda, 43. nap

69. zsoltár

Segíts meg, Istenem, mert nyakamig érnek a vizek! Feneketlen iszapba süllyedtem, nincs hol megállnom. Örvénylő vizekbe estem, elsodort az ár. Belefáradtam a kiáltozásba, kiszáradt a torkom, szemem elhomályosodott, míg Istenemre vártam. Hajam szálainál is többen vannak, akik ok nélkül gyűlölnek. Sok hazug ellenségem akar elnémítani engem. Azt kell visszaadnom, amit nem raboltam. Istenem, te tudod, milyen balga voltam, vétkeim nincsenek elrejtve előtted. Ne szégyenkezzenek miattam, akik benned reménykednek, Uram, Seregeknek Ura! Ne érje gyalázat miattam azokat, akik hozzád folyamodnak, Izráel Istene! Mert érted vállaltam gyalázatot, érted borítja szégyenpír arcomat. Idegenné lettem testvéreim számára, anyám fiai sem ismernek rám. Mert a házad iránti féltő szeretet emészt; rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak. Sírtam, és böjttel gyötörtem magam, de ez csak gyalázatomra vált. Ha gyászruhát öltöttem, szóbeszéd ért miatta. Engem szólnak meg a kapuban üldögélők, rólam szólnak a borivók nótái. De én hozzád imádkozom, Uram, a kegyelem idején, Istenem. Nagy szeretettel hallgass meg, hűségesen segíts meg! Húzz ki a sárból, hogy el ne süllyedjek, hadd meneküljek meg gyűlölőimtől, az örvénylő vizekből! Ne sodorhasson el a víz árja, ne nyelhessen el a mélység, ne záruljon be fölöttem a kút szája! Hallgass meg, Uram, jóságos szeretettel, nagy irgalmaddal fordulj hozzám! Ne rejtsd el orcádat szolgád elől! Bajban vagyok, siess, hallgass meg! Jöjj hozzám, és válts meg engem, ments meg ellenségeimtől! Te tudod, milyen gyalázat ért, milyen szégyen és szidalom; látod minden ellenségemet. A gyalázat összetörte szívemet, egészen belebetegedtem. Részvétre vártam, de hiába, vigasztalókra, de nem találtam. Ételembe mérget tettek, szomjúságomban ecettel itattak.

IGE

Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz, és így szólt: Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt? Azok pedig harminc ezüstöt fizettek neki. Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt.A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: Hol akarod megenni a páskavacsorát, hol készítsük el? Ő ezt válaszolta: Menjetek a városba egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a páskavacsorát tanítványaimmal. A tanítványok úgy tettek, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a páskavacsorát.Amikor beesteledett, asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal. Miközben ettek, így szólt: Bizony mondom nektek, hogy közületek egy el fog árulni engem. Ekkor nagyon elszomorodtak, és egyenként kezdték kérdezni tőle: Talán csak nem én vagyok az, Uram? Ő pedig így válaszolt: Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik. Megszólalt Júdás is, az áruló, és ezt kérdezte: Talán csak nem én vagyok az, Mester? Ő azt felelte neki: Te mondtad. Máté 26,14-25

Gondolat

“Abban kell gyakorlatot szereznünk, hogy felismerjük, miként merítünk érzelmi töltést egy bántásból, hogy hogyan nyerünk energiát abból, hogy bosszankodunk valaki más hibája felett… Csak a kontemplatív gondolkodás képes felismerni a saját érintettségét, hogy ő is részese a gonosz nagy misztériumának. A kontemplatív gondolkodás megtartja a feszültséget, és visszautasítja, hogy azáltal könnyítsen magán, hogy valahova máshova vetiti ki a gonoszt. Nem azt mondom, hogy naivnak kell lennünk a gonosszal és a bűnnel kapcsolatban, a megfelelő ítélkezésnek megvan a maga helye. De előbb meg kell találnunk a szeretet szabadságát… Más dolog a bűnbakkeresés, mint az imádságos különbségtevés.” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 104.o.)

