Semmi felől ne aggódjatok!

Az igehirdetés elhangzott 2025. február 9-én, a Házasság Hete nyitó istentiszteletén. Igehirdetők: Szép Sándor és Szépné Czippán Noémi, az etei református gyülekezet lelkészei. 

Lekció: 5Móz 6,1-15

Textus: Fil 4,4-9

"4Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! 5A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel! 6Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. 7És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. 8Továbbá, Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok. 9Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz."

Kedves testvérek!

Szeretettel köszöntünk mindenkit. Szép Sándor vagyok. Hát igen, papírom van róla, hogy szép vagyok. És a feleségemet én tettem széppé. Tehát a nap első tanulsága, hogy egy jó férj mellett megszépül a feleség.

És hogy miért vagyunk itt? Hát igazából nem tudom. Mert nem gondolom, hogy mi mindent jól csinálunk, mi tudjuk a tutit, és ti is így csináljátok. Neem. Mi is csak tanulgatjuk a dolgokat, hogy hogyan is kellene. Mert nem mindig vagyunk egy hullámhosszon. Sőt! Elképzelni is nehéz két eltérőbb személyiséget, mint a feleségem és én. A feleségem úgy kezdte volna ezt a prédikációt, hogy: „Minden nap elégedetlen hangok vesznek körül bennünket.” Egyből magamra ismertem. Mert én vagyok az örök félig üres a pohár, ő pedig a félig teli. Ő a lelkes, aki kitalál dolgokat, és pedig rögtön tudom, hogy az miért nem jó. Viszont ő a szigorú szülő, a rossz zsaru, és meg a vajszívű, a jó zsaru. Ő tud vezetni úgy, hogy száz kilométert nem vezetett az elmúlt 10 év alatt, én pedig több százezer kilométert úgy, hogy nem tudok vezetni, mert folyton a feleségemnek kell fékezni mellettem az anyósülésen. Ő a tűz, én a víz. Ő a nyár, én a tél. És mégis együtt vagyunk már majd’ 24 éve. Mert így egészítjük ki egymást: mert ha van egy félig üres poharunk, meg egy félig tele, akkor tulajdonképpen teli van az a pohár. És talán ezért hívtak ma ide bennünket, csodát mutogatni, hogy ha ezek ketten ennyit kibírtak egymással, akkor ti hogyne bírnátok ki kétszer annyit is. Meg hát a korosztályunk nem a tartós kapcsolatairól híres. Van olyan osztálytársam, aki már az x-edik feleségét fogyasztja, és van olyan is, aki még meg sem nősült. Én meg már 24 éve kibírom mellette. Van úgy, hogy ő csodálkozik ezen, hogy hogyan bírt ki ennyit mellettem, és van, hogy én csodálkozok, hogy hogyan bírtak ki ennyit énmellettem. De mint mondtam, tanulgatjuk ezt a házasság dolgot mi is, mert van, aki vezetni akar.

A mennyei Atya ebben a - talán mindannyiunk által jól ismert - Igében is készített nekünk egy kis csomagot, amit ha kibontunk, akkor a következő szavak, kifejezések kerülnek elő belőle: öröm, szelídség, nincs aggodalom, imádság és békesség. Ezek az igebeli kulcsszavak ajándékok ma a számunkra, mégpedig ebbe az ígéretbe vannak becsomagolva, hogy veletek lesz a békesség Istene.

Nézzük meg egy kicsit közelebbről, hogy mit is jelentenek ezek!

