Csillagfényes éjszaka

 Csillagfényes éjszaka - karácsonyi történet

Szereplők:

Vers. 1.	Pásztorok együtt:
Vers 2.	Pásztor 5.
Vers 3.	Mária:
	József:
Mesélő 1.	Angyal 1.
Mesélő 2.	Angyal 2.
Mesélő 3.	Angyal: 3.
Mesélő 4.	Angyal 4.
Mesélő 5.	Mesélő 8.
Mesélő 6.	Angyalok együtt:
Mesélő 7.	Csillag:
Pásztor 1.	Király 1.
Pásztor 2.	Király 2.
Pásztor 4.	Király 3.

1. vers: Karácsonyi megnyitó (bevezető)

1. versszak: 

Seregeknek Ura, te jóságos Isten,
Te tudod, te látod, mi történik itten.
A földnek porai, a gyarló emberek
Dicsőségedre most ünnepet szentelnek.
Ünnepet, karácsonyt, milyen az első volt,
Mikor Istenséged a legközelebb volt.
Amikor földre jött, amikor született
A tiszta, a drága isteni szeretet.

2. verszak:

Megnyitom karácsony drága ünnepélyét,
De hogy áldás nélkül ne távozzunk innét:
Te nyisd meg, Istenem, kegyelmed ajtaját,
Áldd meg a részünkre karácsonynak napját.
Nincs a földön olyan szent és drága ünnep,
Amilyet szereztél te a tieidnek
Akkor, mikor Jézust hozzánk leküldötted,
Ki egy ilyen napon örökre miénk lett.


S hogy kiléptem ide, testvérim nevében,
Megkérek mindenkit szeretettel szépen,
Figyelmes hallgatói legyenek annak,
Amit kicsik, gyengék most tenni akarnak.
Nyissák meg a szívet, a kebel belsejét,
Elfogadni Jézus drága születését.
Szülessen meg most is úgy, mint régen,
De ne istállóban: a mi szíveinkben.

Ének: 

1. mesélő:

Ígérve lett egyszer, nagyon régen

Hogy új csillag ragyog majd az égen,

Olyan csillag, mely szebb, mint a többi,

S az a földet álmából felkölti.

2. mesélő: Évezredek teltek el azóta,

Hívők lelke folyton vágyakozta,

Próféták és szentek mindig várták,

S ezt a hitet hűen ápolgatták.

3. mesélő: S ím keleten, ahol felkél a nap,

Várók serege egy új csillagot kap.

Az új égen s a csillagon rajta

Izráelnek reménységét látja.

4. mesélő: Útra kelnek keresni a helyet,

Vajh, a csillag hová, hová vezet?

S az Úr szavát pontosan figyelve,

Megérté a hívő szív és elme.

Csillag: Utat mutatok mindenkinek, akinek tiszta a szíve.

Nézzétek a fény útját hová vezet. Isteni titkot tár fel nektek.

Ének: Örülj föld és örülj ég...

4. mesélő

Eközben messzi Názáretből útnak indult József,

Mária mellette, Betlehembe értek, szállást keresgettek,

Zárt ajtókat leltek.

Istállóra lelve, Mária még este, gyermekét megszülte,

pólyába csavarta, József betakarta,

jászolba fektette.

Mária: Örömkönnyem hull, megszületett a Megváltó,

törékeny és pici, de az én Megváltóm is.

Boldogan ringatom, hogy békésen aludjon.

József: Csodálatos, éj! Féltve-szeretve őrizem a gyermeket,

hogy később őrizzen engem ő.

5. mesélő

Mária fiára, József Máriára csendesen vigyázott,

Mígnem a környéken, Betlehem-vidéken

Pásztornép tanyázott.

Egyszer csak egy angyal, teljes diadallal örömhírt hirdetett,

Ének: Mennyből az angyal…

1. angyal:

Dicsőség a mennyben az Istennek,

Tinéktek én nagy örömöt hirdetek.

Hirdetem a hajnalt, a napfelköltét,

Hirdetem az Istennek földre jöttét.

Dicsőség a mennyekben az Istennek.

Jóakarat földön, az embereknek.

2. angyal

Dicsőségnek csodálatos szent szava,

Szálljon szerte, jusson el mindenhova,

Pusztuljon el a sötétség, félelem,

Lelkesedés lángoljon a szívekben.

Dicsőség a mennyekben az Istennek,

Jóakarat földön az embernek.

