Az elmúlt 25 év dióhéjban

Az alábbi összegzés elhangzott 2025. június 29-én a jubileumi ünnepi istentisztelet keretében. 

"A veszprémi református gyülekezetben már a 80-as évek közepén megfogalmazódott az igény egy újabb istentiszteleti hely létrehozására, mivel a város északkeleti és délkeleti negyedeiben élők nehezebben érték el a Jeruzsálem-hegyi templomot.

Az igényekre tekintettel - hosszas szervezést követően - Kotsis István lelkész 1991. november 1-én prédikált először a Báthory Általános Iskolában, ezek az alkalmak rendszeressé váltak, kezdetben 20-30 résztvevővel.

Vajna Lajos, majd később Niederhoffer Zoltán vezette presbitérium az egyházmegye egyetértésével és támogatásával elhatározta, hogy új templomot kíván építeni Veszprém város legnagyobb, a teljes lakosság kb. egyharmadának otthont adó lakótelepen.

Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata – tekintettel a több mint 6000 főt számláló veszprémi reformátusság igényeire – 1993-ban a Március 15. út menti "murvás parkoló" területéből kialakított telket adományozott a gyülekezetnek azzal, hogy azon templomot és parókiát hozzon létre.

Az építkezés anyagi forrásait a gyülekezet évtizedes gyűjtéssel, valamint a régi veszprémi református iskola kárpótlásaként megítélt állami céltámogatásból teremtette elő. A céltámogatásról a minisztérium javaslata alapján az Országgyűlés 1997-ben döntött.

Az önkormányzat az építési engedélyt 1997. áprilisában adta ki. Az idáig vezető út részletes leírása Thúry Etele-Dr. Hodossy Lajos: "Jöjj, mondjunk hálaszót - A veszprémi református gyülekezet története" című munkájában olvashatjuk.

A Veszprémi Református Egyházközség gondnoka Máthé Attila, és építési gondnoka, a templom tervezője Szabó Imre az ünneplő egybegyűltek előtt helyezte el az új református templom és parókia alapkövét 1997. június 8-án.

1998-ban elkészült és használhatóvá vált az irodaszárny. A templomszárny munkálatai 1999. decemberében, majd a parókia épületszárnya 2000 júniusában fejeződött be. Számos helyi és környékbeli vállalkozó tette le névjegyét az építkezés során.

1998 október 1-én érkezett a veszprémi gyülekezetbe Závodi Zsuzsanna lelkésznő, aki megkezdte a gyülekezet építését és a gyülekezeti alkalmak szervezését. Kezdetektől ezt a templomot és annak gyülekezetét szolgálja, korábban segéd-, majd később már megválasztott parókus lelkészként, jelenleg vezető lelkészként.

1999 karácsonyára elkészült teljesen a templomszárny. Az istentiszteleteket ettől kezdve már az új templomban tartottuk. Gyarapodott a gyülekezeti alkalmak száma, elkezdődött a gyermek hitoktatás. A felnőtt és ifjúsági bibliaórák rendszeressé váltak. 1999 karácsonyán volt az új templomban az első istentisztelet.

A teljesen elkészült templomot és gyülekezeti központot Dr. Márkus Mihály, a Dunántúli Református Egyházkerület akkori püspöke ünnepi istentisztelet keretében szentelte fel a milleneum évében, 2000 június 18-án.

2003 június 29-én ünnepi istentisztelet keretében iktatták be posztjára Závodi Zsuzsanna lelkésznőt, aki ekkor már öt éve szolgált a gyülekezetben.

A templom belseje is formálódott. Az angliai Egyesült Református Egyház, a Kongregacionalista Egyház és a Wales-i Református Egyház által delegált fiatalok a világ több kontinenséről érkeztek keresztény fiatalokkal kiegészülve, 2 hetet töltöttek el nálunk. A közel 30 fiatal és vezetőik több munkacsoportban dolgoztak a mi hittanosainkkal, ifisekkel és gyülekezeti tagokkal együtt.

Egy csoport a kertépítésben vett részt, a Kálvin-kert terveit Szücs Alexandra és Csuka Veronika készítette. Míg egy másik munkacsoport a templomban készítette el a Krisztust jelképező fali mozaikot. A mozaik terve Rácz-Fodor Katalin grafikusművész munkája. 

2009. július 26-án az elkészült kertet Köntös László, a Dunántúli Református Egyházkerület akkori főjegyzője nyitotta meg.

2009-ben az új templom életében kicsit váratlan és egyben meglepő, de leginkább szívet melengető változás történt, ugyanis a templomot körülvevő terület neve és ezáltal a templom hivatalos címe is Kálvin János parkra változott.

2018-ban más szempontból is fontos mérföldkő következett életünkben. „Hiszen ekkor vált a gyülekezet igazából nagykorúvá, azaz ekkor vált önálló gyülekezetté és vette fel a Veszprém Kálvin János Parki Református Egyházközség nevet. A Veszprémi Református Egyházközség korábbi részgyülekezetének önállósodása, leginkább ahhoz a folyamathoz hasonlítható, amikor egy gyermek önálló családot alapít, azaz függetlenedik a szüleitől. A hivatalosan két különálló szervezet valójában tagja egy nagy családnak, melyet az Istenben való feltétlen hiten túl, még rengeteg esemény, személy és emlék is összekapcsol a mai napig.„ - fogalmazott 2018-ban Gáty Szabolcs presbiter.

