Remény

Az igehirdetés elhangzott 2024. augusztus 18-án. Igehirdető: Závodi Zsuzsa. 

Textus: A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővelkedjetek a reménységben a Szentlélek ereje által. Róma 15. 13.

Ima:

Istenünk, amikor megszólítunk, a bizalom és reménység földjére lépünk. Megvalljuk Benned való hitünket. A Te folyamatosan megújító kezedre bízzuk magunkat. Tiéd legyen a múltunk: örömeivel és győzelmeivel, bukásaival és sebeivel együtt. Tiéd legyen a jelenünk: küzdelmeivel és eredményeivel, reménységeivel és elakadásaival együtt. Tiéd legyen a jövőnk: félelmeivel és szabadságával, fájdalmával és álmaival együtt. Elengedés és ragaszkodás, az Isten iránti bizalom növekedjék bennünk, aki teremtette világot, aki életet lehelt az emberbe, akinek szeretete soha nem hagy el. Ámen

Kedves Testvéreim! Mit jelent reménykedni? Az ember mindig reménykedik, menthetetlenül reménykedünk, amíg csak élünk. Reménykedünk a jobb jövőben, gyógyulásban, kibékülésben, jó időben, esőben. A remény hal meg utoljára – mondja a magyar. A reménységben van valami bizonytalan, tétova érzés kapcsolódik hozzá, vagy sikerül vagy nem. A remény szót sokáig nem szeretettel, valamiért a lottó ötös jutott eszembe róla. Ott van a nagy lehetőség a reménységre, de mikor jön az el. A remény szót szeretettem a bizalom szóval kicserélni. Bizakodni sokkal több mint remélni.

A nyár egyik meleg délutánján meglátogattuk a Lóczy-barlangot. Már a 12 fokos hűvös is jól esett, a nagy melegben és még sohasem jártam ott. Az idegen vezető hölgy beszámolt róla, hogy a barlangot egyetlen élőlény lakja: egy kis fehér ászka. Egy kistestű rák, amely inkább bogárhoz hasonló és enyhén foszforeszkálni is tud. Végig pásztáztam a falakat, köveket, én ezt a barlanglakót fel fogom fedezni. Találtam is egy foszforeszkáló pontot a falon, amiről később kiderült csak egy kavics. Amit én akarok nagyon, ahhoz csak a csalódás kapcsolódik. De a remény, ha valóságos, hihetetlen erőket tud mozgósítani!

Az Ószövetség és az Újszövetség tele van a reménység embereivel. Ábrahám nem indult volna el, ha nem hiszi, remélni, hogy a reménysége készen van. A zsidó nép nem lép át a honfoglalás idején a Jordán folyón, ha nem látja lelki szemeivel, hogy Isten segítségével el tudják foglalni a tejjel és mézzel folyó földet. A jobb lator is a remény útjára lépett és ez nyert visszhangot Jézus szavaiban. „Még ma velem leszel a paradicsomban.” Pál apostol a remény és szeretet apostola. Most, hogy több levelében végigolvastam a reménység vallomásait, merem mondani, hogy Pál a remény apostola. Hálát adunk azért a reménységért is, amely készen van számotokra a mennyekben. – monda Pál a Kolossé levélben. A remény készen van, vagyis a reménység tárgya is el van készítve, mert az a lényeg. Ami fontos, ami el fog jönni, már készen van.

1. Ez a látásmód valahogy rákérdez a mi látásunkra is.

Hol is látjuk a reményt az életünkben? Ha a reményre gondolunk, mit látunk? A remény szóra mi jelenik meg lelki szemeink előtt?. Mi magyarok biztosan Csokonaira gondolunk, ha a remény szó elhangzik, és akkor is a csalfa és a vak szók társulnak hozzá. Ez a remény valami bizonytalan, mégis várt érzés. A remény valami, ami nincs itt, de egyszer megérkezik majd. Most van valami hiány, valami szörnyűség, de majd elmúlik, ez a remény. Valamiféle jó előérzet, várakozás, amely a jelen rossz lehetőségeiből jó fele mutat. Valamiféle illúzió, irrealitás is társul a reménységhez. Mindig elképzelünk valami jót, egy szép, távoli paradicsomot, de az soha nem jön el. A reményünk azért is csalfa, mert mindig az éppen múló kétes dolgokat összeköti a jövővel, ami majd jó lesz. Isten logikája pedig éppen a fordítottja. Isten a jövőt hozza el a mába, visszafelé forgatja a dolgokat. A remény, amelyet Isten táplál, jövőből vezet a jelenünkbe. A „majd velem leszel a Paradicsomban” mondat a jövő ígéretével nyúl vissza az elveszett Paradicsomig, és nem fordítva.

