Nagypénteki igehirdetés

Az igehirdetés elhangzott 2025. április 18-án nagypénteken. Igehirdető: Závodi Zsuzsanna.

Lekció: Márk 15. 20-39.

Jézust keresztre feszítik 20Miután csúfot űztek belőle, levették róla a bíbort és saját ruháit adták rá. Azután elvezették, hogy keresztre feszítsék. 21Kényszerítettek egy arra menőt, cirenei Simont, Sándor és Rúfusz atyját, aki éppen a mezőről jött, hogy vigye a keresztet. 22Majd kivezették arra a helyre, melynek Golgota, azaz Koponyahely a neve. 23Ott mirhával kevert bort kínáltak neki, de nem fogadta el. 24Azután keresztre feszítették és megosztoztak ruháin sorsvetéssel döntve el, kire mi jusson. 25A harmadik óra volt, amikor megfeszítették. 26Az elítélésének okát jelző táblára ezt írták: „A zsidók királya.” 27Vele együtt keresztre feszítettek két rablót is, egyiket jobbjára, másikat baljára. 28Így beteljesedett az Írás szava: „És gonosztevőként bántak vele.” 29A járókelők káromolták őt és fejüket csóválva mondogatták: „Te, aki lerontod és harmadnapra fölépíted (Isten) templomát, 30szabadítsd meg magadat, szállj le a keresztről!” 31Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal együtt a főpapok is. „Másokat megszabadított, önmagát nem tudja megszabadítani. 32A Messiás, Izrael királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk”, mondogatták egymásnak. Ugyanígy szidalmazták azok is, akik vele együtt voltak megfeszítve. Jézus halála 33A hatodik órában sötétség támadt az egész földön. A kilencedik óráig tartott. 34Kilenc óra tájban Jézus hangosan fölkiáltott: „Éloi, Éloi, lámmá szábáktáni? vagyis: én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” 35Ennek hallatára néhány ott álló megjegyezte: „Illést hívja.” 36Egyikük mindjárt odafutott és ecetbe mártott szivacsot nádra tűzve, inni adott neki. „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa” – mondta. 37Ekkor Jézus hangosan fölkiáltott és kilehelte a lelkét. 38Ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig. 39Amikor a százados, aki szemben állt vele, látta, hogyan lehelte ki a lelkét, kijelentette: „Ez az ember valóban az Isten Fia volt.”

Textus: Márk 15. 29-32.

"29A járókelők káromolták őt és fejüket csóválva mondogatták: „Te, aki lerontod és harmadnapra fölépíted (Isten) templomát, 30szabadítsd meg magadat, szállj le a keresztről!” 31Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal együtt a főpapok is. „Másokat megszabadított, önmagát nem tudja megszabadítani. 32A Messiás, Izrael királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk”, mondogatták egymásnak. Ugyanígy szidalmazták azok is, akik vele együtt voltak megfeszítve."

Kedves Testvérek!

Jézus nem felel a gúnyra, a káromlásra, ami a tömegből árad rá. Csendben van. Hét szót mond el a kereszten, érdekes módon a legrégebbi evangélium, Márk, ebből csak egyet említ meg: „Én Istenem, én Istenem miért hagytál el.” A kereszten Jézus leginkább már csak az Atyának tárja fel szívét, vagy azokhoz szól, akik szerették őt. János itt válik újra gyermekké, ő írja le a szívet megremegtető mondatot: „Asszony, íme a fiad. Fiú, íme az Anyád!” De tudjuk, hogy Jézus szívvel figyel a jobb lator vívódására is és neki mondja: "Még ma velem leszel a Paradicsomban”.

Imádság: Urunk! Könyörgünk hozzád, hogy késszé váljon szívünk a Te befogadásodra! Most csend van. Most hallgatunk Rád! Köszönjünk, hogy elülnek életünk viharai! Ó bárcsak érzékelnénk ezt a valóságot akkor is, amikor még nincs csönd!

Legyen áldott kereszten kitárt karod, amellyel magadhoz öleled e szenvedő világot, a saját szenvedésedhez ölelsz minket, vergődő embereket – és megváltasz, megszabadítasz, együtt érzel velünk, és így emelsz fel. Szerető Jézusunk! Most lepihenünk kereszted tövében. Nem tudunk megszólalni, csak nézünk, figyelünk és várunk. Millió ima hagyta már el szánkat és szívünket. Most csak szemléljük azt, ahogyan Te jelen vagy a halálban is. Kérünk, segíts, hogy megtaláljuk a kereszt egyensúlyát, a szavak és a csend jó egyensúlyát! Hisszük, hogy ez vezet el minket az Életre.

Köszönjük, hogy megbocsátottál nekünk akkor is, ha ellened emeltük fel hangunk megszámlálhatatlan helyen és módon. Most egész valónkban rád figyelünk. Szólj a mi szívünkhöz, szólj kereszten győztes Krisztusunk, az életünkhöz! Ámen

Márk evangéliumában feltűnő, hogy Jézus elfordul a gonoszok hangzavarától, mesterkedéseitől. Mennyi kiabálás: Mentsd meg magad, szállj le a keresztről!

De Jézus válasz a csend. A szenvedő Jézus a csendet is termékennyé teszi, nem a szakadékot mélyíti, hanem a benne lakó Istent hallgatja, a szeretet körében marad. A csend meghívás! Hová? Az ő szívének békéjébe.

Jézus belesimul az Atya csendjébe. Hányszor van az, hogy úgy gondolunk Jézusra, hogy most kellene, hogy inspiráljon, adjon egy varázs-szót, hogy egy frappáns, aranyból szőtt igét, egy briliáns mondatot, ami majd elhallgattatja az ellenfelet. Sokszor gondolunk úgy Jézusra, hogy csak a mi oldalunkon állhat. De Jézus nem szól. Nem áll szétdobáló lelkülettel mellénk. Életünk viharaira, egymásnak feszülő történeteire, ellenséges viszonyainkra, szitokszavainkra maga a kereszt, Jézus szenvedése, a passió ténye az egyedüli válasz.

1. Jézus nem volt néma, de csendben volt. Egyszerűen kilépett a szavak teréből. Ott és akkor nem volt értelme újra elmondani, hogy ki ő, hogy miért jött, hogy mi az Atya akarata.

Jézus nem néma, de csendben van vádlói és a szitkozódó tömeg előtt. A némaság mindig valaminek a tagadása, a szavak lefojtása. A csend viszont egy másikfajta beszéd. Szívünk csendjében, a magunkba szállás idején Jézus csendben érkezik.

A csend Isten mellénk állása. Ez a csend döntőbíró életünk fölött: tudsz-e Jézus csendjéhez csatlakozni?

2. Jézus csendje kérdez: a szeretetet vagy a gyűlöletet választod-e? Az élet vagy a halál oldalán állsz? A szív belső embere nem fél a csendtől.

Isten sokszor a csendben, a csenddel szól hozzánk. A Jelenések könyve szerint nagy csendesség születik akkor, amikor a bárány feltöri a hetedik pecsétet is. A végén pedig új minőséget kapnak a szavak, hiszen már csak a dicsőítő ének szól. Erre készülünk húsvét ünnepében!

3. Jézus csendje átölel és ölelésre hív. Olyan mint egy nagy takaró. Ez a csend kimozdít és megmozdít, hogy letegyük fegyverré váló szavainkat, helyette Jézust öleljük a szívünkben. Ekkor megtapasztaljuk, hogy létünk nem áll meg önmagánál, még az erőszakosok földjén is tud növekedni.

Akinek Jézus csendje beszél, elkezd befelé hallgatni. Az élet csodája, összefüggések mélyebb látása, a Jézussal való belső találkozás csak csendben születhet meg.

4. Jézus csendjének abszolút hatalma van. Aki képes csendben szemlélni Jézust, az felismeri szerető Ura hangját a háború közepén is, szíve legsötétebb szegletében is, mert ez a csend olyan hang, amely erősebb, mint saját szívének sikoltó vonakodása. Ennek a hívásnak abszolút hatalma és tekintélye van életünk fölött. Ez az a térdreereszkedő vallomás, amikor alávetem neki magam, mert sokkal mélyebb-magasabb szintről érkezik, mert az élet dallamává alakul bennem. Jézus csendje nélkül értelmezhetetlen összevisszaság marad hitünk igazsága, az ő jelenlétében születik meg az ismeret, a szenvedés mélyebb értelme. Jézus csendes hívása, az Atyával megélt belső békéje egész önmagam átadását követeli. S amikor elkezdem Jézus hallgatni önmagamban, szívem belsejében hallom suttogását, megszületik végül a szó: „Bizony, ez az ember Isten Fia volt!" (39)

Adja meg nekünk az Isten, hogy ma meg tudjuk állítani a szavak folyamát, hogy ünnepi készülődés zörgése mögött meghalljuk Isten csendjét! Ámen

Ima:

Add Urunk, hogy a beléd vetett bizalom tartson meg minket a szükségek idején. A bizalom legyen csenddé és békévé bennünk. Hisszük, hogy te a csend hangjaiban erőt adsz, úgy, ahogy Illésnek is erőt adtál, újra elindítasz. Kérünk, légy minden szenvedővel! Aki a villám és a mennydörgés ura vagy, légy valóság, légy a békesség fejedelme az összetört életek földjén.

Nem azt kérjük, hogy metszd vissza életünk nehézségeit, vagy szomorú helyzeteit, hanem őrizz meg a hiábavaló élettől.

Köszönjük, hogy életedben részesedhetek, amikor keresztet hordozok. Köszönöm, hogy ezt az utat nem én találom ki, nem én faragom a keresztet, hanem az út hordoz engem. A te utad hordoz engem.

Segíts, hogy ne meneküljek a fájdalom elől. Segíts, hogy benned, belőled, általad lássam a sötétséget, és akkor fényleni fog, mint a nappal. Tapogatózásaimban adj támpontokat! Nem két kézzel akarlak markolászni, nem biztosítékokat vagy bizonyítékokat várok szeretetedről, csak egy érintést. Köszönöm, hogy ezt megadod abban a falat kenyérben, ami Te magad vagy. Ámen. /Z.Zs./