Őrzi, mint pásztor a nyáját

Az igehirdetés elhangzott 2023. október 22-én. Igehirdető Závodi Zsuzsanna. 

Textus: 4. Mózes 27. 15 kk. versek

"Ekkor Mózes így beszélt az ÚRhoz: Az ÚR, a minden embernek lelket adó Isten rendeljen egy férfit a közösség élére. Az legyen előttük jártukban-keltükben, vezesse harcba és vezesse haza őket, hogy ne legyen az ÚR közössége olyan, mint a juhok, melyeknek nincsen pásztora. Az ÚR ezt mondta Mózesnek: Vedd magad mellé Józsuét, Nún fiát, aki rátermett ember. Tedd rá kezedet, állítsd Eleázár pap és az egész közösség elé, és előttük iktasd be tisztébe. Adj át neki a méltóságodból, hogy hallgasson rá Izráel fiainak egész közössége. De Józsué álljon majd mindig Eleázár pap elé, és ő kérjen neki az úrímmal döntést az ÚRtól. A kapott parancs szerint induljon majd harcba, és a kapott parancs szerint térjen haza Izráel fiaival, az egész közösséggel együtt."

Kedves Testvéreim!

Az az ige, amelyet holnap olvasunk a Bibliaolvasó kalauz ajánlása szerint, tele van csodákkal. Érdemes lenne minden félmondatát ízlelgetni, tanulmányozni.

Azonban a konkrét szavak jelentése helyett nézzük meg, hogy milyen élethelyzetben szól Mózes a néphez. Mi a garancia a honfoglaló nép számára, hogy életben marad az ellenséges környezetben, idegen népek gyűrűjében, a negyven éves vándorlás megpróbáltatásai után?

A nép feszülten vár: hogyan tovább? Hogyan, kivel, milyen reménységgel léphetnek ki és be új helyzetekbe? Az élet határállomásaihoz kapunk ma segítséget.

Az első üzenet, hogy a határátlépés, az új korszak tervezése nem fog sikerülni Isten útmutatása és áldása nélkül.

Mózes tudja, hogy nem léphet be Kánaán földje, a mandátum átadás után Mózes nemsokára meghal és eltemetik Moáb földjén. Mielőtt búcsút vesz a néptől, Istent kéri: rendelj egy férfit a nép élére, „ne legyen olyan az ÚR közössége, mint a juhok, melyeknek nincsen pásztora”- mondja. (17. vers) Az új kezdet egy megrendítő veszteség látomásával kezdődik: az, aki a hit rendíthetetlen embere volt, a karizmatikus vezető, aki a biztonságot jelentette nap mint nap, nem mehet tovább velük. Határállomás ez az új vezető számára is és az új hazát kémlelő nép számára is. Egy korszak végét jelöli Mózes halála, és valami újnak a kezdetét, amelyen ott van a lehetőség az életre és a halálra. Különösen annak fényében nehéz ez a stafétaváltás, ha ismerjük a szentíró értékelését Mózesről: „Nem is támadt többé Izráelben Mózeshez hasonló próféta, akivel szemtől szemben érintkezett volna az ÚR”. (5. Mózes 32. 10) A határátlépéseknél, az emberi „senkiföljén” sokszor ott van a megsemmisülés félelme, és ott van az új szövetségesek keresése vágya, amelyek azonban ezek mind saját döntéseink mindenhatóságáról szólnak. Ami segít belépni a hatalomnélküliség tágasságába, az a kegyelmi szál, hogy „áldott hatalmak oltalmában élünk”.

Sokszor nem szeretjük ezeket a ködös, kivárós időket, de éppen az átmeneti zónákban, új élethelyzeteinkben kapunk esélyt arra, hogy belépjen életünkbe a kegyelem, az emberi számítás fölötti jó. Ez Isten jelenvalósága.

