Adóslevél - eltörölve!

Az igehirdetés elhangzott 2025. szeptember 14-én. Igehirdető: Závodi Zsuzsanna. 

"A keresztségben vele együtt voltatok eltemetve, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül. Titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és testetek körülmetéletlenségében, ővele együtt életre keltett, megbocsátva nekünk minden vétkünket. Eltörölte a követeléseivel minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, és eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára." /Kolossé 2. 12-14./

Úgy kezdődött a kolosséiak új élete, hogy Epafrász, egy kolosséi férfi – akik Pál a szolgatársának nevez – hallotta az evangéliumot Páltól, aki akkoriban Efézusban tartózkodott. Epafrász efézusi útja alatt tért meg Pál igehirdetéseire. A fiatal férfi hazament és elmondta, hogy az élet teljességét jelenti Jézussal élni. Hitvallása következtében kicsi, de Jézusban erős keresztyén közösség alakult városában. Minden nap, minden vasárnap felhangzott az evangélium, és átalakult az életük.

Epafrász később is tartotta a kapcsolatot az idős apostollal, Pál római fogsága alatt a fiatal tanítvány ellátogatott a birodalom fővárosba és beszámolt minden őket érintő veszélyről, a pogány tanítások, az asztrológiai babonás világlátás megjelenéséről. Ezért ez a levél a világ elemeivel, az emberi spekuláció filozófiájával is küzd. Számos helyen új és meglepő nyelvezettel találkozunk: „Krisztusban lakik az egész teljesség” (1. 19), Krisztusban van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve” (2. 3).

1. Pál ebben a fejezetben a tartozás-elengedés mennyei lélektanára tanít. „Eltörölte a követeléseivel minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, és eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára.”

A hétköznapi értelemben vett adósságaink is nagyon tudnak fájni – testnek, léleknek, szívnek egyaránt! De az az adósság mennyiség, amelyet mi felhalmoztunk Isten felé: szó szerint – halálos. A bűnünk összege, amely a nevünk mellett áll: kifizethetetlen és elpusztít minket. Mi ez az adósság?

Adósságunk nem más mint bűneink terhe. A bűn tényleg olyan mint a tartozás. Valóján ez a három fogalom ugyan az: bűn, adósság, tartozás. Isten arra a meghitt bizalmi kapcsolatra teremtett minket, hogy vele éljünk, hogy őt dicsérjük. De mi nem tartottunk igényt erre a szeretetkapcsolatra, a saját magunk véleménye, a saját utunk, a saját döntéseink sokkal fontosabbak, mint Istené. A bűnben meggyökerezve ezt mondja az ember. „Én vagyok a magam istene”.

Az adósságunk a mulasztásainkra is kiterjed. Jézus az adós szolga történetében azt tárja elénk, hogy kapcsolatainkat, emberségünket ne tegyük csiki-csuki játéktérré. Nincs két világ ahol mások a feltételek: az egyik az istené, a másik a miénk, hiszen „Krisztusban lakik az egész teljesség”. Az Úr Jézus az adósság szót szigorúbban érti mint általában. Nemcsak adósságról vagy tartozásról beszél, hanem mulasztásról is. Volt két adós: az egyik 10.000 talentummal, a másik 100 talentummal volt adós. A király megszánja a kifizethetetlen mennyiségű pénzzel tartozó szolgáját, s utólag ez a szolga elmegy a 100 talentummal tartozó barátjához és a nem rendezett adósság miatt börtönbe vetette. Az ura végül így szólthozzá: „Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad?” (Máté 18. 32-33) A példázatbeli, Istentől jövő nagylelkűséghez azt is fontos tudni, hogy 10.000 talentum értéke: 4000 milliárd Forint. Jézus kifizette törleszthetetlen nagyságú adósságunkat, mindent, ami az adóslevélben ellenünk szólt. Jelent ez nekünk valamit?

Isten előtt mindnyájan adósokként állunk. Adósok vagyunk, mert eltévesztettük mi életünk célja és dicsősége.

