Dicsőség a magasságban Istennek

Az igehirdetés elhangzott 2025. december 24-én 16 órakor. Igehirdető Závodi Zsuzsanna.

Textus

„Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet.2Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Kviriniusz volt a helytartó.3Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják.4Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből származott,5hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.6És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje,7és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.8Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.9És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.10Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz:11üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. 12A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.13És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:14Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” /Lukács 2. 1-13./

Mennyei Atyánk!

Hálás a szívünk, hogy ma is hívsz minket magadhoz, a szeretet közösségébe. Köszönjük a testet öltésed felénk áradó békességed, igazságod, türelmed és elfogadásod. Most helyet készítünk a szívünkben számodra Urunk, adj nekünk, a hamisság, a türelmetlenség helyébe téged imádó szívet, gyermeki csodálkozást! Igére szomjas elmét és Szentlelked megvilágosító erejét, és a veled és egymással való közösségre jutás örömét! Ámen!

A születés jelenetét sokféleképpen ábrázolják. Mégis, lényegében ugyanaz a jelenet: egy gyermek, egy anya és egy apa, istálló, állatok és néhány pásztor.

Az egyszerűség és szegénység képei. Mégis gazdag jelentéssel.

A jelenet a teremtett világ minden elemét tartalmazza. Mindegyiknek helye, és saját tere van.

Itt van József, aki a kisbaba Jézusnak csak nevelőapja. De nem kellene mellé tennem. József személye kifejezi, hogy mint mit jelent ma igaz embernek lenni? József igazsága egy döntés. Jegyese, Mária gyermeket vár, és vállalja, hogy ő neveli fel Jézust. Döntésén látszik, hogy az igazság szeretet nélkül rideggé és embertelenné válik. József igazsága együtt jár az irgalommal. József úgy lesz apa, hogy engedelmeskedik. Mert az igaz-lét elsősorban kapcsolatainkban látszik: figyelem a másik ember felé és nyitottság az Isten felé. József alakja arra tanít minket, hogy igaz emberek csak akkor lehetünk, ha igazságunkat szeretet járja át, és ha életünket Isten kezébe merjük tenni.

Itt van Mária az édesanya: Mária összekötő kapocs. Ő az, aki úttá vált az ég és a föld között. Az ő méhe lett a kapu, és így Jézust világra hozva kicsit minket is arra hív, hogy utakká legyünk, és megszülessen bennünk is az Úr. Mária nem Isten. De micsoda fennkölt szellem – ahogy Luther fogalmaz. Ő a legnagyobb nyomorúságban sem szűnt meg Istent szeretni, magasztalni és követni őt.

A szalma és a jászol szénája megjelenítik a föld termését. Az ökör, a szamár és a bárányok az állatvilágot. Középen pedig Jézus személyét látjuk.

A teremtett világ, az egyszerűség is Istent magasztalja!

Mindegyik éppen a leggyengébbet, és legsebezhetőbb személyt táplálja: az újszülött gyermeket.

A jászol bölcsőnek egyszerű és áttetsző üzenete van: a helyreállításnak, kapcsolataink gyógyulásának otthonainkban kell elkezdődniük. A generációk közötti tisztelet, az egymással való türelem, a másik szükségei és kívánságai iránti érzékenység − Jézussal kezdődhet el.

Jézus szeretete nem passzív. Jézus Isten küldötte, hogy minden emberhez megérkezzen.

A szeretet nem passzív, nem külső szemlélődő. Jézus azt teszi később, felnőve, amit itt az Atya, megeteti az éhezőt, meggyógyítja a beteget. Visszaadja az emberek méltóságát, egymás felé fordít.

Jézus figyelmeztet. Nagyon is függünk egymástól, a termett világtól, és Istentől. Csak amikor függésünket elismerjük, akkor vesszük észre, hogy Isten egy istállóból is templomot teremt, hogy Isten szeretete a mágnes, amely egymáshoz is közelebb visz.

Ima:

Mennyei Atyánk, adventi utunk végéhez közeledve, kérünk, segíts igazán elcsendesednünk!

Várva várunk Téged, Békesség Fejedelme!

Leborulunk előtted, aki bekötözöl, aki meleget adsz, aki beavatsz minket a titokba, hogy veled még a perem-létben is szíved közepén vagyunk. A teremtett világ és ember létünk törékenysége is ott van a betlehemi istállóban. Te légy a dolgok közepén! Hiszem, hogy a szalma és széna világ, változó élethelyzeteim közepén is ott vagy, erős Isten! Légy jelen emberségünk közepén, hogy amikor erőért, bizalomért, megbocsátásért könyörgünk Téged halljunk: Ne féljetek!

Te aki egy gyermek formájában összekötötted a szegényt és gazdagot, egy házba invitáltad a messziről jött utazót és a faluja határához szokott fáradt gazdát, ültess bennünket is a te lábaidhoz és egymás közelébe, hogy nem a méricskélés jellemezzen minket, hanem még életünk sebei is a te szeretetedről tegyenek vallomást. Ámen /Z.Zs./