Presbiterek csendes napja Dudaron

Gyülekezetünk presbiterei és szolgálói csendes napon vettek részt Závodi Zsuzsanna lelkipásztor vezetésével a tavasz első napján.
 

A reggeli gyülekező után útnak indult a csoport a Bakonyba, azon belül is Dudarra, hogy csendben, a megszokott feladatokból kilépve feltárjuk Isten előtt az a lelki tájat, amelyet a gyülekezeti szolgálatok változatos útján bejárunk. Dudaron Kálmán István lelkipásztor és felesége már várta a veszprémi szolgáló csoportot, majd rendelkezésre bocsátották a gyülekezeti termet.

Közös imádságot és áhítatot követően beszélgetés kezdődött a gyülekezet missziójáról, közös gyülekezeti feladatainkról.
 
A presbiteri tisztség hétköznapi része legtöbbször az anyagi gazdálkodás, a templom körüli teendők elvégzésében, épület felújításokhoz kapcsolódó feladatokban vagy beteglátogatásokban jelenik meg. A gyülekezet élő szervezetében olyan sokféle feladat, megbízás van, ezeket csak imádságos háttérrel lehet ellátni. A felvállalt szolgálatoknál alapelv, hogy mi magunk is megajándékozott emberek vagyunk. Minden presbiter, hitoktató a gyülekezet szolgálója, akikben ott él Isten üzenete. Élet adó táplálékká lenni csak akkor lehet, ha ezt nem akarjuk mindenáron magunknak megtartani. Ahhoz hogy adni tudjuk, újra és újra az Élet kenyerével kell élnünk. Ezt fogalmazta meg küldetésnyilatkozatunk is: „Annak érdekében cselekszünk, hogy szerethető egyház legyünk, aki nem kér, hanem ad. Életpéldánkkal is vonzó és hiteles keresztyének szeretnénk lenni környezetünkben.”

Ahhoz, hogy a szolgálatokban való örömöt, a keresztyén közösség jó ízét megízleljük vissza kell mennünk a kezdetekhez, az ősgyülekezethez. Ehhez a csoportbeszélgetés alapja David Bosch: "Paradigmaváltások a misszió teológiájában" című könyve volt. Azon belül is Pál apostol "ekklésia" látása, közösségi modellje volt a beszélgetés indítója. A struktúrákba vetett bizalom helyett a mélységes szolidaritás közösségévé lenni. Bosch írja: „Pál gondolkodásában az Isten igazságának ajándékát a közösség nyeri el, és nem az egyén, mert az egyéni hívő nem létezhet elszigetelten.” Az egymáshoz való tartozás nyelvét figyelmes szeretettel, a befogadás örömével kellene kezdeni. A bibliai szónak, „testvérek” vissza kellene nyerni bizalmi jellegét. A csoport tagjai mind elmondták, hogy milyen lelki ajándékokat kaptak, hogy „jó ízként” legyenek jelen a gyülekezetben. Nemcsak azon gondolkodtunk, hogy mit jelentenek Pál szavai az 1. században, hanem azon is, hogy ma mit jelentenek.

Kalocsai Réka, hitoktató a csendesnap fontos részeit emelte ki: „Rövid szünet után Bibliaséta következett, melyben párosával indult útnak mindenki, hogy egy rövid időt együtt töltsön egy szolgálótársával és Isten igéjével (Máté 13. 1-30). Ebéd után pedig közös sétára indult a csoport a közeli erdőbe, ahol a folyó partján szép napsütéses időben elénekeltük a 42.zsoltárt. Békesség, testvéri szeretet, összetartozás, közös célokhoz való erő, amivel gazdagodtunk Isten igéje által ezen a böjti csendes napon. Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt. (1 Tim 1.12)”

Máthé Attila presbiter így foglalta össze a napot: '"Fontos volt a beszélgetés, mert ki-ki elmondhatta véleményét a gyülekezeti munkáról, annak fontosságáról. A csoportmunka során a kihelyezett tárgyak közül választva, szemléletes módon mutatkozott meg mindez. Még egy program belefért az ebéd előtti időbe, egy kétszemélyes séta, melynek célja a magvető példázatából adódó kérdések megválaszolása volt. Az ebédet egy helybeli vendéglőben fogyasztottuk el. Utána séta következett, Hazautazás előtt néhány fontos kérdésről esett szó. Ilyen volt a nyári gyülekezeti kirándulás, a testvér-gyülekezeti látogatás fogadása. Fontos volt szót ejteni a hitoktatáshoz kapcsolódó, egyre gyakoribb „új arc” jelenség feldolgozásáról. A hangulatot a nap folyamán végig „istenes versekkel” oldottuk. /Ady, Reményik, Dsida, Wass Albert/
Összefoglalva: A helyszín ideális volt, a témák érdekesek, gondolatébresztők voltak. Hasznos napot töltöttünk együtt az élő Isten dicsőségére.
A nap áldással ért véget.                                                                      /Závodi Zsuzsanna/