Ezért mondja az ige: bővelkedjetek a reménységben a Szentlélek ereje által! A remény bőséggel legyen bennetek! Erre a reményre pontosan akkor van szükségünk, amikor valamiből, jövőből, saját erőből, biztonságból kevés van. A Szentlélek azt helyezi a szívünkre, hogy nem magadban bízz, bízz jobban bennem! Így éltek az első keresztyének. Az első keresztyének mind azzal a hihetetlen örömmel éltek, hogy Jézus feltámadása egy új világ kezdete, ez már az Isten országának kapuja, és ez hat a jelenre. Ők a jövőből éltek. Az első istentiszteletek valahogy mind a feltámadás ünneplése köré szerveződtek. Ők a jövőből éltek a jelenben. Ez a krisztusi kifordított világ. A reménység nem az, hogy a mából húzok egy egyenest, és majd jó lesz, hanem a jövőből visszafelé húzok egy egyenest, mert Krisztus ott van.

2. Ez azért fontos, mert így nem leszünk becsaphatóak, így nem kergetünk délibábokat. Isten a jövő, benne bízunk, tőle jön a remény, és nem innen a mi perspektívánkból dereng fel.

Tegnap egy előadás sorozaton voltam, ahol a jövőről, a természeti erőforrás készleteink kimerüléséről, a zöldenergia jövőjéről volt szó. Ami elhangzott mélységesen sötét és szomorú volt. Még húsz év és összeomlik ez a világ... De ez a hír csak akkor nyomaszt, ha a jelenből kiindulva értelmezzük a jövő reményét, ha azt hosszabbítjuk meg, amit most látunk. Ha sok pénzed van, ha jól fektetsz be, ha zöld vagy, akkor biztonságban vagy. De ez csak a földi remény. Még akkor is, ha szépnek tartom a fák életét, szépnek tartom a zöldet, mint a remény színét.

Jézus a jövőből jön el hozzánk, aki helyreállítja a múltunkat is. Mert az az igazság, hogy a szívünk mélyén erre vágyunk! Az csak egy nagyon felszínes emberi vágy, hogy álljunk oda, ahol a győztesek vannak.

A szívünk mélye nem a földi kis reményecskéket keresi, nem a hazug és vak álmok után fut, hanem, aki elhozza a Mennyek országának gazdagságát. A jövőt Jézus apró lépésekben készítette elő, ehhez kellett a csend, a titok, a várakozás, egy fiatal nő kiszolgáltatottsága, a kiszolgáltatottság idején is a jövendőt készítette! Amikor az első karácsonykor Jézus megszületett, az életet hozta el a pusztaságban, a reménytelenségben élőknek. Jézus így munkálkodik ma is bennünk és közöttünk. Nincs más reménységünk a háború és béke, a gazdasági válságok, az energiahordozók kimerülése idején, de a gyülekezet jövőjén szorongva sem, hanem, hogy higgyük, az Úr a csöndességekben, a hűséges helytállásokban, imádságokban az ő útját készíti. Bővelkedjetek a reménységben!

3. Növekedni a Szentlélek ereje által.

A belülről átalakító Lélekre van szükségünk. A csökkenést az idő folyamában ismerjük meg, az életidőben csökken az erő, a bizalom, az emberi kapcsolatok sűrűsége... A Növekedést a Szentlélek adja. A Lélek által adunk bizalmat egymásnak, A Lélek újít meg minket, napról napra. A Lélek szokásainkat, keveseinket világítja be az öröm váratlan fénykitöréseivel. A Szentlélek által mondhatjuk, hogy az élet nem elfogyó élet! A Szentlelket úgy adta Isten, hogy egy biztató érzéssel is együtt jár, és ez a jó érzés valahogy a teljes jelent, a reményt is elhozza. És ez a látás megváltoztatja azt is, ahogyan a földi útra nézünk!

A Szentlélek erőterében a reménység nem csak a cél lesz, hanem minden, ami az életben történik. A Szentlélek munkája az is, hogy előleget ad nekünk a teljességből, amikor majd bemegyünk a mi Urunk örömébe. Mi áll a Biblia közepén? A Zsoltárok könyve 118: 8. „Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni." Isten áldása sohasem biztos tudás, sohasem emberi tervezés, hanem mindig bizalom, bátor reménység! Sokkal, de sokkal jobb, ha az Úrban bízunk! Ámen (Z.Zs.)