A szúrós szőrű bárányok

 A szúrós szőrű bárányok

 karácsonyi történet

Elhangzott 2024. december 24-én a 16 órai ünnepi istentisztelet keretében

MESÉLŐ 1: Mihalecz Anna     

MESÉLŐ 2. Beck Helka

SZÉP BÁRÁNYKÁK EGYÜTT: 1-2-3:

1. BODROS: Imre Titanilla

2. ARANYHAJ: Czvetkó Fanni

3. KISFELHŐ: Szeghalmi Anna

SZÚRÓS:      Kalász Kornél

TÜSKÉS:     Nagy Domonkos

NYÁJAS BÁRÁNYOK EGYÜTT: 1. Molnár Virág 2. Lajtos Panna 3. Lajtos Lackó 

4. Horváth Soma

ANYA BÁRÁNY:      Kadnár Jana

FEKETE KOS: Lajtos Luca 

TOBIT:        Borsos Balázs (a főszereplő)

1. BOJTÁR: Plank Levi 

2. BOJTÁR:  Szilágyi Matyi

3. BOJTÁR: Szilágyi Gergő

4. BOJTÁR: Horváth Marcell

ANGYALOK:      1. Kentes Eszter 2. Oroszi Nóri 

3. Balhási Anna 4. Weinecker Hanga 5. Gecse Fanni 6. Robog Mia

MÁRIA:     Weinecker Karolina

JÓZSEF:    Farkas Bence

MESÉLŐ 1: Valamikor régen a júdeai Betlehem közelében élt egy Tobit nevű pásztor. Az egész országban neki voltak a legszebb bárányai. Sereglettek is hozzá messze földről az emberek, hogy lássák a hófehér, selymes és puha szőrű állatokat!

Szép báránykák együtt: Mi vagyunk a világ legszebb bárányai. Büszkék vagyunk, szépek vagyunk. Örömöt és boldogságot hozunk mindenkinek, aki csak ránk néz.

BODROS: A gazdámtól ezt a nevet kaptam: Bodros. Engem simogat a szellő, engem ébreszt a nap sugara. Puha gyapjú kabátomnak örül minden gyerek, ölbe vesznek, simogatnak.

ARANYHAJ: A nevem Aranyhaj. Puha vagyok, mint a paplan, fényes vagyok, mint a napsugár. Isten nézett rám, amikor születtem. Csillogó napsugarat, aranyhajat szőtt puha szőrömbe.

KISFELHŐ: Én vagyok Kisfelhő. Hegyek között járok, felhők között mendegélek. Olyan vagyok mint egy bárány-felhő, harmatot és friss füvecskét eszek, felüdülést hozok mindenkinek.

NYÁJAS BÁRÁNYOK EGYÜTT: Látjátok milyen büszke ránk a gazdánk! Öröm ránk nézni! Szebbek vagyunk mint a mező virágai!

MESÉLŐ 1. Egy napon a nyáj legszebb juha két kisbárányt hozott világra. Tobit igen megörült a szaporulatnak, de öröme nem tartott sokáig.

 /A színen Tobit és a két kisbárány/

TOBIT: Gyertek csak közelebb! Mi történt veletek? (Végigsimít a bárányok hátán.)

Nem is vagytok ti igazi bárányok! Ilyen csúf, szúrós szőrű állatokat életemben nem láttam! Persze, persze, nem tehettek róla, hogy így néztek ki, de akaratlanul is elcsúfítjátok a nyájam. Ha ennek híre megy, minden pásztor rajtam fog nevetni.  (Gúnyos hangnemet utánoz:) “A híres Tobit, az ő gyönyörűséges nyájával…” No, amíg el nem döntöm, mit teszek veletek, nevet adok nektek. Lássuk csak…Te leszel Szúrós (megveregeti a hátát), te pedig Tüskés. (Megveregeti a hátát.)

No, no, ne nézzetek rám ilyen szomorúan, majd csak kitalálok valamit, hogy ne legyetek ilyen csúnyák. Addig is menjetek a társaitokhoz. (Tobit el.)

SZÚRÓS Mondd, valóban annyira csúnyák vagyunk?

TÜSKÉS Én nem tudom. De nézd, épp jön anyánk, bújjunk hozzá; mellette elfeledjük csúnyaságunkat.

ANYA BÁRÁNY: (Tüskés és Szúrós hozzá akarnak bújni, de eltaszítja őket.) Jaj, jaj, mi lesz velem? Szégyent hoztatok a fejemre! Lehet, hogy miattatok megharagszik rám a gazdánk, pedig én vagyok a kedvence! Menjetek, menjetek innen! El vagyok keseredve!

       (A paraván széléig lökdösi a bárányokat, majd távozik.)

SZÚRÓS (sírósan) Mit tegyünk, Tüskés? Még anyánk is eltaszít bennünket, olyan csúnyák vagyunk.

FEKETE KOS (Feltűnik a paraván szélén és onnan kiált.) Bizony, olyan csúnyák vagytok!

SZÚRÓS (A Koshoz megy.) Mondd, hogyan válhatnánk szebbé?