Angyalok együtt:

Dicsőség a kegyelem Istenének,

Ki váltságot küldött az ő népének.

Ki könyörült, mert igazán szeretett,

A foglyoknak szabadulást szerzett.

Dicsőség a mennyekben az Istennek,

Jóakarat földön az embereknek.

3-4. angyal angyal

Pásztorok, ti miért rémültetek meg?

Ne féljetek, nagy örömet hirdetek.

Néktek a hírt legelőször mondom el,

Mert legjobban ez titeket érdekel.

Dicsőség a mennyekben az Istennek,

Jóakarat földön az embereknek.

1. pásztor: (karácsonyi beszélgetés)

Jertek, menjünk Betlehembe

Megnézni azt a nagy csodát,

Drágább ez az egész nyájnál,

Lássuk, igaz-e?

2. pásztor: Szegénységünket az angyal

Mintha nem is tudta volna.

Isten ilyet nekünk adna?

Lássuk igaz-e?

3. pásztor: Oh mily szépen énekeltek

A sok, a kedves angyalok,

Engem úgy buzdít a szavuk,

Lássuk igaz-e?

Pásztorok együtt: Mondjuk: menjünk Betlehemig,

Ahogy a legelső mondta,

Keressük meg azt a jászolt,

Lássuk, igaz-e?

6. mesélő

Angyalnak szavára, igaz tanácsára nyájukat otthagyták,

Sietve indultak, merre istállónak biztos helyét tudták.

Ének: 

József: (Betlehemi jászolnál)

Betlehemi jászol senkitől sincs távol,

Az egész világról oda mind eljutnak,

Akik szívük mélyén szent karácsony éjén feléje indulnak.

7. mesélő: Meg is lelték ottan, egyszerű jászolban, a kicsi gyermeket,

Amikor meglátták, azonnal elmondták mind az üzenetet.

3. pásztor

Csókot hoztunk néked, te drága, te élet, te világ boldogsága,

Imánkkal csókoljuk az arcod.

Elmondjuk, hogy ajkad mosolya a szívünket üdvvel locsolja,

Hogy a szemed ragyogó tükre a miénk lett örök időre.

4-5. pásztor: Mi pásztorok

Fogadjuk, hogy sohasem bántunk, hogy helyed lesz a szívünkbe nálunk,

A keblünk melege, titka, teelőtted örökre nyitva.

Adjál erőt, örök szeretetet, hogy mi meg is tehessük ezeket.

Maradjál a szívünk lakója, Megváltója és Megtartója.

Pásztorok együtt:

Mi éretted mindent elhagyunk, örvendünk, hogy tieid vagyunk.

Mi éretted szegények leszünk, mint te értünk, mi is úgy szeretünk.

Mi éretted sokat szenvedünk, mert e világ gúnyolja hitünk.

Mi éretted tűrjük a sebet, sok méltatlan kegyetlenséget.

1. mesélő

Eközben Júda földjén, Betlehem tájékán, a szép csillag megállott, mutatván,

Hogy bemenve ottan meglátják a Messiás emberi alakját.

Három király koronát letéve odaborult a jászol elébe.

Imádják a királyok Királyát, a szerény hely isteni lakóját.

1. király: Szeretetnek drága küldötte jöjj ide hozzánk.

Legyen szívünk most veled tele, vidítsd fel orcánk.

Betlehemben megjelent világ, űzd el a homályt,

Ismerjen meg téged a világ mint Békekirályt.

2. király: Szeretetnek megteremtője, hallgasd az imát,

Ha a földnek árva szülöttje felsóhajt hozzád.

Nincs a földön olyan nagy hiány semmi, semmiben,

Mint az igazi szeretetnek édes fényében.

3. király: Szeretetnek hő nagy ereje, éreztesd velünk,

Hogy nemsokára eleven lesz az életünk.

Jelentesd meg ama nagy titkot, amit nem tudunk:

Melyik az az út, amelyen mi tehozzád juthatunk.

8. mesélő:

Mária ezalatt mindezen dolgokat szívében forgatta,

Miközben az Isten egyszülött gyermekét tenyerén ringatta.

Együtt: Csillagfényes éjszakában hangzott fel az angyalének.

Zengett, zúgott égen-földön, örvendeztek ifjak, vének.

Ez az ének karácsonykor újból hangzik évről évre.

Ó, de sokszor jutottak már általa nagy békességre!

Betlehemi szent csodáért én is áldom az ég Urát.

Örvendező hívő néppel énekelek halleluját.

Ének együtt: