Ti mindnyájan egyek vagytok

Az igehirdetés elhangzott 2025. február 23-án. Igehirdető: Závodi Zsuzsanna. 

/Galata 3. 15-29/ "Mi tehát a törvény? A bűnök miatt adatott, amíg eljön az utód, akinek az ígéret szól. A törvényt angyalok közölték közbenjáró által. 20Közbenjáróra nincs szükség, ahol nincs két fél. Isten pedig egy. 21A törvény tehát az ígéretek ellen van? Szó sincs róla! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás. 22De az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusba vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. 23Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. 24Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. 25De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve. 26Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. 27Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. 28Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban. 29Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök."

Pál a hit lényegére mutat rá: Figyelj Krisztusra! Először Krisztusra figyelj. A törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. A törvény egy pontig tudja kísérni, vezetni az életünket, aztán pedig megállít, egy szakadékkal találjuk szembe magunkat. A törvény nem ad életet, a törvény számon kér, ebben az értelemben rabságban tart. Az üdvösség útját Krisztus eljövetele hozta él. A törvény halálos hatalmú nevelőnk, pedagógusunk, Krisztus a szeretetteljes és irgalmas nevelőnk. Krisztus személye, lelke megment a haláltól, a hibáztatás és ítélkezés és vallásos merevség lelkületétől. Jézus áldozata, cselekedete ment meg, megmenti reménytelen élethelyzeteidet, elmérgesedett vitáidat, az egész életedet és halálodat. Ő nem egy határig törődik velünk, hanem életünkkel és halálunkkal, lelkünkkel és testünkkel is törődik. Ez a megváltás. A mi válaszunk erre az lehet, hogy Krisztust öltjük magunkra.

1. Krisztus magunkra azt is jelenti, hogy magamra veszem a csendet. Gondoltunk már arra, hogy a csend is istentisztelet. Érezted már? Átélted már? Jézus a gyógyítások között sokszor félrevonul, néha a tanítványoknak mondja a sokassággal való találkozás után és előtt: Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé! Márk 6. 31. Jöjj velem az én lakatlan helyemre. Azétt, hogy csak te és én legyek ott.

Feljegyezték Lutherről, hogy egyik este volt, fáradt volt, odament az ablakhoz, kinyitotta és azt kérdezte imádkozva, belekiáltva a wittembergi éjszakba: „Uram, Isten! Kié ez a világ? Az enyém vagy a tied?!" Visszanézett az asztalra, ott volt előtte a gyülekezeteknek a gondja: „Uram Jézus! Kié ez az egyház? Az enyém vagy a tied?! Ha a tied, akkor vigyázz rá, én elmegyek lefeküdni". Igen, néha ezt is ki kell tudni mondani!

Krisztus a csenddel is át akar ölelni és így találkozni veled.

2. Krisztust magunkra venni teljes átöltözés jelent. Pál nagyon szereti ezt a képet: Több levelében is megemlíti: Vessétek le a régi élet szerint való óembert... és öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett. (Efézus 4. 22). Öltözzétek fel az új embert. Felöltözni valami mást, belebújni valakibe, és belebújni, mint egy ruhába valaki másba, mégpedig Krisztusba. Vagyis felöltözni Krisztus saját tulajdonságaiba – erre kér minket a Szentlélek. A következmény: "Szenvedjétek el egymást és ha valakinek valaki ellen panasza van bocsássa meg egymásnak, mert az Úr is megbocsátott. Öltsétek fel a szeretetet, mely a tökéletesség összefogó ereje." /Kol. 3.14./

Krisztus a szívünket, lelkünket, életünk keringését újítja meg. A bensőnkben kell beleszőni az agapé fonalát. S az agapé csendet, belső békét teremt bennük és közöttünk. Az agapé leleményessé tesz és megbocsát és azt kéri, hogy mi magunk is így cselekedjünk.

3. Krisztus felöltözni azt is jelenti, hogy felveszem az érzékenység és sérülékenység ruháját. Krisztussal helye van az életünkben a törékenységünknek, a sérülékenyésnek, a dolgok elszenvedésének. Mi krisztus-hivatást válaszottunk lelkészként, világi munkakörben dolgozó hívő emberként egyaránt. Életünket a megértő és elfogadó lelkület kell hogy átjárja, életünk része a töredezettség, az elesés. Nekünk fel kell vennünk azt a ruhát is, hogy „nem tudom mindenre a választ”, hogy „most utolsó leszek Uram, érted”. A Krisztus ruha nem üstökös-ruha, nem félisten ruha, hanem sokszor éppen a gyengeség ruhája. Jézus saját törvénymagyarázatát hallottuk a Hegyi beszédben: Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: „Ne ölj! Mert aki öl, megérdemli az ítéletet.” Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik testvérére, megérdemli az ítéletet.” Jézus szavai nem a szellemi felsőbbrendűségről szólnak. Ki ne haragudott volna már, ki gondolt már lenézéssel valakire?

4. Jézus a helyes sorrendre tanít itt. Arra, hogy ne maggdból indulj ki, nem hagyd egyedül, szének ersztve még az érzéseidet sem. Válaszd Krisztus szeretetét, mert Krisztus szeretete sorrend. ha a szeretetünkben nem Isten van az első helyen, akkor képtelenek vagyunk kiszállni ördögi köreinkből. A szeretet nem ott születik meg, ahol szépen mosolyognak, ahol sokat tesznek, hanem ott, ahol leveszik az emberek a maszkjaikat. Ahol elfogadjuk adottságinkat: önmagunkat, másokat, és azt a batyut, amit cipelünk. Így válik a különbözőség az egység kincsévé:

"Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban." (28. vers)

Amikor az üdvösségről van szó nincsenek különbségek, mert az egység nem szerep, nem feladat, hanem végcél és ajándék, méghozzá Krisztus ajándéka. A Krisztusban nyert egység megtanít arra, hogy együtt imádkozzunk, hogy kitartsunk az imában, hogy nőként és férfiként, miniszterként és kukás emberként ugyanúgy kegyelem és kiváltság minden nap elővenni a Szentírást és együtt dicsérni az Urat vasárnapról vasárnapra az Ő házában. Mi egyformán Isten gyermekei vagyunk. Ámen

Ima: 

Itt vagyunk nálad, a te tereidben, előtted, a lábaidnál! Életünk vélt gazdagsága és fájdalmas szegénysége által megsebzett szívvel, csendben és zaklatott kiabálásban is téged keresünk.

Kérünk, töltsd be életünket, magányunkat, szükségeinket önmagaddal. Ámen /Z.Zs./