Kerekasztal beszélgetés az egyház jövőjéről

Az egyház jövője, a jövő egyháza

Beszélgető társak: Baán Izsák, Pablényi Edina, Szabó István

1. Amikor az egyház jövőjéről gondolkodunk, megkerülhetetlen, hogy ne gondoljunk a következő generáció(k)ra. Mi lehet a kulcs a fiatalokhoz? Hogyan lehet megszólítani, Krisztushoz vezetni a Z és Alfa generációt? Akik már úgy születnek, hogy digitális bennszülöttek? Olyan fiatalokat, akiket szinte lehetetlen lekötni 8 mp-nél hosszabb időre, akik a fogyasztói lét üzeneteiből élnek, és sokszor a felfokozott élmény-csomagok által érhetők el? Mi is, ők is az élmények, szolgáltatások piacán élünk? Vagy éppen az a trendi, hogy „semmi sem érdekel”. Van-e olyan üzenet, amely nagyobb értéket tud adni, mint a digitális világ?

Hogyan lehet őket érdekeltté tenni a „belső szobában” Krisztussal átélt elmélyülésben? - Milyen eszközök segítenek ebben? A zene mint eszköz közelebb visz-e Krisztushoz?

2. A hitvalló keresztyénség átrendeződését tapasztaljuk az egész világban. Európa ma már nem a keresztyén hit központja és védőbástyája. A katolikus keresztyének 70%-a Dél-Amerikából, Afrikából, a Fülöp-szigetekről (85%) kerül ki. A világ legtöbb misszionáriust kiküldő országok: USA, Dél-Korea, és Brazília. Az is egy jelzés, hogy XIV. Leó pápa amerikai. Magyarországon nemcsak a népszámlálási adatok alapján (28%, 10%, 2%), hanem a templomlátogatás, gyülekezeti közösségek ereje alapján is látjuk, hogy fokozatosan csökken az egyházak, a keresztyének száma. A fokozatos csökkenés jó pár évtizede tart, s valószínűsíthető, hogy nem vagyon a folyamat legalján.

A csökkenő számok jól mutatják, hogy ma nem kell a krisztusi üzenet a jólétet, gazdagságot választó Európának. Ebben a helyzetben milyen rövid távú és hosszú távú terveket fogalmazhat meg az egyház? A feszítő kérdésekre van-e válasz?

3. A történelmi egyházak, a népegyház ideje és válaszai helyett a hitvalló egyház ideje jött el? Mi kell ahhoz, hogy a hitvalló egyház megerősödjön? Lelki ébredés, a hitvalló egyház a legtöbbször elnyomás alatt, ellenséges környezetben erősödött meg. Lehet, hogy Európának egy drámán, kataklizmán kell átmenni, ahhoz, hogy újra Krisztusra találjon?

4. A történelmi múlt és közelmúlt pozitívan és negatívan is meghatározza egyházi létünket. Fontos, hogy ne a közvélemény legyen a vezérünk! Ha a hitelesség elveszett, van mit tenni? Az egyház bűnei (helyi és közegyházi szinten) mennyire nehezítik meg, hogy a rossz tapasztalatokat feldolgozásával együtt, újra nyitottan, érdeklődően forduljanak az evangélium felé a kívülállók és elköteleződjenek?

Mit tehetünk azért, hogy Krisztus egyházát építsük – egyénileg, közösségileg?

5. A meglévő struktúrák fenntartása, egyházszervezeti formák, munkák, templomrenoválások, stb. sok energiát elvesznek a lelkészektől, papoktól, egyházközségektől? Sokkal nagyobb az épített örökségünk, mint azt el tudnánk hordozni!

Mit kellene változtatni annak érdekében, hogy ezek a folyamatok ne söpörjenek el bennünket? Mi a cél – az egyházfenntartás vagy Krisztust vállalt szolgálat? Lehet ezt egészséges arányba hozni?

6. Milyen bátorítást tudtok megfogalmazni a jövőre nézve?