Ő így válaszolt: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket?” Majd így folytatta: „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. /Máté 19. 4-5./
Lekció: I. Mózes 2. 15-25.
Olvastam egy történetet a Puerto Rikó-i El Yunque esőerdőről. Ennek az esőerdőnek az a különlegessége, hogy bár gyakran megsemmisíti egy-egy hurrikán, minden alkalommal újjáéled. 2017 újra egy félelmetes év volt az El Yunque esőredőnek, amikor egy tomboló szélvihar szinte megsemmisítette. Azt írták, hogy minden ágat, gallyat úgy letépett a hurrikán, hogy az erdőből csak a fatörzsek maradtak. Akik átélték a vihart arról számoltak be, hogy úgy nézett ki az erdő, mint megannyi villanypózna. Erről az ős rengetegről azonban tudják a helyiek, hogy két-három hónap elteltével újra színes lombba borul, újra zöldellenek a fák, a gyönyörű zöld paradicsom újra megszületik. Miben rejlik ennek az erődnek a titka? Miért nem fordítja ki az elemi erejű hurrikán gyökerestül a fákat?
Az erdő titka a felszín alatt van, ahol a gyökerek egymásba kapaszkodnak. Így képesek a fák ellenállni a pusztulásnak, a veszélynek. Az összekapaszkodó gyökér miatt kidönthetetlenek!
A házasságok világát is meg tudják tépázni üvöltő szelek, félelmetes hurrikánok. Mi kell ahhoz, hogy együtt maradjunk egy életen át, hogy legyen megújulás? Ahogy a Házasság heti mottó üzeni: Élj állandó megújulásban!
Az őserdő titka az egymásba kapaszkodó gyökerekben van; nekünk is, a házaspároknak is szükségük van arra, hogy a felszín alatt összekapaszkodjunk.
1. Fordítsunk gondot arra, ami a felszín alatt van!
„A férfi ragaszkodik feleségéhez és lesznek ketten egy testté.” Ezt az igét az Újszövetségben Jézus egyetlen egyszer, mégpedig akkor idézi, amikor a farizeusok a házassági elválásról faggatják.
Ez a ragaszkodás, amelyet olyan különleges szavakkal fejez ki mind Biblia, mind a költői képzelet, életünk alapvető lelki tulajdonsása. Ez a ragaszkodás az istenképünkből következik:
A szentháromság Isten képére lettünk teremtve, ahol a Szentháromság három személye egyszerre alkot tökéletes egységet és egyszerre különálló. Isten megértő szeretete kisugárzik, teremt, meg akar fertőzni bennünket is, hogy emberként, házastársként összekapaszkodjunk. Emberségünkben és nemiségünkben is benne rejlik valami Isten lényegéből – az örömből, a túlcsorduló, teremtő, boldogító szeretetből.
A házasság célja éppen ezért a szeretet művészete, összekapaszkodása! Az én és te közössége. Többes szám első személyű közösség nélkül nincsen házasság, enélkül nem működik az egész. Mennyi minden van, ami a miénk! A MI lét a legalapvetőbb házasságot összetartó tényező, mert az egyetlen része a házasfeleknek, ami közös. A mi kenyerünk, a mi gyerekünk, a mi történetünk, a mi házunk, a mi élményünk, a mi gyászunk, a mi fájdalmunk, a mi szégyenünk! Vagyis a szeretetünk az „ÉN” története, a „TE” története, ebből következik, hogy a MI történetünk. Ádám és Éva Isten akaratából lettek „te” és „én”. Rögtön ezáltal „mi”. Isten úgy döntött, hogy ezt a nevükkel fejezi: Ádám, az ember nincs meg Éva, az életadó nélkül. Csakis az emberben tud azt élet megszületni.
A mi-lét maga a kapcsolat, ez a közösség felülmúlja és meghaladja mindkettőnket a kapcsolatban, ezért csoda. A „MI”-lét csodáját azonban életben is kell tartani. Az itt szereplő ragaszkodás szó fejezi ki ezt a legplasztikusabban. A ragaszkodás a kollao igével van kifejezve, s ebből az igéből származik a kollázs szavunk. Annyit jelent, hogy összeilleszkedik, összetapad – és így lesz egy egész alkotás.
A mi készség annak a képessége, hogy valami minket felülmúló részévé és részesévé válunk. S ehhez nemcsak két ember igenje, hanem a mennyei Atya igenje, áldása is kell.
2. Minek válunk részeivé abban az elköteleződésben, amit házasságnak hívunk?
Egység és különálláság azonos idejű megélése rendkívül fontos a jó házassághoz. A prédikátortól való bölcsesség a házasságra is vonatkozik. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak... Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek. (Prédikátor 3. 7.)
A női lélekről mondják azt, hogy a hallgatás neki sokkal nehezebben egy. Hittanos gyermekek gyermekszáj mondásai között olvastam. „Mi volt az első parancsolat? Amikor Éva azt mondta Ádámnak, edd meg ezt az almát!”
Ebből is kiderül, hogy az elköteleződés távlata nem magunkban van elrejtve. Jézus kegyelme az, ami végtelen reményt és távlatot ad nekünk. Ki kell mondanunk, hogy a házastársunk sohasem tud betölteni minden űrt bennünk, hívő emberként tudjuk, hogy a bűnösség, sebzés és sebzettség kapcsolataink része, de boldogságunk teljes forrását megismerve, aki maga Isten, nem kell megállnunk szívünk keménységénél, hanem Istent kérhetjük, legyen ott, ahol megkeményedett a szív. Egyszer egy katolikus pap mondta: „Az esküvő előtt jól nyissuk ki a szemünket. Utána viszont inkább csukjuk be néha egy kicsit.” Nem kell tökéletesnek lennünk, nem kell megijedni az első, második csalódástól, hanem a tökéletes és kegyelmes Istenre bízhatjuk házasságunkat is. Az igazán nagy gond nem ott van, hogy férfi és nő között megromlott a kapcsolat. A baj mindig az, hogy az ember és az Isten között romlik meg a szeretet áramlása, az őszinte ráhagyatkozás.
Szeretetünk kibontója és megőrzője nem mi vagyunk, hanem a Szentlélek, aki gyógyír és erőforrás minden viharos helyzetre. A mélyben nekünk ő a gyökérzetünk. Bízzuk rá életünket, házasságunkat újra! Ámen /Z.Zs./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése