A Nemes Harcot megharcoltam!

Az igehirdetés elhangzott 2026. február 8-án. Igehirdető: Závodi Zsuzsanna.

2. Timótheus 4. 6-8.

Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje. 7Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, 8végül eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró azon a napon; de nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.

Sokáig érleltem magamban ezt az igét. Valójában éveikig, s most adta meg a Szentlélek, hogy Isten szavát tolmácsoljam erről a megrázó igéről.

1. Az első gondolat, amely megfogott belőle egyetlen szó: „Végül” vagy „Végezetre”. „Végül eltétetett nekem az igazság koronája.”

Végül nem mindegy, hogy mi lesz velünk, mi egy történet, a történetünk vége. A végül határozószóban benne rejlik az élet, egy folyamat befejező mozzanata: a végeredmény, valaminek a lezárása, a végső dolgok, a véglegesség. És benne van - Istenbe kapaszkodva - a végtelenség is.

Pilinszky szerint a „végül” órája a végítélet órája:

„A jövőről nem sokat tudok,/ de a végítéletet magam előtt látom./ Az a nap, az az óra/ mezítelenségünk fölmagasztalása lesz./ Az Atya, mint egy szálkát/ visszaveszi a keresztet,/ s az angyalok, a mennyek állatai/ fölütik a világ utolsó lapját./ Akkor azt mondjuk: szeretlek. Azt mondjuk:/ nagyon szeretlek. S a hirtelen támadt/ tülekedésben/ sírásunk mégegyszer fölszabadítja a tengert,/ mielőtt asztalhoz ülnénk." (Pilinszky János, Mielőtt)

Ugyanakkor ez a kitartásról és hűségről szóló hitvallás nemcsak a végítélet órájába nyújt betekintést, hanem a teljességbe.

A szó szoros értelmében nem is szerepel az eredeti görög szövegben a „végül” szó. A hit embere futása végén azt az egyet kapja meg, ami hiányzott ahhoz, hogy egésszé és teljessé legyen az élete.

Itt jön be a képbe a versenypályán való futás. Amikor gimnazista voltam egy atlétikai klubban sprinter voltam, nagyon szerettem a rövid számokat, és az edzőm mindig rövid távon indított is. De ha ki akartam kapcsolódni, akkor elmentem egy egy tájfutás versenyre is. Lefutni 100 métert és végigfutni 5 km-t egészen más taktikát és koncentrációt igényel.

Mostani élethelyzetedben, a feladataid sűrűjében te éppen rövid távot futsz vagy egészen hosszú távot? Talán egy Maratont, élet-maratont? Ahhoz, hogy célba érj és egésszé legyen az életet Jézusra van szükséged. Mert olyan könnyű kiszállni, feladni, hátat fordítani a fájdalomnak, az izmok, a szív feszítő fájdalmának!

Jézus maga mondta a gonosz szőlőművesek példázatában: „Végül elküldte hozzájuk a fiát, mondván: »A fiamat majd tiszteletben tartják.«” Máté 21. 37.

Amikor nagyon vágyunk a sikerre, amikor káosszá lesz a világ, amikor össze akarsz roskadni, hallod-e Isten hangját: elküldtem hozzád a fiamat?

2. Lásd meg, hogy futásodat nemcsak az idő hosszanti tengelyén futod, hanem mélység és magasság, öröm és bánat tengelyén is. Isten nemcsak a teremtett világba, a mulandóságba lépett be, hanem bűnösségünk, elveszettségünk legnagyobb mélységeibe is, méghozzá csakis azért, hogy megmentsen és megtaláljon. Nem futhatjuk Jézus nélkül a pályánkat, küzdelmeinket, mert Jézus „belül vált szolidárissá azokkal, akik visszautasítanak mindenfajta szolidaritást” (Fekete Ágnes).

Jézus ott volt, amikor Pált megkövezték, de akkor is, amikor istenné akarták tenni, akkor is, amikor a vipera mérge nem ártott az apostolnak, s akkor is, amikor Agrippa királlyal vitatkozott.

Jézus kér: ne tagadd meg a pályád, a világot, a küzdelmeket, amelyben élsz. Nem kell belőle kifutnod, mert Jézus által ugyanúgy megszeretheted sebed, ahogy Jézus szereti azt.

3. A teljessé tett élet bizonyságtétele: a hitet megtartottam. Hogyan volt képes Pál megtartani a hitet – ennyi sok viszontagság, halál és fájdalom között? „Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk”. 2. Kor. 4. 16.

Neked hol van és ki a belső embered? Pál tudta, hogy mindenbelső változást Jézusnak köszönhet. Az Ószövetségben egy próféta hasonlítható Pál apostolhoz: Jeremiás. A fiatal próféta mondja, miközben királyok elé kell állni, és újra és újra üldözik, hogy „Rászedtél, Uram, és én hagytam, hogy rászedj. Erősebb voltál nálam, és legyőztél!”

Hittel kitartani csak úgy tudunk, ha előbb átéljük a kegyelmet és csakis utána jön az erőfeszítés. Élj a kegyelem talaján, a kegyelem tenyerén!

Pál ezt élte át városról városra, találkozásról találkozásra. Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. (2. Kor. 12. 9.) Pál tudta, hogy a hitre jutás nem pontszerű esemény, a hitben járni néha futni és néha szárnyalni is kell és néha térdre rogyni kell. Pál így tett és ekkor kérdezte meg az Urat a damaszkuszi úton Jézustól: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (ApCsel 9,6), és utána még megszámlálhatatlanul sokszor.

Mi is kérdezzük meg az Urat ma és minden új nap: Megváltó Istenem, mi az, amit tennem kell? „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?”

Végül, a befejezés: Mi nem mondhatjuk ki ennek az igének a végét: de hisszük, hogy Isten már kimondta kegyelmes szavát: „végezetül eltétetett az igazság koronája”. Végül mi lesz?

„Akkor örömtáncot jár a szűz, örülnek az ifjak a vénekkel együtt. Gyászukat örömre fordítom, megvigasztalom őket, örömet szerzek nekik a kiállott szenvedés után.” /Jeremiás 31./

VÉGÜL

Nem tudom, mit mondjak,

De VÉGÜL

neked ajánlok

egy jól kidolgozott igent:

Elmegyek, és

az életem végén

 magam után hagyok egy köszönömöt,

jól megmunkálva, és aláírva.

 /Christian de Chergé, Algériában meghalt mártír szerzetes/ 

Ámen

Ima: Vezess minket szerető Urunk, oda, ahova mennünk kell. Add, hogy új módokon is megtapasztaljunk téged. Köszönjük útmutatásodat az életünkben. Jézusunk a te irányt adó útmutatásod legyen valóság az életünkben mindenhol, mutasd meg az utat, a pályát amit végig kell járjunk, be le kell futnunk – mélységekben és magasságok is.

Drága Jézusom!

Eléd hozzuk gyengeségeinket, megtorpanásainkat - és szeretnénk elnyerni Békességedet. Hadd vezéreljen a hála és a bizalom ezen a napon - és tartson szorosan Melletted.

Jelenléted tündöklő fényében élek, így rám ragyog Békességed, és már nem gondolkodom azon, mennyire erőtlen vagyok. Haladok tovább ezen a bensőséges úton Veled, és közben áldást és erőt merítek ígéretedből, hogy az ösvény, amelyen járok, a Menny felé tart. Segíts, hogy a nemes harcot megharcoljam, futásomat elvégezzem, s a hitet megtarthassam.

A Te csodás nevedben. ÁMEN  /Z.Zs./