Az önálló templom immár önálló álmokat is álmodott.

2017. novemberében az egyházmegye előzetes igényfelmérést végzett a gyülekezetekben. Ennek tárgya az volt, hogy felmérjék a meglévő épület állomány korszerűsítésének, felújításának ill. bővítésének szándékát és becsült költségeit. Az építési, felújítási költségek fedezetére a magyar állam pályázati keretet nyitott, amellyel a történelmi egyházak leromlott épület állományát kívánja felújítani, fejleszteni, bővíteni. Az előzetes felmérés során jeleztük a közösségi terem építési igényét.

2018. márciusában megjelent a pályázati kiírás, a megnyert pályázatot követően Kovács Zsolt építész tervező kapott megbízást az engedélyezési és kiviteli tervdokumentáció elkészítésére. Ősszel lezajlott az építési engedélyezési eljárás. A kivitelezői versenyeztetést a Víz-Szervíz-Építő Kft. nyerte. A munkálatok 2019 tavaszán kezdődtek. Göröngyös, sok akadállyal teli küzdelem után 2020. szeptember 12-én a közösségi terem megnyitotta ajtajait és hálaadással gyűltünk össze az istentiszteleten.

Az EKF 2023 Zrt. támogatását elnyerve pályáztunk a "Kreatív Kikötő" programsorozat megrendezésére. A Kálvin kert átalakításával egy séta- és imalabirintust alakítottunk ki 2023-ban. A kertet Szabó György tervezte.

A templom szépítése, környékének rendbetétele folyamatos munkát és tervezést igényelt. A „murvás parkoló” a huszonöt év alatt szép kertté , labirintus formáló lelki kertté változott. Pályázatok, szorgalmas férfi és női kezek dolgoztak és dolgoznak a kert és a labirintus területén, hogy a lakótelep szívében üdítő oázisként mindenki megpihenhessen, olvasnivalót vehessen a kezébe, leülhessen, megérkezhessen és lelki békét találjon.

Persze a 25 év nem csak az épületről, a pályázatokról, a tervekről és azok megvalósításáról szól, hanem emberekről, lelkes hithű és elszánt reformátusokról.

Máthé Attila gondnok urat, Velegi Ildikó gondnok asszony szorgos munkája követte 2017-ig.

Jelenleg a harmadik presbitérium közössége, áldozatos munkája vezeti a gyülekezetet.

Számtalan önkéntes érkezett ide, többek között Melzer Andrea, Belcze Tímea, Ciocan Johanna. 

Segédlelkész és beosztott lelkész végezte színvonalas és lelkes szolgálatát: Papp-Szabó Szimonetta, valamint Kóródiné Demeter Orsolya, aki öt évig szolgált gyülekezetünkben.

Gyakornoki évüket nálunk töltötték: Kinde Zsófia, Németh Ábel lelkészek.

Balogh Ferenc itt több mint 18 évig kántorkodott, gondoskodott a zene és az ének hangjának befogadásáról. Feri bácsi nyugdíjba vonulása után ma is több kántor szolgál: Fodor Zoltán, Gombásné Czika Magdolna munkájára büszkélkedhetünk. Hajnalcsillag kórusunkat Szöllősi Béla vezeti.

Templomot, gyülekezeti termet, kertet építeni nem nagy teljesítmény és azt is mondhatjuk, hogy 25 év sem nagy idő. De aktív, hitét gyakorolni tudó és akaró közösséget építeni ma már nagy teljesítmény. 25 év alatt felnőtt egy generáció a kis templomban, vagy ahogy a környék mondta: a „fehér templomban”.

A Veszprémi Református Egyházközség vezetősége, presbiterei és a gyülekezet tagjai szinte erejüket meghaladó mértékben, hosszú éveken keresztül lankadatlanul fáradoztak az új templom létrehozásáért. Sokmilliós nagyságrendű anyagi felajánlást és több száz, esetenként több ezer óra mértékű társadalmi munka felajánlást tettek az évek folyamán az új templom létrehozása és működtetése érdekében, saját gondjaikat, céljaikat, fáradtságukat és nehézségeiket félretéve. Napról napra fohászkodtak az új templom sikeres felépítéséért és környékének rendbetételéért. A Veszprémi Református Gyülekezet iránti szeretetük és elkötelezettségük, Krisztusban való mély hitük tette őket erre képessé. Ők azok az emberek, talán szerényen azt mondhatjuk: mi vagyunk azok az emberek, akik szó szerint napról napra vállukon vitték, vállukon viszik a mai napig a gyülekezet minden gondját és otthonuknak, lelki házuknak tekintik ezt a hajlékot.

Mi mást mondhatnék még a 25 év történetéről, a teljesség igénye nélkül igyekeztem összefoglalni az eddig megtett utunkat! Ha valamit kifelejtettem nézzék el nekem!

Hálás szívvel gondoljunk azokra, akik ma már nem lehetek velünk, de kezük munkáját, szándékukat őrzik e falak és örömmel mosolyogjunk azokra, akik ma itt vannak velünk és ünnepelnek velünk!"

/Novákné Szilas Szilvia/