TÜSKÉS Te, Fekete Kos! Olyan bölcsnek látszol, adj tanácsot!

FEKETE KOS Miért adjak tanácsot? Itt a gazdánk, ő majd széppé tesz titeket.

TÜSKÉS (örömmel) Ó, ne mondd! Hogyan?

FEKETE KOS (gonoszul) Levág benneteket és szép báránybőr kabátot készít belőletek!

TÜSKÉS: Jaj, ne!

FEKETE KOS: De, bizony! Szép kabát lesz a bőrötökből! (Nevet, majd távozik.)

TÜSKÉS Szökjünk meg, Szúrós! Itt nem vagyunk biztonságban!

SZÚRÓS Hova gondolsz, a puszta tele van farkasokkal meg rókákkal!

TÜSKÉS Lehet, hogy ők jobbak lennének hozzánk...

SZÚRÓS: Ne mondj ilyet! Várjunk néhány napot, hátha megszeretnek a többiek. (A bárányok el.)

MESÉLŐ 2: Aznap este, midőn a nap lenyugodott, Tobit összeterelte a nyáját. A juhok egymáshoz bújva melengették egymást a gyorsan hűlő éjszakában. Csak Tüskés és Szúrós didergett egymagában, mert a többiek nem engedték őket maguk közé. Ember és állat nemsokára álomba merült, csak a két magányos bárány virrasztott dideregve. Az éjszaka egyre hidegebb lett…

Éjféltájban hatalmas dördülés rengette meg a földet, majd éles, villámhoz hasonló fény villant az égen. (Az utolsó mondattal egyidejűleg erős fény vetődik a paravánra. 

/Az angyalok megjelennek a magasban, közben felhangzik a karácsonyi ének: Dicsőség mennyben az Istennek…/

TOBIT: (A dal közben izgatottan felugrik.) Ó, ezek az Úristen angyalai! Keljetek fel, bojtárok! Ébredjetek!

ANGYALOK: Ne féljetek pásztorok, nagy örömet hirdetek: Megszületett a Messiás Betlehemben! Menjetek a városba, ott találjátok őt egy istállóban, pólyába takarva, jászolba fektetve!

       (Az angyal el, erős fény eltűnik.)

TOBIT Hallottátok, bojtárok?

1. BOJTÁR Hallottuk Tobit, hogyne hallottuk volna.

2. BOJTÁR Rögvest induljunk Betlehembe!

TOBIT No, no, lassan a testtel! Mi légyen azalatt a nyájjal?

1. BOJTÁR Ily csodálatos éjszakán te a juhaiddal törődsz? Nem lesz azoknak semmi bajuk.

TOBIT Mit tudhatod te azt?! Jegyezd meg, a jó pásztor soha nem hagyja el a juhait.

2. BOJTÁR Nézd, Betlehem fölött mily fényes az égbolt! A Messiás van ott! Tobit, menjünk oda!

TOBIT Háááát, hááááát! Hmmm. Nem vagytok álmosak?

1. BOJTÁR és 4. BOJTÁR EGYÜTT: (kérlelve) Tobit…hidd el, sietünk vissza, aztán alhatsz.

TOBIT (megadóan) No, jól van… menjünk, ha annyira menni akartok.

(Pásztorok el, közben karácsonyi ZENE!) Itt körbemennek a pásztorok az Úr asztala körül. Közben Velegi Sára játszik!!!

SZÚRÓS Elmentek…

TÜSKÉS (bólint) Te, mondd, ki az a Messiás?

SZÚRÓS Hallottad, egy most született kisgyermek.

TÜSKÉS Nem lehet akármilyen gyermek, ha ily fénylő angyalok jelentették a világra jöttét…

SZÚRÓS Miért törődsz ezzel? Elég nekünk a magunk baja.

TÜSKÉS Arra gondoltam, hogy a gazdánk nyomába eredve megnézhetnénk azt a gyermeket…

SZÚRÓS Inkább a farkasokra gondolj…

TÜSKÉS Ne nevess ki, de úgy érzem, hogy ezen az éjszakán még a farkasok is szelídek. Te most berezeltél?

SZÚRÓS Én? Dehogy!

TÜSKÉS Akkor ne tétovázz, induljunk! Nincs mitől tartanunk.

       (A bárányok el. Ének: Csillagfényes éjszakán angyal szózat…, kotta: külön lapon)

 Szín: József, Mária és a kis Jézus az istállóban;

az ének alatt pásztorok jönnek

TOBIT: (Bátortalanul benéz az ajtón.) Szabad bejönnünk?

1. BOJTÁR és 4. BOJTÁR EGYÜTT: Ne féljetek tőlünk! Pásztorok vagyunk. A környéken őriztük nyájunkat, mikor egyszerre sosem látott fényesség támadt az éjszakában, s a magasban angyalok jelentek meg.

TOBIT: Azt adták hírül, hogy megszületett a Messiás!

2. BOJTÁR:  Így hát eljöttünk, hogy hódoljunk előtte!

JÓZSEF: Isten hozott benneteket, József vagyok Názáretből, ő pedig a hitvesem, Mária.

