Reformáció 8/7 - Zsoltármondás a reformáció idején

A reformáció első évszázadának egyik jellegzetes énekfajtája a zsoltárparafrázis, vagyis egyes zsoltárok többé-kevésbé szabad átköltése, olykor újszövetségi gondolatokkal, vagy éppen időszerű elmélkedésekkel bővített átalakítása. Az ilyen szabad zsoltár-átdolgozások főleg Kálvin ide vonatkozó elgondolásainak és az azok szerint kidolgozott genfi zsoltároskönyvnek a megismerése előtt készültek. 

380. dícséret 1. versszak: 

2. versszak: 
"Királyi nemzet vagy, noha te kicsiny vagy,
Az Atya Istennél bizony te kedves vagy;
Ő szent Fia által már te is fia vagy,
Minden dicsőségben, higgyed, hogy részes vagy."

E szép régi énekünk tulajdonképpen nem más, mint énekbe foglalt igemagyarázat. Több régi megjelenési helyén Luk. 12.32. áll fölötte mintegy textus gyanánt. Szerzője Szkhárosi Horváth András, katolikus papból lett reformátorrá és 1542-től 1549-ig Tállyán volt lelkész. Későbbi életéről semmit sem tudunk. Egyike volt nemzedéke legrendíthetetlenebb hitvallóinak. Ezen az egy vígasztaló énekén kívül jónéhány hitvitázó, valamint erkölcsi oktató éneke maradt fenn; azok is sokáig népszerűek voltak. 

Szkhárosi Horváth Andrást különösen kiemeli kortársai közül szenvedélyes, de mindig bibliai gyökerű szociális radikalizmusa, mely őt sok tekintetben az ószövetségi próféták közvetlen lelki rokonának mutatja. Sokszor darabos versei olykor szárnyra kapnak és döbbenetes drámai erőt sugároznak. 

Ez az éneke a magyar reformáció énekköltésének egyik legjellemzőbb és legértékesebb darabja. Szinte érthetetlen, hogy éppen ez az ének hogyan merülhetett feledésbe? Hogyan hagyhatták ki az 1806. évi revízió idején az akkori énekeskönyvből?