A lelkéből adott nekünk

1. János 4. 9-13. versek

"Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. Istent soha senki nem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk. Abból tudjuk, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk."

Szeretett Testvéreim!

Isten szeret minket! – erről szól ez az ige. Igen, Isten szeret, ő szeret először és igazán, - ezért tudunk mi is szeretni. Az isteni szeretet megtanít bennünket jól hallgatni és értő szeretettel beszélni.

Ezt tanították, és tanítják meg nekünk drága édesanyáink is.

A hallgatás és a beszéd jó egyensúlya isteni titok. A prédikátortól tudjuk, hogy „megvan az ideje a beszédnek, és megvan az ideje a hallgatásnak is.”

Jézus olyan sokszor csendesen összegyűjti és magához öleli elveszett bárányait, nem szól semmit, csak magához ölel és haza visz. De van, amikor azt mondja, hogy „Hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a kotlós szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok!” /Máté 23.37./

Isten szeretetből küldte el az ő szeretett fiát azért, hogy visszatérjenek hozzá tékozló fiai és lányai.

Isten nem azt mondja, hogy ezt és ezt el kell hinned, nem mondja azt sem, hogy a hallgatás teszi bölccsé az embert. Isten egyszerre nyilvánította ki szeretetét: szavaival, csendjével, és tetteivel.

1. Jézus szava vigasz, gyógyír és örök élet. Az Atya így mutatja be a tanítványoknak a megdicsőülés hegyén Jézust: Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok! /Máté 9.7./

Ma azt tanítja az ige nekünk, hogy hallgassunk Jézus szavaira, mert Jézus szava Isten simogató és ölelő keze.

Isten úgy döntött, hogy az ő lelkéből ad, amikor a szülői szolgálattal becsüli meg az apákat és az anyákat, hogy gyógyír legyen, amit mondunk és ahogy mondjuk. „Abból tudjuk, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk.” – olvastuk János levelében.

Anyának lenni tettrekészséget, leleményességet, és küldetést jelent, hogy gyermekink felfedezzék magunkban, körülöttük is a csodákat.

Egy gimis lány, amikor hazament édesanyjához elkezdett panaszkodni: „Anya, lehet, hogy meg fogok bukni matekból, a barátom szakított velem és a legjobb barátnőm elköltözik a városból. Miért kell, hogy ilyen sok rossz dolog történjen velem?"

Mialatt a lány elmesélte bánatát, az édesanyja éppen egy süteményt sütött. Megkérdezte a lányát, hogy kér-e enni valamit. Erre a lány egyből így felelt:

- „Persze anya, te mindig valami nagyon finomat csinálsz."

- „Megkínálhatlak egy kis olajjal?"

- „Fúúúúj, anya ettől lenne aztán szörnyűbb a napom."

- „Akkor adhatok néhány nyers tojást előételnek?"

- „Jaj, anya, az is undorító."

- „Talán lisztet vagy egy kis szódabikarbónát?"

- „Anya!!!!!!! Valami normális dolgot szeretnék enni!!!"

- Erre az édesanyja így felelt: „Drága kicsim! Sokszor a dolgok, egymagukban rossznak tűnnek. De ha megfelelően összerakod őket, akkor a végeredmény egy nagyon finom és csodálatos sütemény lesz, amit szeretni fogsz! És drága lányom ez nem csak a sütésre igaz..."

2. Jézus megtanít a csend értékére is, mert nem a beszédben, az utolsó szó jogában kell megmaradnunk, hanem a szeretetben. Az anyák jól tudják, hogy a csend magában rejti a másikat, a kapcsolatot. A csend felértékelődött a mai világban. A csend, az elhordozás, a magyarázkodás nélküli csend az anyai szív sajátja. A 140. zsoltár szerzője így imádkozik: „Állíts, Uram, őrséget szám elé, és védelmet ajkam kapujához!” Az anyák tudják, hogy sokszor a csend a legkomolyabb mellénk-állás, vagy a legelszántabb „igen”, mert így lehet a „szeretetben maradni”.

Teréz Anya gondolatait hallgassuk meg a hallgatásról.

A hallgatás szelídség, amikor nem szólsz, ha bántanak,

amikor nem keresed a magad igazát,

amikor hagyod, hogy Isten védelmezzen téged,

a hallgatás szelídség.

A hallgatás irgalom, amikor nem feded fel testvéreid hibáit;

amikor készségesen megbocsátasz anélkül, hogy a történteket felemlegetnéd,

amikor nem ítélsz, hanem imádkozol,

a hallgatás irgalom.

A hallgatás türelem, amikor zúgolódás nélkül fogadod a szenvedést,

amikor nem keresel emberi vigaszt,

amikor nem aggódsz, hanem türelmesen várod, hogy a mag kicsírázzék,

a hallgatás türelem.

A hallgatás alázat, amikor nincs versengés,

amikor belátod, hogy a másik jobb nálad,

amikor hagyod, hogy gyermekeid és testvéreid kibontakozzanak, növekedjenek és érlelődjenek,

amikor örvendezve mindent elhagysz az Úrért,

amikor cselekedeteidet félreértik,

a hallgatás alázat.

A hallgatás hit, amikor nyugodtan vársz, mert tudod, hogy az Úr fog cselekedni,
amikor nem törődsz azzal, hogy megértsenek téged, mert elengedő neked, hogy az Úr megért,
a hallgatás hit. 

 

Ámen /Z.Zs./