TOBIT: És a gyermek? Hol van a gyermek?

MÁRIA: (mutatja)  A jászolban.

TOBIT: (meghökkenve) A jászolban? Megfagy szegény!

 (A pásztorok a jászolhoz mennek és letérdelnek a kis Jézus előtt.)

3. BOJTÁR: (Feláll és félig Józsefnek mondja) Látom, sok mindenben szükséget szenvedtek. Fogadjátok el szerény ajándékomat: egy kis sajtot, vajat, túrót… Ennyi telik szegénységemből…

2. BOJTÁR: Mi adunk hozzá kenyeret meg friss tejet.

MÁRIA: Köszönjük, jó pásztorok. Oly boldog vagyok, hogy Isten nem a hatalmasoknak és gazdagoknak mutatta meg magát ezen a szent éjjelen, hanem nektek, szegényeknek!

       (Tüskés és Szúrós közben az istállóhoz érnek és bekukucskálnak az ajtón.)

TÜSKÉS: Nézd, ajándékot adnak a gyermeknek.

SZÚRÓS: Ó, bárcsak mi is adhatnánk valamit! Oly öröm fogott el, amikor megpillantottam őt!

TÜSKÉS: Figyeld csak! Hiszen didereg szegény. Kék a szája széle a hidegtől.

SZÚRÓS: Látod, ha olyan puha bundánk lenne, mint anyánknak, most odabújhatnánk hozzá és megmelegíthetnénk.

TÜSKÉS: Figyeld csak… minket néz. Olyan hívogató a tekintete.

SZÚRÓS: Te is úgy érzed? Menjünk közelebb hozzá.

TÜSKÉS: Hová gondolsz? A gazdánk meglát és mérges lesz. Félek…

SZÚRÓS: Gyere, én megyek elöl. Gyere csak!        (Elindulnak a jászol felé, Tobit észreveszi őket.)

TOBIT: (haragosan!!!) Tüskés, Szúrós, mit kerestek ti itt?       (Tüskés megáll, Szúrós megy tovább.)

Mit mondtam Szúrós?! Maradj távol a gyermektől!

TÜSKÉS: Állj meg! Hallod, állj meg, baj lesz! (MIKROFON NÉLKÜL)       (Szúrós megy tovább.)

(Tobit meg akarja ragadni a bárányt, ám abban a pillanatban kialszik minden fény, esetleg egy gongütés is felhangozhat. A sötétben a bárányokat mozgató bábjátékosok kicserélik a csúnya juhaikat szépekre, majd újból világosság támad. Mindezt rendkívül gyorsan kell véghez vinni.)

2. BOJTÁR: (döbbenten) Tobit, nézd a bárányaidat! Hihetetlen! Csoda történt!      

Tobit, hallod?! Nézz a bárányaidra! (Megsimogatja Szúróst.) Ilyen selymes és puha báránybundát még sosem tapintottam! (Tobit meredten áll)

3. BOJTÁR: És milyen hófehér a szőrük…

TOBIT: (feleszmélve) Mi… mi történt?

3. BOJTÁR és 4. BOJTÁR EGYÜTT: Tüskés és Szúrós átváltoztak! !! Csoda! Érted? Csoda történt!

TOBIT (A bárányaira néz) Ó…Ó… Nem, ez nem lehet igaz! Az én bárányaim! Az én gyönyörű bárányaim!

       (Lehajol és megsimogatja őket.)

TOBIT FOLYTATJA: Ó, Istenem, de boldog vagyok! Hihetetlen! Enyémek a világ legszebb bárányai! Ne haragudjatok barátaim, mennem kell! Nem tudok egy helyben maradni. Mindenkinek el kell mondanom, hogy mi történt itt! Mi történet a bárányaimmal!

       (Felemeli a két kisbárányt és az ajtó felé indul velük. A küszöbnél tétován megáll, visszanéz, majd lassan megfordul és a jászolhoz megy. Óvatosan a kis Jézus mellé helyezi Tüskést és Szúróst.)

TOBIT: (akadozva) Hm… De nagyon hideg ez az istálló… Még megfagyna a gyermek. Tulajdonképpen én még nem adtam neki ajándékot. Legyenek hát a világ uráé a világ legszebb bárányai!

MÁRIA (meghatottan) Köszönjük, jó pásztor. Tudom, érzem, hogy a szívednek legkedvesebbet ajándékoztad a fiamnak. Tudom, érzem, nehéz volt döntened, de azt is tudom, hogy százszoros, sőt ezerszeres lesz a jutalmad a Szerető Istentől!

       (A jászolhoz lép és felemeli a kis Jézust.)

       Nézd, már nem is fázik.

       (A közönség felé fordul.) Jó emberek, ne zárjátok be a szíveteket ezen a szent éjjelen. Tárjátok ki, fogadjátok be és melengessétek a kisdedet, kit az Úristen küldött a mennyből a földre nékünk!

       (Ének: Ó, gyönyörű szép csodálatos éj…)