Az Elsőszülött

Az igehirdetés elhangzott 2023. december 24-én 16 órakor. Igehirdető: Závodi Zsuzsanna. 

"Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Kviriniusz volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. 4Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.

Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban. És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.

Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg azt, ami ott történt, amit az Úr tudtunkra adott. Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták őt, elmondták mindazt, amit erről a kisgyermekről az angyalok hirdettek, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. /Lukács 2. 1-19./

Imádkozzunk!

Istenünk ezen a szent ünnepen a hála vezetett el minket a te házadba!

Hálásak vagyunk, hogy ma veled és téged ünnepelhetünk.

Nemcsak ajándékokat, jó szavakat hoztunk ma eléd, hanem önmagunkat adjuk neked, mert így juthatunk el valóságosan, szeretetben a másik emberhez is.

A te ajándékod, hogy a kicsiben meglássuk az isteni gyermeket!

A te ajándékod, hogy a csendnek illata van, mint az alvó csecsemőnek!

A te ajándékod, hogy az istállóból is templomot formálsz!

Te, aki egy gyermek formájában összekötötted a szegényt és gazdagot, egy házba invitáltad a messziről jött utazót és a faluja utcáihoz szokott fáradt gazdát, ültess bennünket is a te lábaidhoz, hogy nem a méricskélés jellemezzen minket, hanem még életünk sebei is a te szereteted hatalmáról legyenek hitvallássá.

Te vagy nekünk az élet és bizalom forrása. Segíts, hogy ma belépjünk a bizalom körébe és ott éljünk örökké. Ámen

Ünneplő Gyülekezet! Szeretett Testvéreim!

Találtok egy gyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.

A magyar értelmező szótár szerint a jászol: „juhok és marhák etetésére használt, fából készült, lábakon álló vagy az istálló falához rögzített, vályúforma eszköz”. Széna, szalma és abrak helyett most egy gyermek fekszik benne.

1. A mélységes biztonság és a mélységes kihívás helye a betlehemi jászol. A jászolban, ebben a szegényes összeszerkesztett farekeszben most ég és föld ura, az emberré lett Isten fekszik.

A pásztorok félnek, de az isteni útmutatás mégis elindítja őket: „Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg azt, ami ott történt, amit az Úr tudtunkra adott”. Az áldás, Isten szeretete, a mennyei fény sötét és rideg élet-helyzeteinkben látogat meg minket. Aki meghallja Isten útmutatását, aki a hétköznapiban is észreveszi Isten mellénk állását, az egy szívdobbanásra, egy főhajtásra kimondja az igen-t Isten akaratára és az élet nehézségeire, az együtt-szenvedés és gyengeség valóságára. Olyan sokszor várunk karácsony ünnepében tökéletes békét, elvarázsoló különlegességet, fényeket, illatokat, királyi kényelmet, gondtalanságot! Isten a beteg, félő, gondterhelt emberi életünkbe lépett be és arra kér, hogy Jézus visszavonhatatlan szeretet IGEN-je mellé mondjuk mi is igent az ismeretlen útra, a mellénk rendelt társra, az itt és most pillanatára, az önátadásra. Még ha halk is a szó, vékony a fonal, ami tart, még ha türelmetlen is a szeretetünk, Isten igenje mindenre elegendő, mert Krisztus, a Megváltó eljött. Ez a földre szállt igen fogja felerősíteni a miénkét is.

Bennünk, közöttünk van az ég és a föld, a jó és a rossz, a sötét és világos minden feszültsége. Az a hely ahol megbékélhetünk egymással, és feltárhatjuk belső tereinket, ahhoz hasonlít mint a vályogból tapasztott istálló, mint a lécekből összeillesztett jászol. A betlehemi jászol és a benne fekvő gyermek azt üzeni, hogy a Szeretet Istene még az istállóból is tud templomot teremteni.

2. Karácsony az emberi és isteni találkozások ünnepe is. Karácsony szereplői között ott van a betlehemi fogadós és ott van nagy Heródes, a féltékeny király is. A szálláson a panzió vezető nem tudott helyet adni a fáradt, várandós asszonynak. Heródes csak a saját hatalmával és jövőjével foglalkozott, ezért mondta: Menjetek el, és kérdezősködjetek a gyermek felől; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra... (Máté 2. 8)

Ám Jézus nekik is ember-testvérük, az Atya vigasza és elsőszülöttje ő. Testvérünkként azért jött, hogy megmutassa, hogyan éljünk: hogyan hasonlítsunk napról napra jobban hozzá, mert „ő sok testvér között az elsőszülött” (Róm 8:29).

Jézus a nehéz testvérekért, a haragos Kainokért is jött. Most értük is imádkozzunk! S amikor együtt tudunk imádkozni a mai Máriákért, a szeretet áldott edényeiért és a gyilkos Heródesekért ez lesz az élet születésnapjának, a karácsonynak a meghosszabbítása. Ők is a biztonságot, a jólétet, a jövőt keresték, de nem tudták kimondani: ha téged, Uram, Jézus biztonságos helyre, a szívükbe helyezünk, akkor leszünk mi is biztonságba.

Köszönjük meg családunkat, de azokat is, akik idegenségükkel, különbözőségükkel, idegesítő szokásaikkal, harsány természetükkel, vagy szigorú kegyességükkel élnek közöttünk, és Isten akaratából belépnek a világ-Betlehem mezejére. Add, ég és föld Ura, hogy ma együtt, megtérő szívvel és lélekkel eléd boruljunk mindannyian!

Ima:

Urunk, Jézus Krisztus!

Terólad ömlik rám a fény: a béke, boldog élet, A Lélek ékességei; Belőlük hitnek mennyei Szép tisztasága árad. Köszönjük ezt.

Hisszük, hogy te áttetszővé teszed besötétített ablakainkat, és csak árad ránk fényed.

Urunk segíts abban, hogy ezzel a fényességgel tudjunk egymásra is tekinteni.

Hisszük, hogy nemzedékről nemzedékre elrejtetted a hit kincsét bennünk, cserépedény-életekben. Szeretnénk Veled leporolni és kifényesíteni életünk. Ma szeretnék még erősebben Hozzád kapcsolódni! Benned hinni, hozzád ragaszkodni. Köszönjük türelmedet, amellyel körülveszel, békédet, amellyel megáldasz, erődet, amellyel hordozol, irgalmadat, amellyel megtisztítasz!

Kérünk, Önmagaddal erősíted meg sérülékeny emberi kapcsolatainkat!

Szeretnénk látni, megtapasztalni Lélek-finom jelenlétedet megkeményedett kapcsolataink között.

Hisszük, hogy karácsony éppoly valóságos, mint kétezer évvel ezelőtt. Közöttünk vagy, velünk lakozol és Szabadítónk vagy! Ámen /Z.Zs./