Családi Istentisztelet és hittan évnyitó

Szeptember 20-án vasárnap hittan évnyitóra gyűltünk össze.

Az ének után a gyerekek verset mondtak.

Templom és iskola 

Ti nem akartok semmi rosszat, Isten a tanútok reá. 

De nincsen, aki köztetek E szent harcot ne állaná. 

Ehhez Isten mindannyitoknak Vitathatatlan jogot ád: 

Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát! 

Ti megbecsültök minden rendet, Melyen a béke alapul. 

De ne halljátok soha többé Isten igéjét magyarul?!

S gyermeketek az iskolában Ne hallja szülője szavát?!

Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát! 

E templom s iskola között Futkostam én is egykoron, 

S hűtöttem a templom falán Kigyulladt gyermek-homlokom.

Azóta hányszor éltem át ott Lelkem zsenge tavasz-korát!

Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát! 

A koldusnak, a páriának, A jöttmentnek is van joga 

Istenéhez apái módján És nyelvén fohászkodnia. 

Csak nektek ajánlgatják templomul Az útszélét s az égbolt sátorát? 

Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát! 

Kicsi fehér templomotokba Most minden erők tömörülnek.

Kicsi fehér templom-padokba A holtak is mellétek ülnek.

A nagyapáink, nagyanyáink, Szemükbe biztatás vagy vád:

Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát! 

/Reményik Sándor/

A közös imádságot Kállai Szilárd és Kállai Benedek vezette. Az igei olvasmányt Nagy Kinga olvasta fel. 

Az igehirdetés szolgálatát Závodi Zsuzsa végezte. A textus a János 8.25. volt: "²⁵Megkérdezték tehát tőle: „Ki vagy te?” Jézus így válaszolt nekik: „Az, akinek eleitől fogva mondom magamat."

Az igehirdetést követően a Bognár család egy történetet mondott el, amely itt található: Történet Isten hiányáról.

Imádság közben Dóczy Amanda és Gombásné Czika Magdolna zenei szolgálatában gyönyörködhettünk. 

Ezután Miskey Bendegúz verset mondott.

Valaki véd

Valaki véd mindig engem,
mióta csak megszülettem.

Köröttem jár láthatatlan,
újra más és más alakban.
Vigyázott rám ezer bajban,
pedig néha majd meghaltam.
Ha üldöztek, jól elrejtett,
s jelezte a csapdát, vermet.

Mikor álltam bírák előtt,
Ő adott szavamnak erőt.
Ha nehéz volt munkám, dolgom,
Ő segített ezer módon,
s nem engedte semmiképpen,
hogy gyalázat, szégyen érjen.

Valaki véd, szeret engem,
pedig talán nem érdemlem.

/Tóth Endre/

Prisztay Bertalan és Prisztay Soma zeneszámmal szolgált.

Miskeyné Szabó Krisztina bizonyságtételében a hittan órákon tapasztalt örömteli gyermeki reakciókról és a gyermeki hit erejéről számolt be.

"Miért jó hittanosnak lenni?

Egy második osztályos kislány szerint, az erkölcstan azért nem jó, mert ott csak arról van szó,hogy mit nem szabad csinálni. S mivel a tiltásokból amúgy is jut bőven, ezért az erkölcstan óra - unalmas. 

Bezzeg nálunk - meséli tovább - a hittanon! Nagyon sokat játszunk és a bibliai történetek is - valljuk be - izgalmasak!

Milyen igaza is van! Az amiről mi tanulunk, elmesélhető gyönyörű történeteken keresztül, előcsalogatható közös játékok segítségével. Az isteni szeretet, Jézus Krisztus élete és csodái a gyermekek számára lenyűgöző mesék sorozata.

Az a fajta elfogadás és nyitottság pedig,amivel a témához állnak, nekünk felnőtteknek is követendő példa.

Múlt heti óránkon Attila nevű kispajtásuk nem vett részt, mert lebetegedett. A tanóra végén megbeszéltük, hogy otthon mindannyian imádkozni fogunk érte. Az egyik kislány örömmel mondta-én már tudom is, hogy mit fogok mondani!

A gyermekeknek tehát öröm az együtt töltött óra, a játékok és az izgalmas történetek miatt, nekünk oktatóknak pedig azért - mert ahogy Máté evangéliumában is elhangzik: "amíg olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába". És ezt a kisgyermeki, őszinte hitet jó megtapasztalni gyakran, és testközelből." /Miskeyné Szabó Krisztina/

Kalocsai Réka hitoktató a hittan órákkal kapcsolatos tudnivalókat ismertette. 

A záró éneket és az áldást követően a hittan kertbe vonultunk át, ahol szeretetvendégség keretében beszélgettünk tovább.

Köszönjük a családoknak, hogy nagy számban vettek részt az ünnepi alkalmon. Köszönjük a gyermekeknek, hogy szüleiket is elhozták a templomba, és együtt lehettünk a közösségben.