Hittan évzáró családi Istentisztelet

Május utolsó vasárnapján családi Istentiszteletre gyűltünk egybe, amely egyben hittan évzáró is volt.

Az igehirdetés szolgálatát Závodi Zsuzsa végezte.
Lectio: /1. Mózes 8. 15-22./
15. És szólt az Isten Noénak, mondván:
16. Menj ki a bárkából te és a te feleséged, a te fiaid, és a te fiaid feleségei te veled.
17. Minden vadat, mely veled van, minden testből, madarat, barmot, és minden földön csúszó-mászó állatot vígy ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön.
18. Kiment azért Noé és az ő fiai, az ő felesége, és az ő fiainak feleségei ő vele.
19. Minden állat, minden csúszó-mászó, minden madár, minden a mi mozog a földön, kijőve a bárkából az ő neme szerint.
20. És oltárt épített Noé az Úrnak, és vőn minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozott égőáldozattal az oltáron.
21. És megérezte az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az ő szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolata gonosz az ő ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élő állatot, mint cselekedtem.
22. Ennekutánna míg a föld lesz, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szűnnek.

Textus: /1. Mózes 9. 8-13./
8. És szólt az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván:
9. Én pedig íme szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánatok.
10. És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig.
11. Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.
12. És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van:
13. Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.

Van egy új kaland játék, amely egyre népszerűbb a világon, így Magyarországon is. Exit-game, vagy mystique-room a neve. Egy szobából, egy megépített útvesztőből kell kitalálni bizonyos szabályok szerint. Persze lehet azt mondani, hogy az unatkozó ember mindig valami új élményre, szokatlanra vágyik; és valójában nem fogadja el a saját élete kereteit. De most nem ez a kérdés.

Bemenni egy helyre, ahonnan nem tudom, hogy mikor fogok kilépni, hogyan, és kinek a segítségével fogok kiszabadulni, ahhoz nagy bátorság kell. Noé és családja menedéknek, biztonságnak, a túlélés hajójának kapta a bárkát, de hogy mikor lesz vége a nagy utazásnak: nem tudták.

Hány napot is töltöttek a bárkában? Összesen 361 napot. Nagyjából egy évet.

Mit tettek ez idő alatt ők nyolcan és az állatok, akikről nekik kellett gondoskodniuk?

Az állatok takarmányozása nem kicsi faladat, ellenőrizni és megbeszélni, hogy minden állat jól van-e. Ugyanakkor az összezártságnak megvannak a maga nehézségei. A modern ember még egy külön nevet is kitalált a jelenségre: klausztrofóbia.

A bárka volt a világuk, az j föld, az Éden kert, azt kellett megtölteni szeretettel, mert Isten szeretetéből kerültek erre a védett helyre.

1. Szeretni a túlélés helyet, szeretni az otthonunkat, szeretni azokat, akikkel „össze vagyunk zárva” – Isten először erre hív, amikor a bárka történetét olvassuk. Csendes hely volt a bárka? Vissza lehetett vonulni valahova? Nehezen. Jó illatú hely volt a bárka? Ott voltak a vadállatok, a madarak, a korán kelő kakasok, papagájok, malacok, vaddisznók...

A bárka lakói nem keseredtek el, mert Isten szava ott élt a fülükben, a szívükben: „Menj be a bárkába, veled szövetségre lépek!”. Isten töltötte be szívüket zenével, orrukat jó illattal.

Az orosz űrhajót egedül lövik ki az űrbe. Fenn kering a Föld körül, szorong apró kabinjában, minden berendezést becsületesen ellenőriz. Egyszer csak egy kopogó, monoton hangra lesz figyelmes. Lassú ütemben valami kopogni kezd az űrkabin oldalán. Minden lemezt, vezetéket szétbont, de nem találja meg a zaj forrását. Az őrület határára jut. Az zaj már ott kolompol a fejében, mi lesz vele még 36 napig. Amikor úgy dönt, hogy beleszeret ebbe az éles kopogásba. Onnantól kezdve zenének, mámorító dallamnak hallja a zajt, és teljes boldogságban siklik tovább az űrben. Mit hallunk ki saját összezárt történeteinkből, csak a zajt, állati hangokat vagy az Isten által adott zenét is? Isten töltse be szívünket gyengédséggel.

2. Végül Isten kihívja Noét a bárkából. Minden kimenetel egy új helyzetbe való bemenetel is. Elindulás, új kezdet. Most Isten ad parancsot: vége, kinyitja az ajtót, ki lehet jönni. Minden állat, minden ember kijön a bárkából. Mit csinál először Noé? Oltárt épített és égőáldozatot mutat be az Úrnak. Az új kezdetek idején is Istennel akar járni. Hálát adott, hogy szüntelenül Istennel járhat. Erre az áldott befejezésre és elindulásra van nekünk is szükségünk. Hálát adunk egy elköszönő tanévért, egy osztályterem küzdelmeiért, sikereiért, hálát adunk családunkért, tanítóinkért. Hálát adunk az előttünk való útért. Lehet úgy kezdeni a nyarat, hogy zsoltárt éneklünk, szabad úgy elindulni egy hosszabb útra, hogy nem a Class rádiót kapcsoljuk be, hanem elénekeljük kedvenc hittanos énekünk.

3. Noé áldást nyert az Úrtól. S az áldás jele a szivárvány. Az özönvíz történetének befejező gondolata, hogy „Isten megáldotta Nóét és fiait”, itt olvassuk azokat a szavakat, amelyet az első emberpár is kapott: „Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet!” Isten áldása sokszínű áldás. A szivárvány színeinek mélysége, derűje is benne rejlik. Az új élet, új emberek, új életterek, a velünk közösségben élők elfogadása és megáldása is benne szerepel.

Isten áldottai szeretetben, elfogadásban tudnak együtt élni azokkal, akiket Isten rájuk bízott. Isten áldása nemcsak felülről jön, a mi időnkben a legtöbbször nem olyan, mint a manna, hanem az áldás útja közöttünk van, a legteljesebben az Isten fiában, alászállva van közöttünk. Ámen

Az igehirdetést követően a gyermekek Kalocsai Réka vezetésével ifjúsági énekeket énekeltek, amelybe a gyülekezet is bekapcsolódott.

 

 

Az Istentisztelet végén a gyülekezet az alábbi áldást mondta el: 

ÁLDJON MEG TITEKET AZ ÚR ÉS VÉDJEN MEG TITEKET,
TÖLTSE MEG SZÍVETEKET GYENGÉDSÉGGEL ÉS LELKETEK ÖRÖMMEL,
FÜLETEKET ZENÉVEL, ORROTOKAT JÓ ILLATTAL,
NYELVETEKET ÉNEKKEL, AMELYBEN TESTET ÖLT A REMÉNY.

 AZ ÉLETADÓ LÉLEK ERŐSÍTSEN MEG TITEKET,
HOGY MEGVÉDHESSÉTEK AZT,
AMI SZENT.
VEGYEN SZÁLLÁST SZÍVETEKBEN, ÖNTÖZZE ANNAK SZÁRAZSÁGÁT,
OLVASSZA FEL HIDEGSÉGÉT,
ADJON NEKTEK IGAZ HITET,
BIZTOS REMÉNYSÉGET, ÉS
ŐSZINTE SZERETETET. ÁMEN

Az Istentiszteletet követően a templomkertben beszélgettünk, mialatt a gyerekek kézműveskedtek.