2. Jézus Krisztus keresztje nélkül nincs menekvés az adósságcsapdából, az akarás és háborúság világából. Adósságunk sok mindenre kiterjed. Brutálisan nagy adósságunk van. Istennel szembeni adósokként valójában önmagunk ellen is élünk:

– Mert azt hazudjuk, hogy élünk, pedig halottak vagyunk.

– Mert úgy élünk, mint akik szabadon eldönthetik, hogy van vagy nincs adósságuk.

– Adósságunk, hogy passzívak vagyunk Isten meghívására, pedig az ő dicséretére lettünk teremtve.

– Adósok maradunk a szeretettel, pedig szeretünk kellene, mégis gyűlölködünk.

– Adósságunk, hogy először halljuk meg, mint mond a világ, a pletyka, a rossz hír terjesztői, a háborúk mögött álló sátáni erők. De halljuk-e Jézust a dolgok sűrűjében is. Erről szól egy régi tanulságos történet:

Sok évvel ezelőtt egy lelkész Houstonból, Texasba költözött. Néhány héttel az érkezése után, egy alkalommal a belvárosba kellett mennie. A buszon ülve észrevette, hogy a sofőr negyed dollárral több pénzt adott vissza. Elkezdett gondolkodni, hogy mit tegyen, és arra az elhatározásra jutott, hogy visszaadja a pénzt. Aztán egy másik gondolat fogant meg fejében: "Óh, felejtsd már el, hiszen ez csak negyed dollár. Ki törődik egy ilyen kis összeggel? Senkinek sem fog hiányozni! Fogadd el, mint Isten ajándékát és maradj csöndben." Mikor a megállóba értek, ahol a lelkésznek le kellett szállnia, egy pillanatra megállt az ajtóban, majd a negyed dollárt a buszvezető felé nyújtotta, és azt mondta: "Tessék, egy kicsit többet adott vissza."

A sofőr rámosolygott és azt mondta: "Köszönöm! Maga a városi, új lelkész, ugye? Éppen azon gondolkodtam, hogy el kellene járnom valahova gyülekezetbe, de nem tudtam melyiket válasszam. Azt szerettem volna megtudni, hogy mit tesz, ha rosszul adok vissza. Amikor a lelkész leszállt a buszról, a legközelebbi villanypóznához botorkált, és belekapaszkodva csak annyit tudott mondani: "Ó, Istenem, majdnem eladtam a Fiadat egy negyeddollárosért."

Adj érte hálát, hogy Jézus elengedte minden adósságod, mulasztásod és vétked. „Eltörölte a követeléseivel minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt. "

3. Eltörölve, kitörölve – minden adósságunk. Az adósságlevél eltörlésének egyik módja azt volt az ókorban, hogy a papiruszra felírt adósság-listát vízzel lemosták, azaz: tiszta lappal lehetett indulni.

Jézus a saját testével mosta tisztára életünk lapját. Örökre, visszavonhatatlanul Jézushoz tartozol. Erről vall Pál a római levélben is. „Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.” (Róma 5. 8) Nem az az Istentől jövő ajándék, hogy örök életed van, hanem az az örök élet, hogy Jézus önmagát adta érted. Az örök élet, a tiszta lap mindig személyes.

Ezért van alapvető különbség a vallásos ember és a Krisztusban hívő ember között. S ez nem csak szójáték: Vallásos vagy? Hiszel? Nem mindegy!

„A vallás azt mondja, hogy engedelmeskedem, ezért elfogadnak. A keresztyén hit azt mondja, elfogadtak, ezért engedelmeskedem.” (Timoty Keller) Igen, Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.

Jézus a testébe vert szögekkel érvénytelenítette a vád okát. Nem kérdezte, hogy megéri, vagy mit kap cserébe. Isten megváltó munkája nem az emberi logikán alapszik, Isten csodálatos munkája, hogy szeretetből megszabadít bűntől és haláltól. Nem várt a megfelelő spirituális együttállásra, nem várt rám és rád, hanem kimondta: „Elvégeztetett”.

Adjunk hálát, hogy Isten egyszer s mindenkorra elengedte az adósságunkat! „Mert azt, aki nem ismert bűnt, Krisztust bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne”. (2. Kor. 5. 21) Ez a csodálatos elfogadás, rácsodálkozás járja át a szívünket: Jézus a bűn, mi az igazság! Ámen