Imádság

Jézusom, ezen a héten hadd tartsak úgy önvizsgálatot, hogy nem vádolom mégsem magamat! Szabadíts meg az önvád ördögi köréből! Talán a legnehezebb dolga életünknek, hogy a gonoszságot is megended. Hogy bennem is annyi sötétség lapul, és te nem akarsz minden áron naponta megleckéztetni mégsem. Valahogy sokkal megengdőbben nézed ennek a világnak a sebzettsáégét, mint mi. Segíts, hogy szeretettel tudjak bűnös létezésemre tekinteni. Ha Júdásnak megengedted, hogy tegye a dolgát, ha neked ez is belefért, hát legyen az is, amit én látok! Engedd, hogy a szeretet szabadságával tudjam elfogadni a bűn valóságát magamban és körülöttem. Talán ez a jó tekintet többet változtat a világon, mint bármilyen nagy akció. Istenem, szabad szeretettel szeretném letenni önzésemet, tétovaságomat, bátortalan kiállásomat! Kérlek, holnap adj több fényt bennem is! Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. április 2. Nagycsütörtök, 43. nap

84. zsoltár

Mily kedvesek a te hajlékaid, ó, Seregek URa! Sóvárog, sőt eleped a lelkem az ÚR udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez. Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahova fiókáit helyezi oltáraidnál, Seregek URa, királyom és Istenem! Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol. Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt, az őszi eső is elárasztja áldásával. Újult erővel haladnak, és megjelennek Istennél a Sionon. URam, Seregek Istene, hallgasd meg imádságomat! Figyelj rám, Jákób Istene! Istenünk, pajzsunk, nézz ránk, tekints fölkented személyére! Bizony, jobb egy nap a te udvaraidban, mint máshol ezer. Jobb az Isten háza küszöbén állni, mint a bűnösök sátraiban lakni. Mert nap és pajzs az ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR azoktól, akik feddhetetlenül élnek. Seregek URa, boldog az az ember, aki benned bízik!

IGE

Közeledett a páska ünnepe, és Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához. Szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig. És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt, Jézus tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy, felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt kötött magára, azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és törölni a magára kötött kendővel. Simon Péterhez lépett, aki így szólt hozzá: Uram, te mosod meg az én lábamat? Jézus így válaszolt neki: Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted. Péter így szólt hozzá: Az én lábamat nem mosod meg soha. Jézus így válaszolt neki: Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám. Simon Péter erre ezt mondta neki: Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is! Jézus így szólt hozzá: Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind. Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: Nem vagytok mindnyájan tiszták.Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét asztalhoz telepedett, és ezt mondta nekik: Értitek, hogy mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. János 13,1-15

Gondolat

“Az ima és a szenvedés az érzelmi mélységek felé vezet. Valószínűleg ez a kettő az átalakulás két fő útja. Mind a kettő kapcsolatba hoz a világ igazságtalanságaival és szenvedésével. Az imánkban a könyörület valódi com-passióvá, együttérzéssé válik. Az imában növeljük érzékenységünket aziránt, hogy milyen ostoba módon bánunk a többiekkel. Érthető, hogy miért nem akarjuk ezt. Ki szereti érezni mindezt a fájdalmat? Sokan biztosan nem. Jobb nem tudni róla, és szappanoperákat nézni a tévében. Úgy tűnik, a csend és a szenvedés tanítók az összes nagy hagyomány szerint. Érthető, hogy többségünk inkább valami törvényt akar, hogy betartsa. ... Mindannyian meg akarunk maradni a kényelmi zónánkban.” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 109. o.)

Imádság

Jézusom, add, hogy a csend és a szenvedés valódi tanítómesterem váljon. Te előttünk jártál a fájdalom útján. Nekünk már nem kell egyedül vonszolni keresztünket sehol. Te előttünk jártál a csend útján. Átélted a hegy csendjét is, és a kivégzőhely csöndjét is. Mi már sosem vagyunk egyedül csendben. Kérlek, taníts ezen az úton. Most felemelem két tenyeremet, mintha egy tál lenne, benne annyi fájdalom. Csak tartom. Engedem, hogy legyen. Magasabban van, mint ahol én magam vagyok, most már a tiéd a sorsom, tiéd a keresztem, tiéd sötétségem, tiéd minden terhem. Köszönöm, hogy tanítómesterem vagy. Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. április 3. Nagypéntek, 44. nap

