Történt egyszer, hogy a pásztorok a hegyoldalban legeltették a nyájat. Az egyik bárányt megmarta egy kígyó. Egy csörgőkígyó. A leghalálosabb. A bárány pofája megduzzadt és nagy fájdalmak gyötörték napokig.
De az öreg csörgő nem tudta, milyen vér folyik a bárányokban. A bárány vére erősebb volt a kígyó mérgénél. Életben maradt, legyőzte a halálos mérget. Állítólag a bárány véréből is készítenek kígyómarás elleni szérumot. A bárány evett, ivott, és tovább ment, mert tudta, hogy jól van.
A bárány vére megvédte a választott népet az öldöklő angyaltól, a szabadulás éjszakáján. Csak azokat, akik hittek benne és felkenték azt az ajtófélfára, jól látható helyre. /Kiv. 12./
A Bárány vére ma is megszabadít a Kígyó mérgétől, amely ezer formában van jelen körülöttünk mindenhol. Ne aggódj a Kígyó harapása miatt, legyél meggyőződve arról, hogy a Bárány vére folyik az ereidben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése