Az igaz ember hitből él

Az igehirdetés elhangzott 2025. február 16-án. Az igehirdetés szolgálatát Závodi Zsuzsanna végezte. 

Textus: Galata 3,10–14

"10 Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak, amint meg van írva: „Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amiről meg van írva a törvény könyvében, hogy azt kell cselekedni.” 11Az pedig nyilvánvaló, hogy törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, mert „az igaz ember hitből fog élni”. 12A törvény pedig nem hitből van, hanem „aki cselekszi, az fog élni általa”. 13Krisztus megváltott minket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: „Átkozott, aki fán függ” –, 14azért, hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a népeké legyen, és hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk."

Kedves Testvérek!

A Galata levél magyarázatának 5. állomásához értünk. Ennek a mottója: Jézus Krisztus az áldás az életünkben. Jézus áldását, áldozatát ne cseréld fel semmivel, mert különben vesztes leszel. Áldott ember vagy, drága Testvérem, Krisztusban! Ha áldottak vagyunk, az mindenre kihat. Varga Gyöngyi gondolatait hozom ide: „az áldás az életet gazdaggá, teljessé teszi, létté emeli, az áldás életformáló, életújító, gyógyító erő”.

Minden istentisztelet végén áldást kapunk, régen a szülők – talán még ma is – áldásukat adták gyermekeik házasságára. A legszebb szó a várandósságra, hogy a kismama „áldott állapotban” van.

Az áldást Pál apostol a szívünkre helyezi: Krisztusban áldottak vagyunk, nélküle, a törvény szigorát magunkra véve: átkozottak.

„Az pedig nyilvánvaló, hogy törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, mert „az igaz ember hitből fog élni”. A törvény pedig nem hitből van, hanem „aki cselekszi, az fog élni általa”. Krisztus megváltott minket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: „Átkozott, aki fán függ” –, azért, hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a népeké legyen.” Pál apostol a törvény könyörtelen és számonkérő világával szembe állítja a hitben nyert áldások folyamát: ez a folyam az örök élet.

Könyörtelen a törvény? Nem jó a törvény? Ha nincs törvény akkor káosz és anarchia van.

Pál aki farizeusi aprólékossággal ismerte az Ószövetséget, jól ismerte a 119. zsoltár szép gondolatát is: Boldogok, akik az Úr törvénye szerint élnek. A törvény a boldogság, ami a zsoltárimában összeforr az örömmel „Minden gazdagságnál nagyobb öröm, ha intelmeid szerint élhetek” mondja a zsoltáros.

De a Krisztusban hívő ember nem a törvény teljesítése vagy nem teljesítése alapján kap áldást vagy ítéletet. Nagy baj, ha belső világunkat ez határozza meg. Talán úgy értjük meg jobban ezt az igét, ha a törvény szót behelyettesítjük a teljesítmény és elvárás szavakkal.

Mennyi átok, könyörtelenség van ott, ahol nem lehet hibázni, ahol úgy kell gürizni, mint egy gépnek. Igen, ez a törvény világa és átka.

Aki csak a törvény szigorának szabályait ismeri olyan „tükörbe” néz, amely az igazán őszinte beletekintőnek lesújtó és megsemmisítő képet ad: képtelenek vagyunk megtartani!

A keresztyénséget születése óta veszélyezteti az a balgaság, ami ellen Pál küzd a Galata levélben. Olyan nehezen fogadjuk el ugyanis azt a tényt, hogy Isten ingyen kegyelemből ajándékozta nekünk az üdvösséget. Isten odaadja a szívét, szeretetét, mégpedig feltételek nélkül.

A törvénykezés, az ego átkától nehéz megszabadulni: „Tartsd be, cselekedj, oldd meg, mutasd meg, légy eredményes, sikeresebb, és még sikeresebb, meg tudod csinálni, mert minden fejben dől el…” – ismerjük ezeket a szólamokat. Csak az számít, aki felmutat valamit, a maga erejéből, az az igazi ember, az „igaz” ember (12).