22. Zsoltár

Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok! Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni. Pedig te szent vagy, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei. Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket. Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg. De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép. Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják: Az Úrra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte! Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin. Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem. Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen! Hatalmas bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok. Föltátották rám szájukat, mint a marcangoló, ordító oroszlán. Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben. Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél. Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám. Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek. Ó, Uram, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre! Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából! Szabadíts meg az oroszlán szájából és a bivalyok szarvai közül engem, nyomorultat! Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben. Kik az Urat félitek, dicsérjétek őt, Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt! Rettegjetek tőle, Izráel utódai, mind! Mert nem veti meg és nem utálja az elesettek nyomorúságát, nem rejti el orcáját előlük, segélykiáltásukat meghallgatja. Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben, teljesítem fogadalmaimat az istenfélők előtt. Esznek az alázatosak, és jóllaknak, dicsérik az Urat, akik őt keresik. Szívetek legyen vidám mindenkor! A föld legvégéig mindenkinek eszébe jut az Úr, és megtérnek hozzá, őelőtte borul le a népek minden nemzetsége. Mert az Úré a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken. Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja életét megtartani. Az utódok szolgálják őt, beszélnek az Úrról a jövő nemzedéknek. Jönnek, és a születendő népnek hirdetik majd, hogy igaz, amit ő tesz.

IGE

Pilátus azután ismét bement a helytartóságra, behívatta Jézust, és megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Jézus viszont ezt kérdezte tőle: Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam? Pilátus erre így szólt: Hát zsidó vagyok én? A te néped és a főpapok adtak át nekem téged: Mit tettél? Jézus így felelt: Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna, az én szolgáim harcolnának, hogy ne jussak a zsidók kezére. De az én országom nem innen való. Pilátus ezt mondta neki: Akkor mégis király vagy te? Jézus így válaszolt: Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra. Pilátus ezt kérdezte tőle: Mi az igazság? János 18,33-38

Gondolat

“Teljes szívemből hiszem, hogy az evangélium egésze a megbocsátás misztériuma. Amikor “megkapjuk” a bűnbocsánatot, akkor visszavonhatatlanul elnyerjük azt. Van egy olyan kifejezésünk, hogy szerelembe esni. Azt hiszem, a megbocsátás is nagyon hasonló. Csak ilyenkor a misztériumba hullunk bele, Isten misztériumába. Isten mindennek megbocsát, ami hibás, tökéletlen és nyomorult. Nemcsak egyedül Jézus, hanem az összes nagyszerű imádságban élő ember is, akivel életemben találkoztam, ugyanezt mondja. … akik megtalálták istent, egy szerelmessel találkoztak, és nem egy diktátorral. .. Isten olyan “szerelmes”, aki mindenkit befogad… A megbocsátás félreállítja az érdemgyűjtögetés egész rendszerét…. A megbocsátásnak semmi köze sincs a logikához.” (Richard Rohr: Minden egybetartozik 125. o.)

Imádság

Megfeszített Jézus! Ma, nagypénteken a megbocsátást ünnepeljük. Minden bocsánat ősforrása fakadt fel benned. Bármi, ami valaha fájdalmat okozott ember és ember között, az feloldódott keresztedben. Most szeretnék én is megfürödni ebben a forrásvízben! Tiszta szívvel elengedem az engem ért bántásokat, hagyom, hogy eltűnjenek azok a rossz szavak, bántó érintődések, amiket hordozok. Köszönöm, hogy feloldasz, útra küldesz, a szeretet lelkével támogatsz! Köszönöm, hogy ez nem az én megbocsátásom, hanem a te oldó erőd rám áradása, ránk áradása. Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. április 4. Nagyszombat, 45. nap

85. zsoltár

Megkegyelmeztél, URam, országodnak, jóra fordítottad Jákób sorsát. Megbocsátottad néped bűnét, elengedted minden vétkét. Elfojtottad felindulásodat, megfékezted izzó haragodat. Fordulj felénk, szabadító Istenünk, ne haragudj ránk többé! Örökké akarsz haragudni ránk? Nemzedékről nemzedékre tart haragod? Nem akarsz új életet adni nekünk, és örömöt szerezni népednek? Mutasd meg, URam, hogy szeretsz minket, és adj nekünk szabadulást! Hadd halljam meg, mit hirdet az ÚRisten! Bizony, békességet hirdet népének, híveinek, hogy ne legyenek újra oktalanok. Mert közel van a szabadulás az istenfélőkhöz, hogy dicsősége lakozzék földünkön. Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást. Hűség sarjad a földből, és igazság tekint le a mennyből. Az ÚR is megad minden jót, földünk is meghozza termését. Igazság jár előtte, az készít utat lépteinek.

IGE

Szombat elmúltával, a hét első napján pirkadatkor Mária Magdolna és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. És íme, nagy földrengés támadt: Az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Olyan volt a tekintete, mint a villám, a ruhája pedig fehér, mint a hó. Az őrök reszketni kezdtek félelmükben, és szinte halálra váltak. Ekkor megszólalt az angyal, és ezt mondta az asszonyoknak: „Ne féljetek! Tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Ő nincs itt, mert feltámadt, amint megígérte. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt! És siessetek, mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába. Ott viszontláthatjátok őt! Íme, én megmondtam nektek!” Erre elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre csak Jézus jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!” Ők pedig odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.” Máté 28,1-10

Gondolat

“Azt hiszem, a hit éppen az a képesség, hogy rábízzuk magunkat a folyóra, hogy megbízunk az áramlásban, a szerelmesben. Ez olyan folyamat, melyet nem kell megváltoztatnunk, elnyomnunk vagy fejlesztenünk. Csak engednünk kell, hogy történjen. Ehhez határtalan bizalom kell Istenben, különösen mikor bántódás ér minket. Rendszerint érzem, ahogy egyre rémültebb leszek. Rendbe akarom tenni a dolgokat. ... Elvesztem annak képességét, hogy jelen legyek, behúzódom gondolataimba… megpróbálom én áramoltatni a folyót… A hitnek nem kell hajtania a folyót. A folyó folyik, és mi benne vagyunk. Ez a folyó Isten gondoskodó szeretete.“ (Richard Rohr: Minden egybetartozik 136. o.)

Imádság

Jézusom, köszönöm, hogy te gondolatoknál sokkal többet adsz, Te valódi életet adsz. Istenem, körülöttünk gyakran láthatóak a halál erői. Élet tipró, ember - kicsinyítő és nyomorító erőkkel találkozunk. Engedd, hogy most jól letöröljük lelkünk tükrét, és az élet világosságát lássuk. Hisz ragyog ez a fény, csak a lehúzó erőkről nem szabad elhinnünk, hogy valóságos erők. Rád bízom magam Uram. Minden félelmem ellenére, csak benned bízom. Szorongásaimat, görcseimet elengedem, és kérlek, élő Jézus, jöjj velem életem minden napján! Ámen.

BÖJTI IMÁDSÁG 2026. április 5. Húsvét vasárnap, 46. nap

1

03. zsoltár

Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg. Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé. Minden elnyomottal igazságosan és törvényesen bánik az Úr. Megismertette útjait Mózessel, cselekedeteit Izráel fiaival. Irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy. Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké. Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az Úr az istenfélőkhöz. Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk. Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága. Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni. De az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is; azokkal, akik megtartják szövetségét, és arra törekszenek, hogy teljesítsék rendelkezéseit. Az Úr a mennyben állította fel trónját, királyi hatalmával mindenen uralkodik. Áldjátok az Urat, angyalai, ti, hatalmas erejűek, akik teljesítitek parancsát, és hallgattok parancsszavára! Áldjátok az Urat, ti, seregei, szolgái, akaratának végrehajtói! Áldjátok az Urat, ti, teremtményei, mindenütt, ahol uralkodik! Áldjad, lelkem, az Urat!

IGE

A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől. Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették. Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz. Együtt futott a kettő, de a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Péter, és elsőnek ért a sírhoz. Behajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de nem ment be. Nyomában megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt. Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül. János 20,1-9

Gondolat

“Nem elég megszületnünk, újra kell teremtődnünk. A lélek újrateremtése és a látás megtisztítása a visszatérés az egyszerűséghez. Újra meg újra meg kell ezt tennünk és valahogy úgy tűnik, minden alkalommal újrakezdést érzünk… Valahogy meg kell engednünk, hogy széthulljon a világ érzékelésének régi módja. Gyakran bizonyos mértékű illúzióvesztés jár együtt vele. Rendszerint bűn, kudarc, elutasítás vagy veszteség kényszerít erre. Kinek lenne bátorsága közülünk, hogy magától induljon ilyen útra? … Ha Isten a segítőnk, akkor a szomorúságot át tudjuk formálni erővé sőt örömmé.” Richard Rohr: Minden egybetartozik 153. o.)

Imádság

Jézusom, köszönöm ezt az elmúlt böjti időszakot. Köszönöm azt, ami úgy alakult, ahogyan terveztem, és azt is, ami másként. Most hadd bízzam magam a te áramlásodra! Jöjj, feltámadott Jézus, és láthatatlanul kísérj tovább az úton! Valami titkos madzaggal köss magadhoz, hogy mi mindig együtt menjünk mindenhova! Segíts az imádság lelkületével tovább élni, most már nem izzadsággal, hanem úgy, mint ahogyan egy áramlásban, a folyóban történik. Köszönöm Jézusom ezt a szabadságot! Ámen.