Ne szakíts félbe, ha imádkozom!

E: Miatyánk, aki a mennyekben vagy...

I : Igen?

E: Ne szakíts félbe, imádkozom.

I: Dehát – ENGEM szólítottál!

E: Téged szólítottalak? Én ugyan nem…Én csak imádkozom…Miatyánk aki a mennyekben vagy…

I: Na, már megint!

E: Mit megint?

I: ENGEM szólítottál. Azt mondtad: „Miatyánk aki a mennyekben vagy”. Nos, itt vagyok. Mit szeretnél?

E: Ó, én igazán nem akartam semmit. Tudod, egyszerűen csak elmondtam a napi imámat. Mindig elmondom a Miatyánkot. Ez jó érzéssel tölt el, mintha teljesítettem volna egy kötelességet.

I: Ja, értem. Folytasd.

E: Rendben. Szenteltessék meg a te neved.

I: Itt álljunk meg egy pillanatra. Mit jelent ez szerinted?

E:Micsoda?

I: Az, hogy „Szenteltessék meg a te neved”?

E: Azt jelenti, azt jelenti… igazán sajnálom, nem tudom mit jelent.Honnan a csudából tudhatnám? Ez egyszerűen az imádság része. Miért, szerinted mit jelent?

I: Azt jelenti megbecsült, szent, csodálatos.

E: Nahát, így tényleg több értelme van. Eddig soha nem gondolkoztam azon, mit is jelent ez.

Köszönöm.

Jöjjön el a Te Országod, legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy itt a földön is.

I: Tényleg így gondolod?

E: Persze, miért ne?

I: Mégis mit gondolsz erről?

E: Mit? Igazából azt hiszem, semmit. Úgy gondolom, hogy szép dolog lenne, ha itt lenn is mindent te irányítanál, úgy mint odafenn. Mint tudod, idelenn elég nagy a zűrzavar.

I: Igen, tudom; de a te életedet én irányítom?

E: Persze, eljárok a templomba.

I: Nem ezt kérdeztem tőled. Mi a helyzet a helytelen hozzáállással? Mert akad néhány problémád. Például, hogy minden pénzedet magadra költöd. És miféle könyveket olvasol?

E: Na, azért álljunk meg egy pillanatra! Ne kritizálj engem! Pont olyan vagyok, mint a többi templombajáró ember!

I: Már megbocsáss. Azt gondoltam, hogy azért imádkozol, hogy legyen meg az én akaratom. Ha ez valaha is megtörténik, azoknál kell először megtörténnie, akik imádkoznak ezért. Mint például te.

E: Na jó. Azt hiszem, tényleg van egy pár gyarlóságom. De most, hogy említed, megnevezhetnék másokat.

I: Ezt én is megtehetném.

Eddig nem sokat gondolkoztam ezen, de néhány dologtól tényleg jó lenne megszabadulni. Tudod szeretnék úgy igazán szabad lenni.

I:Jó. Most már eljutottunk valameddig. Együtt fogunk dolgozni – Te és ÉN. Büszke vagyok rád.

E: Nézd, Uram, ha nem bánod, én mára be is fejezném. Így is sokkal hosszabbra nyúlt, mint amilyen lenni szokott. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma...

I: Gondolnod kellene másokra is, akiknek nem jut elegendő étel.

E: Hé, várj egy percet! Mi ez az egész? Békésen végzem a vallásos kötelességem, és egyszercsak betörsz hozzám, és emlékeztetsz engem minden gyarlóságomra.

I: Imádkozni veszélyes dolog. Előfordul, hogy az ember megkapja, amit kér.

Emlékezz, te hívtál engem – és én itt vagyok. Most már túl késő megállni.

Folytasd az imádkozást. (Szünet…) Na, rajta.

E: Félek.

I: Félsz? Mitől?

E: Tudom mit fogsz mondani.

I.: Próbáljuk ki.

E.: Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.

I: Mi a helyzet Annával?

E: Látod? Tudtam! Tudtam, hogy meg fogod említeni őt! De miért, Uram, összevissza hazudozott rólam. A pénzt sem fizette vissza soha, amivel tartozik nekem. Megesküdtem, hogy ezt meg fogom bosszulni!

I: De – az imádságod. – Mi a helyzet az imádságoddal?

E: Én – nem úgy értettem.

I: Végre legalább őszinte vagy. De elég nagy teher cipelni ezt a sok keserűséget és neheztelést, ugye?

E: Igen, de jobban fogom érezni magam, ha behajtom rajta a tartozást.

I: Nem, nem fogod magad jobban érezni. Csak rosszabbul. A bosszú nem édes. Tudod milyen boldogtalan vagy. – Nos, ezen tudok változtatni.

E: Te? Hogyan?

I: Bocsáss meg Annának. Aztán én megbocsátok neked. És a gyűlölet meg a bűn Anna problémái lesznek – nem a tieid. Te a magad részéről lerendezed a dolgokat.

E: Tudod mit, igazad van. Mint mindig. És sokkal fontosabb, hogy neked megfeleljek, mint az, hogy bosszút álljak… (sóhaj). Rendben… rendben… megbocsátok neki.

I: Jól van! Nagyszerű! Hogy érzed magad?

E: Hmm. Nos, nem túl rosszul. Egyáltalán nem érzem magam rosszul! Valójában kimondottan jól érzem magam! Azt hiszem, ma nyugodtan fogok aludni. Mostanában ez úgyse nagyon sikerült.

I: Igen, tudom. De még nem végeztél az imádságoddal. Folytasd.

E: Ó, persze. És ne vigyél minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.

I: Jó! Jó! Ezt fogom tenni. Csak ne hozd magad olyan helyzetbe, hogy kísértésbe essél.

E: Ezt meg hogy érted?

I: Tudod, hogy értem.

E: Igen. Persze, hogy tudom.

I: Jó. Folytasd. Fejezd be az imádságodat.

E: Mert Tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen.

I: Tudod mi hozna nekem dicsőséget – mi tenne igazán boldoggá?

E: Nem, de szeretném tudni. Örömöt akarok szerezni neked. Most igazán követni akarlak. Most már megértettem, hogy ez milyen nagyszerű lenne. Így hát kérlek, mondd meg… Hogy tegyelek boldoggá?

I: Éppen ezt tetted!