Az öröm. Egészen konkrétan: Örüljetek! Valaki ezt úgy fogalmazta meg, éppen ennek az igének a kapcsán -, hogy: Az Isten ajándékaival elhalmozott élet természetes velejárója az öröm. Örüljetek ezen a napon és minden továbbin egymásnak! Ti, a gyülekezet tagjai örüljetek egymásnak! S házaspárként: örüljetek úgy egymásnak, mint akiről tudjátok, hogy a számotokra kijelölt társ, az Istentől kapott ajándék, akivel igazzá lesz az, amit a teremtő a teremtés hajnalán, amikor embert alkotott kimondta: nem jó neki egyedül, adok mellé valakit. Tekintsetek így a másikra, mint Istentől kapott ajándékra és így örüljetek. Keresztyén emberként azt a képességet kell elsajátítani a folytonos örömhöz, hogy észre tudjuk venni a mindennapokban, a nehézségekben is, a jó dolgokban is, mindig, hogy Isten megajándékozott bennünket. Megajándékozott idővel, amit a másikkal tölthetünk. Megajándékozott erővel, hogy dolgozhassunk. Megajándékozott békességgel, pedig rajtunk kívül mindenki feszült volt. Megajándékozott az evés lehetőségével stb. Sokszor ezt természetesnek veszi az ember, máskor meg rácsodálkozik, hogy már megint mennyi mindenre nem volt idő, erő, pénz és sorolhatnánk. Szóval ahhoz, hogy most a gyülekezeti életünkben és házaséletünk minden idejében örülni tudjunk, ahhoz kell, hogy észrevegyük mennyi ajándékban van részünk és mennyi minden van, amit természetesnek veszünk, pedig nem az. S hozzá tartozik az is, hogy Krisztusban új életünk van és lehet, ez pedig a legfőbb okunk az örömre. Hogy Isten ennyire szeret minket, ennyire szereti a házastársamat is, engem is, még a Fiát is odaáldozta értünk, s örök életet akar adni nekünk általa. Ez az öröm a miénk lehet akkor is, amikor úgy tűnik, minden más elromlik, vagy nem jön össze az, amit szeretnénk egyébként.

Nem kell aggódnunk sem, hanem Isten elé kell tennünk minden szükségünket, minden problémánkat, minden bajunkat. Ő meg tudja adni azt, ami kell, vagy éppen meg tudja mutatni, hogy mi legyen a következő lépés. Bizony nehéz a problémák, kísértések között kitartani és ez emberileg lehetetlennek is tűnik. Ugyanakkor Isten segítségével ez is lehetséges. Egykor - ki korábban, ki későbben -, vagy éppen a közeljövőben a házassági esküben tőle kértünk/kérünk erőt, békességet, boldogságot, örömet ehhez. Mi emberileg olyan gyengék és erőtlenek vagyunk. Olyan elveszetten tudunk állni a világban. De van kapaszkodónk, biztos pontunk, amit nem lehet megingatni. ez pedig az az Isten, akinek akaratából ti magatok is lettetek, s aki annyira szeret bennünket.

Talán a Facebook-on láttam egy olyan képet, amin egy szakadék látható. A férj hasal a szakadék szélén és tartja a lezuhanni készülő feleségét. A sziklafalban egy kis repedésben pedig ott figyel a kígyó, és már becélozta az összefonódó kezeket, hogy ott belemarjon, és katasztrófa legyen a vége. Na és hogy miért nem zuhan le mindkét ember? Miért nem rántja magával a feleség a férjet? Mert a hasaló férj lábaira valaki egy hatalmas sziklát tett. Magában az a szikla nem lenne túl kellemes, nehéz is, kemény is, de az adja a biztonságot.

A házasságkötéskor kimondott fogadalom az a nagy kő, és az imádság az amivel oda lehet kapaszkodni abba a nagy mennyei valóságba, a Krisztusba. Az imádságban lehet feltárni minden problémánkat, kérésünket. Az imádságban lehet megbeszélni a mennyei Atyával mindent, s ő teljes bizonyossággal meg is hallgat bennünket, még a legfurább helyzeteinkben is. De több is ennél. Nem csak kérések és gondolatok megosztása egy-egy adott pillanatban. A hívő ember élete tulajdonképpen egy imával teljes életmód. Egyszerre cselekvés, amikor kimondom mindazt, amit szeretnék, s egyszerre egyfajta légkör, Isten jelenlétében létel, amiben folyamatosan Őrá figyelek.

A Házasság hete szervezői minden évben választanak egy témát, egy jelmondatot. Idén azt választották: beszélgessetek a házasságotokért. Na ez megint nekünk is szól, mert én rossz pap vagyok, nem szeretek beszélni. Amikor a szüleim meghallották, hogy teológiára akarok menni, akkor azt mondták, hogy: "Te? Ha valamit mondani akarsz, azt is inkább leírod. Te akarsz az emberek előtt beszélni?" És azóta is nagyon szeretek hallgatni.

De nagyon fontos megtennünk ezt és nagyon fontos az is, hogy a házasságunkat is ott tartsuk Isten előtt. Természetesen sok olyan házasság lehet, ahol csak az egyik fél hívő. Milyen fontos, hogy tudja: Isten elé lehet tenni az ilyen házasságot is. Folyamatosan imádkozni a házastársáért. Lehet, hogy nem a férj tarja fenn a lezuhanni készülő feleséget, hanem fordítva, a feleség tartja a férjet. Vannak nehéz időszakok is, amikor bizonytalanná válik minden.

Az igeolvasásban elhangzott a zsidóság egyik legfontosabb tanítása, amit generációról generációra, újra és újra ismételgetve adtak tovább. Halld, az Úr te Istened... Nagyon fontos nekünk is generációról generációra továbbadni a hitünket, beszélni róla, tanítani a gyermekeket, unokákat. S ugyanígy fontos, hogy a házasságról beszélgessünk velük. Nem eltagadva, elhallgatva a nehézségeket, s példát adva, hogy mindenből fel lehet állni. Sőt a gyülekezeti életünkre is igaz ez. Abban is jöhetnek nehéz időszakok.

Talán sokan ismerjük a házasság négy évszakát, amiről Gary Chapman írt egy könyvet. Ahogy az évszakok váltják egymást, a házasságunkban is vannak időszakok, amikor minden a bimbózó tavaszról szól, ahol szenvedély van, s van a forró nyár, de vannak őszi idők is, amikor levelek hullanak, amikor ködös, homályos a kapcsolat és van tél, amikor nagyon nehéz. Ez persze a régi világra volt jellemző, amikor az az unalmas szokás volt érvényben, hogy tavasz után jön a nyár, utána az ősz, és aztán a tél. De mennyivel izgibb most, amikor akár egy napon belül találkozhatunk mind a négy évszakkal. És biza a házasság is alkalmazkodott a megváltozott időjáráshoz. Reggel minden rendben, tavasz van, aztán jön egy kis hóvihar, mert jön egy váratlan nehézség vagy probléma. Majd délutánra eljutunk odáig, hogy a lényeg, hogy élünk, mit számítanak a problémák, több is veszett Mohácsnál, itt a nyár. És este úgy hullunk fáradtan az ágyba, mint az őszi falevelek.

Azonban ahogy az éveinkben is véget érnek az évszakok, úgy a házasság nehéz időszakai is véget érnek és megújulás jön. Milyen fontos kitartani, megállni, s milyen fontos ilyenkor a házasságért mondott ima. Egyszer valaki azt mondta, volt olyan ideje a házasságuknak, amikor a társa ivott, el kellett fordítania a fejét, de kitartott, imádkozott. S véget ért a nehéz idő, boldogan élik nagyszülői létüket. Szóval az egymással való beszélgetésen túl a házasságunkról az Úrral is beszéljünk, s amikor ezt tesszük, tegyük tele hálaadással! Milyen gazdagító, amikor a házastársak őszintén meg tudják osztani egymással, hogy mit tartanak nagyra a másikban, mi az, ami hosszú-hosszú évek múltán is megdobogtatja a szívüket. S milyen jó, amikor Isten előtt el tudjuk mondani, hogy köszönjük a társunk egy-egy tulajdonságát, tettét. S mennyire fontos eljutni arra a pontra is, amikor hálát tudunk adni egy-egy nehéz időszakért. Nemrégiben kaptam egy régi könyvet, ami a háládatosságról szólt. Számtalan példát hozott a szerző arra, hogy emberek fordultak hozzá nehéz helyzetükkel. Tévúton járó gyermek, alkoholista testvér stb. Mindegyiküknek ugyanazt mondta. Kezdj el hálát adni ezért a nehéz helyzetért! S minden egyes esetben fordulat következett be! Akár most vagy nehéz helyzetben, akár visszaemlékszel egy-egy ilyen esetre. Gyakorolhatod. Megköszönheted.

Egyszer egy súlyos motorbaleset miatt tolószékbe került fiatalember mondta el az édesanyjának: ha akkor az nem történik vele, talán már nem is élne. Hálát tudott adni a nehézségért, meg tudta találni az értelmét élete legnehezebb időszakának.

Békességünk akkor van, ha benne ringatózunk abban a kitárt tenyérben, amely tart bennünket, mert tudjuk, akármi jön is, soha nem enged el.

Veletek, a gyülekezeti életben, a házasságotokban ott van az élő Isten. Ő megígéri nektek, hogy soha semmilyen körülmények között nem hagy el titeket, de bízzatok, kapaszkodjatok belé! Ámen.