Hadd lássam meg azt a jó földet!...

Az igehirdetés elhangzott 2025. január 5-én. Igehirdető: Závodi Zsuzsanna. 

Textus: V. Mózes 3. 23-29.

"Abban az időben így könyörögtem az ÚRhoz: Uram, URam! Te már megmutattál szolgádnak valamit nagyságodból és kezed erejéből. Mert van-e olyan Isten az égben vagy a földön, aki olyan hatalmas tetteket tudna véghez vinni, mint te? Hadd menjek át, és hadd lássam meg azt a jó földet a Jordánon túl, azt a szép hegyvidéket és a Libánont!..."

Kedves Testvérek!

Ez az igeszakasz Izráel népének honfoglalás előtti utolsó állomását villantja fel előttünk. Mózes – miközben legyőzik az idegen népeket, az emóriakat, Básán királyát és másokat, a Piszgá hegy egyik csúcsán újra találkozik Isten akaratával: nem mehetsz be az ígéret földjére. Mózes számára Istennek való engedelmesség a legfontosabb, vajon mit kezd ezzel a hírrel, hogy számára nem lesz kézzelfogható Isten ígérete? Az Istennek való engedelmesség volt Mózes számára a legfontosabb. Hogyan lehet az ismeretlen jövőt Isten kezéből fogadni. A következő három üzenet meg akar erősíti minket, hogy Isten egy olyan világba hív minket, ahol képesek vagyunk bízni. Ahol erősebbnek érezzük Őt, a láthatatlant, mint a láthatót.

1. Ez az ige azért érdekes, mert a nép vezetője Isten szavát forgatva a szívében, arra jut, hogy Istennél fellebbez: „Hadd menjek át, és hadd lássam meg azt a jó földet a Jordánon túl, azt a szép hegyvidéket és a Libánont!”

De Isten azt mondja, hogy elég legyen! Menj föl a Piszgá csúcsára, tekints szét nyugatra és északra, délre és keletre, és nézd meg a saját szemeddel, mert te nem kelhetsz át a Jordánon.

Végre úgy nézz szét a legmagasabb csúcsról, vagyis a Nébó hegyről, ahogy még sohasem.

Olyan világban élünk, ahol a bizalom helyett a biztonság lett a fontos.

A biztonság mindig a megfoghatót, a kitapinthatót, a kiszámíthatót keresi, a bizalom pedig a láthatatlanhoz ragaszkodik.

Bízz és higgy Istenben akkor is, ha nem minden a terved szerint alakul. Mózes megérti azt, hogy nemcsak a tejjel és mézzel folyó föld látvány biztosít tágasságot, hanem a szívében is bőkezűségre, tágasságra bizalomra van szüksége, hogy újra felálljon, mosolygósan nézzen a borongós napok elébe is és tiszta szívből segítse a rábízottakat.

A nép negyven évig vándorolt a pusztában – éhínség, szárazság, és veszedelmek között. Ez idő alatt sokszor megrendült Istenbe vetett hite. Ennek volt jele, hogy a maga kezében akarta venni az irányítást: Izráel a maga biztosítékait kereste, még Mózest, a vezetőt is ennek szolgálatába akarták állítani. Következménye: a 40 éves vándorlás. Az ígéret még nem teljesedett be hamar, de attól még ez nem szűnt meg. Istennek minden szava igaz, és Ő minden ígéretét valóra váltja. Az, hogy késik az ígéret teljesedése, nem azt jelenti, hogy el fog maradni.

Ha valamit nem látsz beteljesedni Isten ígéreteiből az életedben, bízz jobban Istenben. Nem a kézzelfogható, nem még egy extra év segít rajtunk! Ez a világot egyre jobban meghatározza a birtoklás vágya. Úgy érezzük, hogy akkor van csak jövőnk, ha a hatalom, a hírnév, a pénz, befektetés társul hozzá. Csakhogy ez nem így van. Mózes a pusztában vezeti népét, ahol semmit sem birtokolhatnak. Nincs házuk, városuk, tartalék élelmiszerük – még a mannából sem tehetnek el tartalékot. Jövőjük biztosítéka maga az Isten. Az ő gazdagságuk Isten szabadítása, megújuló szövetsége. Persze ezt ők is elfelejtik és újra az egyiptomi húsos fazekak mellé vágyódnak, hogy birtokoljanak valamit.

