Az ezüstműves

Az ezüstműves

Mesélő (Badar Szabolcs): A mester a tűz előtt ült, kezében tartotta a fogóvasat, melynek végén izzott a fém. Az inas kérdezgette őt.

Inas (Rozgonyi Zalán): Miért tartod az ezüstöt a tűzben?

Ezüsműves (Kalász Kornél): Azért, hogy minden szennyeződés kiégjen belőle, és nagyon tiszta és nagyon értékes legyen.

Inas (Zalán): - De miért nézed folyamatosan?

Ezüstműves (Kornél): Azért, hogy a kellő pillanatban tudjam kivenni, akkor, amikor már nincsen benne semmi szenny, de még nem égett meg a tiszta fém a tűzben.

Inas (Zalán): És mikor van ez a megfelelő pillanat?

Ezüsműves (Kornél): Amikor meglátom benne a saját arcvonásomat.

Mesélő 2. (Lajtos Panna): A mester egy kicsit elhallgatott, aztán csendesen megszólalt.

Ezüstműves (Kornél): Tudod, ugyanígy van velünk a jó Isten is. Csak addig hagy bennünket a földi élet tisztító tüzei között, amíg meg nem látja bennünk saját arcvonásait. Egy pillanattal sem tovább.

Csoport1: (egy egy ezüst színű tányérral a kezükben):

Virág: Nekem már alakul a fényem!...

Lackó, Tünde együtt: Isten jósága és szeretete néha-néha már látszik rajtam!...