Az Istentisztelet alapigéje a Példabeszédek 6.20-21 volt: " 20. Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd. 21. Kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd a nyakadba."
A gyülekezet több éneket kivetítőről énekelt el. Közös imát mondtunk el, amely a következő volt.
"Lelkész: Hálát adunk neked Istenünk, hogy Te vagy szeretetünk forrása!
Mind: Hála legyen neked, Istenünk, a
mai napon minden örömért, ami ránk vár!
Hála legyen a család megtartó
közösségéért, a családban kapott gazdagító felismerésekért.
Hálát adunk azért a védelemért, amit
édesanyánk irgalmas és türelmes szeme
szívünkbe helyezett.
Hála legyen neked mindazokért, akik
szeretnek, és akiket szerethetünk.
Hálát adunk az édesanyákért.
Lelkész: Téged dicsérünk, hogy részt kaptunk teremtő erődből.
A: Te vagy a békesség a reggeli csöndben.
B: Te vagy a tisztaság az őszinte szóban.
A: Te vagy a szépség az újuló földön.
B: Te vagy az öröm a ránk váró csodákban.
A: Te vagy az erő a támaszt nyújtó szülői kézben.
B: Te vagy a megtartó közösség az otthon melegében. Te vagy a mosoly az anyák bátorító szavában.
Mind: Hála legyen neked testet öltött szeretetedért, Istenünk! Nyisd meg szívünket jelenléted előtt, hogy felismerhessünk és szeressünk téged teljesen és igazán – mindenkor és mindabban, ahogyan felénk jössz. Ámen"
Sikert aratott a "Hallelu', hallelu', hallelu', halleluja, áldott az Úr!..." kezdetű ének, amelyet férfiak és nők felváltva -közben leülve, felállva- énekeltek.
Az igehirdetést követően a gyermekek történetet adtak elő és verset mondtak.
Ágh István: Virágosat álmodtam
Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó
virág voltam álmomban,
édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál.
József Attila: Mama
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindig, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral az ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra,
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám,
s a ruhák fényesen, suhogón,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás o, -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindig, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral az ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra,
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám,
s a ruhák fényesen, suhogón,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás o, -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.
Donászy Magda: Ajándék
Színes ceruzával
rajzoltam egy képet,
anyák napján reggel,
Édesanyám néked.
Lerajzoltam én egy
aranyos madarat,
aranyos madárra
aranyos tollakat.
Elkészült a madár,
Nem mozdul a szárnya…
Pedig hogyha tudna,
a válladra szállna.
Eldalolná csöndben
tenéked egy dalban,
amit anyák napján
mondani akartam.
Csanádi Imre: Mi van ma, mi van ma?
Mi van ma, mi van ma?
Édesanyák napja
Pár szál virág a kezemben:
édesanyám kapja.
Azt is azért adja,
aki szorongatja:
Édesanyám, édesanyám
jó szívvel fogadja!
Mi van ma, mi van ma?
Édesanyák napja
Pár szál virág a kezemben:
édesanyám kapja.
Azt is azért adja,
aki szorongatja:
Édesanyám, édesanyám
jó szívvel fogadja!
A műsort követően minden gyerek 1-1 tő kiültethető petúniát ajándékozott az édesanyjának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése