Nagyheti gondolatok

Felolvasó 1. (M. Anna):

A nagyhét kiemelt idő, de virágvasárnap és Húsvétvasárnap között nem találkozunk minden nap, nem leszünk így együtt. A most következő gondolatok abban segítenek minket, hogy végigkísérjük Jézust, a szenvedő embert: hogyan élte meg emberként és Isten fiaként az utolsó hetet, amely a szeretet útjává lett számunkra.

Felolvasó 2. (E. Bence): Hétfő! Halld meg!

„Közel volt a zsidók páskaünnepe, és Jézus felment Jeruzsálembe. A templomban találta a marhák, juhok és galambok árusait meg az ott ülő pénzváltókat. Kötélből korbácsot csinált, és kiűzte mindet a templomból a marhákkal és a juhokkal együtt. A pénzváltók pénzét kiszórta, az asztalokat felborította, a galambárusoknak pedig ezt mondta: Vigyétek ezeket innen, ne csináljatok piacteret az én Atyám házából! Tanítványai visszaemlékeztek, hogy meg van írva: „A te házad iránti féltő szeretet emészt engem.”A zsidók pedig azt kérdezték tőle: Milyen jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket teszed? Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted? Ő azonban testének templomáról beszélt. (János 2. rész)

(Közben marhák és bárányok hangja hallható, de az imádság alatt már csend van.)

Urunk! Hogyan tudunk eljutni az osztatlan figyelemhez, amelyben téged meghallunk? Hozzád kiáltunk, kegyelmezz nekünk, és ne vess minket és családunkat, az állandó elérhetőség poklába! Ámen

Felolvasó 3. (Sz. Zoé): KEDD! Az illat!

Jézus tehát hat nappal a páska ünnepe előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül. Vacsorát készítettek ott neki, és Márta szolgált fel, Lázár pedig egyike volt azoknak, akik Jézussal együtt ültek az asztalnál. Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárdusolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt az olaj illatával. (János evangéliuma 12. rész)

Most megkérünk benneteket, hogy az ujjaitok között egy-egy szál levendulát dörzsöljetek el. Emlékeztessen ez a Jézus lábára öntött parfüm illatára, valamint imádságaink illatára, ahogy felszállnak Isten elé.

(Közben zene szól, kis szünet következik)

Felolvasó 4. (L. Luca): SZERDA! SZEMLÉLD!

„Simon Péternél volt egy kard, azt kihúzta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét: a szolga neve pedig Málkus volt. Erre Jézus így szólt Péterhez: Tedd hüvelyébe a kardodat! Vajon nem kell kiinnom azt a poharat, amelyet az Atya adott nekem?” (János 18. rész)

(Közben a szószékről Helka leenged egy kardot a mellvéd közepére)

Imádkozzunk! Miközben ezt a kardot szemléljük, befelé figyeljünk! Mennyiféle indulat van a szívünkben: harag, irigység, harciasság, lenézés és rosszindulat. Urunk Jézus, segíts szeretni ellenségeinket és letenni fegyvereinket. Ámen

Felolvasó 5: Csütörtök! Ízleld!

Jézus nagycsütörtökön fogyasztotta el az utolsó vacsorát. Ezt olvassuk az evangéliumban:

15Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt, és ezt mondta nekik: Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a páskavacsorát. 16Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a páskavacsorából, amíg csak be nem teljesedik az Isten országában. 17Azután vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: Vegyétek, és osszátok el magatok között! 18Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa. 19És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! 20Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki. (Lukács 24.)

Felolvasó 6.:

A kenyér mindig áldás, a közösség jele. Ma úgy menjünk ki a templomból, hogy mindenki vesz magának egy falat kenyeret. A héten Jézus közösségére gondoljunk, amikor megeszünk egy szelet kenyeret! Erről szól Sajgó Szabolcs verse is.

Éheztem az emberek társaságát

és ti megosztottátok velem időtök kenyerét

szomjaztam megértő szavatokat és fületeket

és adtatok figyelmetek borából

fáztam az arctalan közömbös magányban

és aranyló emberi kapcsolatok ruhájába bújtattatok.

Így legyen.

Felolvasó 7.: Péntek! Az érintés!

Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. 34Jézus pedig így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Azután sorsvetéssel megosztoztak ruháin. 35A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig velük együtt így csúfolódtak: Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja! 36Kigúnyolták a katonák is, odamentek hozzá, ecetet vittek neki, 37és így szóltak: Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat! 38Felirat is volt a feje fölött görög, latin és héber betűkkel írva: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA. (Lukács 23.)

Felolvasó 8. (Kuti Áron):

Miközben a nagypénteki történetet hallgatjuk, körbe adunk néhány ruhadarabot és néhány szöget. Milyen érzés ezeket érinteni?

Van olyan, hogy nem szeretjük valami vagy valaki érintését! De Jézus érintése mindig új életet teremt. Imádkozzunk azért, hogy Jézus legyen érintésünk, örömünk, figyelmünk meghosszabbítása.

Ének