A szeretet könnyei

Lekció: Márk 16. 1-8.

/Textus: János 20. 11-18./ "Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba, 12és látta, hogy két angyal ül ott fehér ruhában, ahol előbb Jézus holtteste feküdt; az egyik fejtől, a másik pedig lábtól. 13Azok így szóltak hozzá: Asszony, miért sírsz? Ő ezt felelte nekik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették. 14Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll, de nem ismerte fel, hogy Jézus az. 15Jézus így szólt hozzá: Asszony, miért sírsz? Kit keresel? Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom. 16Jézus nevén szólította: Mária! Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: Rabbuni! – ami azt jelenti: Mester. 17Jézus ezt mondta neki: Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez. 18Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondta neki."

Imádkozzunk:

Urunk és Istenünk! Hálával, szívünk dicséretével járunk eléd a feltámadás reggelén! Dicsőség néked, ó Isten, ki ezen a szent napon győzelmet arattál a halál felett: feltámasztottad Jézust a halottak közül és nekünk örök életet adtál. Dicsőség néked, ó Krisztus, ki miértünk és a mi üdvösségünkért legyőzted a halált és megnyitottad az örök élet kapuját. Ámen

Szeretett Testvéreim! Ünneplő Gyülekezet!

Húsvét reggelén sírás és öröm isteni ajándéka érkezett el hozzánk. Mária nagyon sírt húsvét reggelén. Jézus is ezzel szólítja meg, törődik szomorúságával, belső érzéseivel: Asszony, miért sírsz?

Nincs emberi élet sírás nélkül, és nem szabad lennie embernek lenni öröm nélkül. Csak a Feltámadottal való találkozás végzi el a szívünkben, hogy minden a kettőnek rendelt helye legyen az életünkben. Jézus előtt értéke és értelme van a sírásnak is. Arra kér, ne féljünk a sírástól sem. Az életünk sokszor öröm és sírás ritmusában, egymás utániságában telik. Hiszed-e, hogy mind a kettő Isten ajándéka?

„Sebzett vagyok a szeretettől, sebzett vagyok a szeretettől Érted, éjjel és nappal könnyeket ejtek. Adj nekem szüntelen könnyeket. Vidd kiszáradt, egyedül utánad szomjazó lelkemet az élet vizének soha nem szűnő forrásához. Vonzz engem magadhoz, az élő víz forrásához, hogy ihassak és elégedett lehessek, és örökké veled élhessek.” /Augustinus/

1. Jézus szeretetével találkozva sírhatunk is. Mert Jézus szeretete megrendítő. Éppen Jézus kegyelme, a kegyelem megtapasztalása óv meg bennünket attól, hogy bárkit vagy élethelyzetét reménytelennek lássunk! Jézus maga is ismeri a szeretet könnyeit.

Jézus nem azt mondja, hogy „Ne sírj”, hanem azt kérdezni, hogy „Miért sírsz?” Kíváncsi ránk és mindarra, amivel küzdünk. A sírás a lelkünk mélyén rejlő érzelmeket fejezi ki.

S a Feltámadott Úr arra hív, hogy érezz, nyisd meg a szíved Isten üzenetével kapcsolatban is. Félelmeinkhez, veszteségekhez, fájdalmakhoz kapcsolódó érzéseink általában nagyon mélyről törtnek elő. Jézus tudni akar szomorúságunkról is. Érdekes emberi tapasztalat, hogy a mosolyt, a nevetést sokkal könnyebb megjátszani, mint a sírást.

A könnyek a szeretet, az érzékenység, az értelem és az érzelem együttes válaszát fejezik ki, amikor megindul a föld. Sokféle értelemben ismerjük ennek a világnak a földindulásait, de hiszed-e, átélted-e, hogy a legnagyobb földindulás ezen a világon Jézus feltámadása.

Sokszor csak akkor tanulunk meg teljesen, egész valónkkal Istenre támaszkodni, amikor elérjük a legmélyebb pontot, amikor darabjaira hullanak a szilárd alapok, amikor minden terved és erőforrásod megtörik és kimerül. Jézus akkor odalép hozzád, és azt mondja: Ne félj! A feltámadás a Máriával való beszélgetés ellenére nem búcsúpillanat, nem a vég, hanem a kezdete annak, hogy minden dolog helyreálljon. Annak megtapasztalása, hogy Krisztusban egyek vagyunk.

Mennyire elkeseredettek tudunk lenni, ha a nekünk fontos személyek nem érteknek meg minket. Amikor azt érezzünk, hogy nem állt mellénk, akire számítottunk. Jézus feltámadása a túlcsorduló szeretet kifejetése. Nem hagylak el titeket, a testéveim vagytok mostantól fogva örökre. Jeges Mirjámnak van erre egy csodálatos kifejezése: „A szeretet ne más, mint annak a megtapasztalása, hogy egy vagyok a másikkal. A másik a részem.” Jézus ezt adja úgy legyünk együtt érző, együtt síró és együtt nevető emberek, ahogy ő viszonyul hozzánk. Az az igazság, hogy a szeretet ellentéte nem a harag vagy a félelem, hanem a közöny.

2. JÉZUS TŐLÜNK IS A SZERETET KÖNNYEIT VÁRJA

A keleti atyák azt tanították az őskeresztyénség idején, hogy az igazi, a maradandó öröm könnyek között születik.

Milyen érdekes, hogy a legtöbb evangélium arról tesz tanúbizonyságot, hogy az asszonyok és a tanítványok szívében milyen lassan, nehezen születik meg az öröm. „Remegés és félelem fogta el őket” /Márk 16. 8./ Mária sír, az asszonyok megrettentek.

Különös ez a határ, sírás és nevetés, szomorúság és öröm, sötétség és világosság, halál és élet között. A Prédikátor mondja: „Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek”. ( 3. rész 4. vers)

A tanítványok szívében túlságosan nagy volt a csalódás, az elkeseredés, a kudarc. Túlságosan szörnyű látvány volt a megfeszített kínszenvedése. Még ott van a tanítványok szívében a szégyen és a bűntudat.

A szemekben még ott csillognak nagypéntek könnyei és alattuk a napfelkelte lassúságával áradhat csak szét az öröm. Csak egészen lassan oldódhat a szíveket markoló félelem. Hidd el, hogy amikor a sírás ideje jön el, akkor sincs Isten távol tőled. Jézus Krisztus keresztje, amely nemcsak egy bitófa, hanem a halál feletti győzelem keresztje kapcsolja össze, ad jó rendet az élet fájdalmas pillanatainak és az öröm idejének. Ő nem negligálja, teszi semmissé életünk, múltunk fájó, megrendítő tapasztalatait, hanem magához öleli és önmagában örömmé változtatja. Nem azt mondja, hogy egyszer lenn, egyszer fenn, hanem egyidejűleg teszi igazgyöngyökké, drága pillanatokká. Hogy tudd, minden időben ő hordoz a tenyerén.

3. Jézus megígérte, hogy letöröl szemünkről minden könnyet. Ennek beteljesítése a feltámadás. Sírás és nevetés összetartozik – még húsvét reggelén is. Mária könnyeitől csillogó szemmel néz a Feltámadottra. A hit áldott folyója lesz az életünkben, amikor könnyeinkkel a szemükben tudunk mosolyogni. Ilyenkor fordul át az életünk az éjszakából az örök napfelkeltébe. Gondoljunk a gyerekekre! Mosollyal az arcukon tudnak sírni! Ezen a ponton is emlékezzünk Jézus szavaira: „Ha nem lesztek olyanok, mint a kisgyermekek… (Máté 18.)

Kérjük az Urat, hogy a könnyeink között, szívünk megrendítő pillanatai között a napfelkelte lassúságával szétáradó örömöt kapjuk meg. Jézus nem dobja ki a könnyeinket, nem nézi jelentéktelennek múltunk nehéz történéseit, a könnyeinket is tömlőjében gyűjti össze – ahogy a zsoltár megfogalmazza (56.9).

A hit titka ez, hogy a kereszten függő Jézus gyönyörűség lesz számunkra. Isten nem egy eszköz többé, akinek az a dolga, hogy megkönnyebbítse a mi kívánságaink szerint az életet, hanem belépünk Isten szeretet-áramlásába és minden ajándékká válik. Mert a nehézség, a válság, még a sírkert is a Jézussal való boldog találkozás alkalma lehet. Isten titka, hogy a halált, a rosszat, hogyan fordítja át életbe és a legjobbra. Ő már megtette! Ne csak a válságot, a könnyet lássuk életünkben. Ahol nincs váltság, ott csak válság marad. Feltámadása, kegyelme, a megváltás ajándéka által meghívást kaptunk, hogy részesedjünk és eggyé legyünk Isten mérhetetlen örömében. Ámen /Z.Zs./