Minden új nap egy hátárállomás, minden élethelyzetváltozás átkelés a régiből az újba, átlépés a pusztából az Ígéret földjére. Ahhoz, hogy Isten terve szerint lépjünk át az új helyzetbe, valamit magunk mögött kell hagyni, el is kell veszíteni valamit, úgy, ahogy a samáriai asszony Jákób kútjánál hagyja a korsóját. Ez a búcsú, a hamis illúziókról való lemondás ideje, hogy is terve valósuljon meg a jövőnkben.

Vajon mi elkérjük-e, hogy Istennel kezdődjön minden helyzet az életünkbe – amelyekbe bele kell lépnünk?

Személyes pusztáink, kríziseink határán csak akkor visz az út fényes magaslatok, hűs és éltető vizek felé, ha az Úrtól kérjük el azokat.

Vajon mi életünk égető kérdéseit megvitatjuk az Úrral? Mi hogyan indulunk minden reggel új helyzetekbe, talán harcainkba? A ma reggel hogyan indultunk el? Csak akkor van jó iránytű a kezünkben, ha az Úrtól származik az.

2. A határhelyzetekben mindig kapunk útitársakat is, – sokszor egészen váratlanul. „Az ÚR ezt mondta Mózesnek: Vedd magad mellé Józsuét, Nún fiát, aki rátermett ember.” Sokszor elhisszük, hogy testvéreket, lelki társakat, szerető családtagokat azért kapunk magunk mellé, hogy ők támogassanak minket. Pedig ők kaptak bennünket, hogy kenyérré és segítő kézzé legyünk nekik. A történet szerint Mózes volt az ajándék Józsué számára, és nem fordítva. Mózes adta oda lelke egy részét Józsuénak: „Adj át neki a méltóságodból, hogy hallgasson rá Izráel fiainak egész közössége.” Károli Gáspár még így fordította ezt a mondatot, hogy „a te dicsőségedet közöld” Józsuéval. A héber szó, amely itt szerepel: dicsőséget, tekintélyt és fényességet is jelent. Mózes abból a dicsőségből, szent jelenlétből ad a fiatal hadvezérnek, amely beragyogta a Sinai hegyen. Józsué ebből a mindent elsöprő bizalomban részesedik, amely nem a határokat, az elválasztó vizeket látja, hanem menny és föld összekapcsolódott a szívében. Ez a Szentlélek munkája, s erre kaptunk mi is elhívást, hogy ne a határokat, ellenséget, az új helyzetet lássuk hatalmasnak, hanem a Szentlélek jelenlétét: hogy kenyérré váljunk, hogy tiszta hangok és támaszt adó karokká legyünk mások javára. Nem csak igyekezni, habzsolni az életet, megszerezni a mindennapit, hanem mások szájában jó falattá válni. Eltűnni, és eszközzé lenni. Nem az eszközt használni.

3. Aki megáll egy új határnál, tudnia kell kit enged maga mögé, barátot vagy ellenséget. Aki átakar kelni a nehézségek zónáján, az igét kell, hogy a szíve közelében tartsa. Józsué csak úgy lett jó pásztor és vezető, hogy Eliázár pap mindig ott állt mögötte. Életünkben hányszor torpanunk meg, bújunk el valamilyen rejtekbe, s hányszor érezzük, hogy fegyveres konfliktus tere lett életünk. De ha a hátunk mögött, a gondolatink mélyén az Úr a tanácsadónk, nincs mitől félnünk. Úgy is mondhatnám, hogy Istent ne csak az arcunk előtt keressük, de az arcunk másik oldalán is. Mert ez a közelség, amit hívhatunk imádságnak is, fogja megszentelni minden más kapcsolatunkat és ügyünket, minden új kezdetet és új napot.

A mi főpapunk és pásztorunk Jézus Krisztus – aki előttünk, mögöttünk, mellettünk áll, őriz és véd, aki összegyűjti népét és akkor miénk lesz az ország, amit megígért az Úr az őt szeretőknek.

"Halljátok az Úr igéjét, ti, népek, hirdessétek a távoli szigeteken, és mondjátok: Aki szétszórta Izráelt, össze is gyűjti, és őrzi, mint pásztor a nyáját."(Jer 31,10)    /Z.Zs./