De ez a gondolkodás olyan „versenyt” teremt, ami átok alá helyezi az életet.

Krisztus megváltott minket a törvény átkától. Hogyan?

1. Az igaz ember hitből, vagyis Isten irgalma felől nézi a maga és másik életét is. Az az igaz ember, aki be tudja vallani, hogy önmagában nem vagyok igaz, önmagamban csak játszmák sorozata az életem, és félek a kudarctól, ezért a kegyetlenség vagy érzéketlenség álarcát viselem.

A hit embere tudja, hogy a maga erejéből „nem képes maradéktalanul megoldani a dolgait”, mindig van híja annak, amit tesz. A hit embere ezért a jóban és a rosszban is Isten hatalmára és ígéreteire hagyatkozik, akárcsak Ábrahám tette.

Egyszer régen, sok évvel ezelőtt megbüntettek gyorshajtásért. Az autó sebességjelzője valóban többet mutatott, mint ami a megengedett kilométer volt. Amikor a rendőr kiállította nekem a csekket, nem tudtam elindulni egy darabig. Nem a büntetés miatt, nem is volt nagy összeg, hanem a gondolat miatt: hogyan történhetett meg ez velem. Jézus átkokká lett értünk, hogy magunkat meg ne átkozzuk, hogy ne éljünk a szégyen, de a teljesítménykényszer feszültségében sem.

Akik vagyunk, tabuk nélkül, piros pontok és fekete pontok nélkül állhatunk meg Isten előtt:

Erről szól Dzsida Jenő verse.

Hálóing nélkül...

Föl-fölvetem és némán eltűnődöm, mi is lelt tegnap este engemet?

Ruháimat már szálig levetettem, még nem vettem föl

hálóingemet, egyedül álltam,

kissé tétovázva, szobámban, egyedül és meztelen

s a villanyt aztán lassan elcsavartam. Irtózatos sötét lett.

Esztelen és irgalmatlan, végtelen sötétség,

este, melynek már szinte teste van, a pillanatok

estek és zuhogtak és én dadogtam:

– Késő este van, éjszaka is talán,

s ki tudja, reggel virrad-e ily sűrű sötétre még

és nem nyel-e magába mindörökre e kátrányos,

fekete sűrűség?

Eszembe jutott minden, ami rossz volt,

rossz gondolat, vers, csók, kihűlt falat

és annyi régi, sápadt ismerősöm,

ki messze van, vagy lent a föld alatt,

És hirtelen és furcsán ráijedtem, hogy ami eddig élt,

csak a ruha: kabát, kalap, harisnya és cipő volt,

nadrág, nyakkendő, kesztyű és puha ing,

mely fedez és véd a zord hidegtől,

véd és takar magamtól engemet:

jaj, elvesztettem minden szál ruhámat, önmagamat

és védő ingemet.

Nem vagyok már senki tisztelt barátja, kit köszönteni illik,

nem vagyok senki teremtett asszony szeretője,

se lapok munkatársa nem vagyok, se kártyapajtás,

törzsvendég a klubban, se szerkesztő úr többé nem vagyok, se vándor,

aki meredélyre kaptat, se út, se cél – és költő sem vagyok,

csak ember, aki minden idegével

lágy takaró s melengető vacok után sír

és csak áll a nagy sötétben

s meztelenül

Isten előtt vacog.

2. A hit embere képes elengedni. Elengedni elvárásokat, hamis énképet, az adok-kapok világ bugyuta játszmáit. Higgyük el, hogy nem ez a lényeg, hiszen Jézusban minden a miénk. Ez nem jelenti azt, hogy szótlanná kell lennünk, de ne tegyük játszmává az életet. Pál is keményen szól a galatákhoz: Ó, ti esztelen Galaták!

Jézus arra hív minket is, hogy legyenek bennünk benső fórumai a hétköznapok krízisének. Jézussal beszéljük meg először konfliktusunkat, és akkor kevesebb lesz az átok, és kevés a szitok-szó.

Spurgeont, az igehirdetők fejedelmét hadd idézzem itt:

Minden ember sírva születik, de nem minden ember zúgolódik. Sokan állandóan panaszkodnak... Ezek az emberek elrágcsálják a keserű tablettát, pedig ha egy-két korty vízzel és egy kis türelemmel nyelnék le, nem éreznék a keserűségét. Az ilyen emberek a más terhét könnyűnek találják, de a saját terhüket olyan nehéznek, mint az ólmot.

Ők azok, akik mindig rossz bánásmódban részesülnek. A hó legsűrűbben az ő ajtajuk elé hull, a vihar legerősebben az ő ablakuk előtt tombol. A valóság az, hogy mindez csak képzelet. Ők is boldogok lennének, ha ezt belátnák. Egy csipetnyi a megelégedés füvéből olyan ízt ad a legegyszerűbb levesnek is, mint a legfinomabb királyi éteknek.

Az egy-két korty víz: a mi Urunk, Jézus. A megelégedettség is Isten ajándéka, Pál apostol mindig-mindenhol magáénak vallotta: Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, bővölködésbe és nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem. (Fil. 4.12.)

3. Az igaz ember Jézussal él. A Jézussal való kapcsolat belső bizonyosság: az életem jó helyen van. „Nem szégyenlem, mert tudom, kinek hittem” (1. Tim. 1.)

Házasság hete ma fejeződik be, ezért egy házaspár történetet hozom ide zárásul: 

Egy fiatalasszony autóval ment haza a munkahelyéről. Óvatosan vezetett, mert a kocsi új volt, előző nap vették át az autószalonban. Sokáig spóroltak rá, hogy meg tudják vásárolni a kiválasztott modellt. Az egyik zsúfolt kereszteződésben az asszony nem jól számította ki a távolságot és egy szembe jövő kocsi végighúzta autója oldalát. Elsírta magát. Hogyan fogja ezt megmagyarázni férjének? A másik autó vezetője megértő volt, de ragaszkodott ahhoz, hogy adataikat kicseréljék. Az asszony remegő kézzel kereste a papírokat egy nagy irattartóban, amelyből egyszer csak egy cédula pottyant ki.

Határozott, férfias kézírással a következő szavak álltak rajta: "Baleset esetén emlékezz drágám arra, hogy téged szeretlek és nem az autót!"

Imádság:

Urunk, eléd hozzunk emberi törvényeink. Eléd hozzunk a bennük meglévő ítélkezést. Kérünk adj nekünk lehetőséget igéddel és Szentlelked által, hogy "kemény" kő-világunk átalakuljon és hozzád térjen. Őrizz meg minket a felszínességtől, a megmondó lelkülettől. Taníts meg minket együtt sírni és együtt nevetni, amikor csak lehet.

Adj nekünk szeretet-vágyat a szívünkbe, add, hogy a sebeiket is szeressük, és azt akitől kaptuk azokat. Hálát adunk, hogy ma is szól igéd: „Szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok értük”.

Köszönjük, hogy a hitünk a te ajándékod. Taníts meg minket a hitünkkel látni, szeretni, lehajolni, megbocsátani.

Dicsérünk téged, hogy mindent megadsz nekünk, ami az életre és a kegyességre való. Kevés lenne az, Urunk, ha csak testi, földi jókért adnánk hálát. Hálát adunk az elmúlt hét napjaiért, családunkért, házastársi kapcsolatunkért, a munkánk elvégzéséért, megtartó szeretetedért és kegyelmedért. Hálát adunk a hit ajándékáért, a mi Urunk Jézus áldozatért.

Kérünk, engedd meg, hogy ebben az imádságban találkozhassunk veled. Lássunk téged, töltsd be szívünk a te akaratoddal.

                                                                                                            Ámen /Z.Zs./