2. Isten végigjáratja a hű szolga tekintetét az ígéret földjén, ezen a csodálatos országon. Bemenni azonban nem mehetett a tejjel és mézzel folyó földre. Mózes, aki mindig feltétel nélkül bízott Istenben, új horizontot, új látást kap Istentől.

Az Ószövetségben nála közelebb senki sem volt Istenhez. Az Ószövetség közbenjárója ő – Isten és népe között.

Ezen a ponton, amikor a messzi Libánon szépségét keresi, másfajta látásra nyitja ki szemét. Együtt látja Isten akaratát és a jövőt. A szívével már népéért és Józsuéért imádkozik.

Tudja, hogy áldott ember ő, áldottak a kiválasztottak, mert Isten velük van. A van Istene lesz velük a jövőben is. Az áldás nem rendkívüli esemény, hanem tartós folyamat: Isten csöndes, szinte észrevétlen munkálkodása a hétköznapokban. Az áldás mindig megtartó erővel bír.

Néhány fejezettel később azt mondja Mózes (18) „Prófétát támaszt atyádfiai közül Istened, az Úr…”, Mózes előre mutat. A próféta, hadvezér Jézus Krisztusra mutat. Tudja, hogy nem Mózes személye a teljesség, hanem akit Isten már elkészített. A mi útjaink is akkor érik el végcéljukat – Isten örök dicsőségét – ha ismerjük Jézus Krisztus útját, halálát és feltámadását.

3. Harmadszor azonban a mi közbenjárói munkánkkal sok baj van. Nem elég, ha a következő nemzedék az előző nemzedéktől átveszi a hitet, hanem a személyes hitre is szükség van. Mi nem tudunk tökéletes munkát „végezni”. A tökéletes és örök érvényű munkát Jézus Krisztus végzi el. Nekünk nem egy csipkebokorban jelent meg, nem is a hegycsúcsok tetején, hanem a golgotai kereszten jelent meg.

Ő lesz veled az új évben, aki bizalmat akar ébreszteni a szívedben és aki legyőzte a halált. Isten veled lesz Ő nem a bizonytalanságba, vagy csapdába vezet. Csak hittel lehet elindulni arra az Útra, amelyre Isten hív. Szabadító Istenünk van, aki utat mutat és életet ad. Mózes azzal erősíti Józsuét, hogy Isten vele megy, vele lesz. Jézus szavai visszhangoznak ebben: Én veletek vagyok a világ végezetéig.

Walter Rupp Jézus "Én vagyok" mondásai új köntösben nekünk szólnak:

ÉN VAGYOK AZ ÉLET KENYERE – és nem fűszer, amely ízesíti ételeiteket!

ÉN VAGYOK A VILÁG VILÁGOSSÁGA – és nem felvillanó fény az éjszakában!

ÉN VAGYOK AZ AJTÓ – és nem ablak, amelyen csak benézni lehet az újvilágba!

ÉN VAGYOK A JÓPÁSZTOR – nem pedig szolga, aki szűk akolba tereli a nyájat!

ÉN VAGYOK A FÖLTÁMADÁS – és nem vigasztaló, aki csak enyhíti a halált!

ÉN VAGYOK AZ ÚT – és nem hátsó feljárat, amelyen rejtőzködve járnak!

ÉN VAGYOK AZ IGAZSÁG – s nem olyan bölcs, aki kérkedik tudásával!

ÉN VAGYOK AZ ÉLET – és nem orvos, aki gyógyszereket ír fel a betegségekre!

ÉN VAGYOK A SZŐLŐTŐ – nem pedig karó, amelyhez a szőlővesszőket kikötözik!

Mózes 5. könyve 34. fejezetében Mózes csendesen távozik az ő Urához. Ezt olvassuk róla: Ott halt meg Mózes, az Úr szolgája, Móáb földjén, az Úr akarata szerint. Százhúsz éves volt Mózes, amikor meghalt.

Az Ige mai üzenetén keresztül ezekkel a szavakkal bátorít: A jövőnk biztosítéka maga Isten.

Áldott emberek vagyunk, mert Isten velünk van.

A következő nemzedék számára is Isten megváltó munkája hozza el a jövőt és nem mi. Ámen

/Z.Zs./