A veszprémi református új templom ifjúsági csoportjának 7 fiatal tagja látogatott el Angliába és Wales-be Závodi Zsuzsanna lelkész vezetésével a Kongregacionalista Egyház meghívására.
A helyi gyülekezetnek az elmúlt
hat évben sokszínű, párbeszédre épülő kapcsolata alakult ki
az angliai (skót) Református Egyházzal és a konkrét
gyülekezetekből álló kongregacionalistákkal. A kölcsönös
látogatások, építkezések, hátrányos helyzetben élők segítse
azt a célt szolgálta, hogy közösen és a helyi gyülekezetek
adottságai szerint gondoljuk végig és váltsuk tettekre a missziói
parancsot: hogyan tudunk keresztyén fiatalként részt venni a
megváltozott világban és gyülekezetünk életében.
Július 25-én indult el a gyülekezetünk fiataljaiból álló csoport arra a két hetes programsorozatra, amelynek fontos része volt a keresztyén ifjúsági tábor. Szép vidéki környezetben a magyar fiatalok egész Nagy Britanniából találkozhattak angol, skót és Wales-i fiatalokkal.
A magyar csoport állandó kísérője Stephen Haward lelkipásztor, az Ifjúsági- és Gyermek Munka Osztályvezetője és Jasmine Tansur ifjúsági referens volt. A kölcsönös tanulási folyamatban elgondolkodtató volt látni azt, hogy milyen bátran élnek az angol gyülekezetek az ifjúság erejével és friss meglátásaival. Bátran adnak feladatot, csoportvezetést az ifjúsági csoportok új vezetőinek is.
Az út során – amelynek
része volt London, Manchester, Knowle Green és Wales meglátogatása
– nemcsak a táj szépségében, kulturális kincsekben
gyönyörködhettek a veszprémi fiatalok, hanem ennek része volt a
hitben és közösségben megélt utazás. A Kongregacionalista
Egyház eltérő egyházszervezete ellenére – amely főleg a 17.
századból adódó nemzeti-történeti örökségük – szép
példáit láttuk annak, hogy minden gyülekezet (a legkisebb is)
teljesen egyház, de nem a teljes egyház. Az elfogadó, figyelmes
szeretet, amelyet angol testvéreinktől kaptunk, mind-mind azt
példázta, ugyanarra a tanítványi létre kaptunk elhívást és
Krisztus testének együtt vagyunk tagjai.
1.
állomás: London (Hajmássy
Katinka beszámolója)
2014. július 25-én, pénteken a veszprém újtemplomi református ifjúság hét fős csoportja, lelkészükkel Závodi Zsuzsával érkezett Londonba, hogy kedves angol vezetőik, Stephen Haward és Jasmine Tansur vezetésével kezdetét vegye két hetes kalandjuk a ködös-esős (erre hála Istennek az időjárás rácáfolt) országban.
A kis csoport első útja a londoni metróba vezetett, mely tömegközlekedési mód csodáiról bőven sikerült tapasztalatot szerezni az ott eltöltött három nap alatt. Például, hogy egyes szakaszain többet kell a lépcsőkön gyalogolni, mint a budapesti metrónál…
A szállást a Latimer Kongregacionalista Egyházközség, a kitűnő és bőséges étkezést házigazdáink biztosították, melynek elkészítésében, eltüntetésében mi magunk is segítettünk - ahogyan abban is, hogy egy rövid kupaktanács után eldöntsük, hová vigyen utunk a városnézés során.
Rögtön péntek délután a Szent Pál Székesegyház (St. Paul’s Cathedral) felé vettük az irányt, amely méltóságteljesen állt különböző épületek között, kicsi térrel előtte.
2014. július 25-én, pénteken a veszprém újtemplomi református ifjúság hét fős csoportja, lelkészükkel Závodi Zsuzsával érkezett Londonba, hogy kedves angol vezetőik, Stephen Haward és Jasmine Tansur vezetésével kezdetét vegye két hetes kalandjuk a ködös-esős (erre hála Istennek az időjárás rácáfolt) országban.
A kis csoport első útja a londoni metróba vezetett, mely tömegközlekedési mód csodáiról bőven sikerült tapasztalatot szerezni az ott eltöltött három nap alatt. Például, hogy egyes szakaszain többet kell a lépcsőkön gyalogolni, mint a budapesti metrónál…
A szállást a Latimer Kongregacionalista Egyházközség, a kitűnő és bőséges étkezést házigazdáink biztosították, melynek elkészítésében, eltüntetésében mi magunk is segítettünk - ahogyan abban is, hogy egy rövid kupaktanács után eldöntsük, hová vigyen utunk a városnézés során.
Rögtön péntek délután a Szent Pál Székesegyház (St. Paul’s Cathedral) felé vettük az irányt, amely méltóságteljesen állt különböző épületek között, kicsi térrel előtte.
Épp elkezdődött az Istentisztelet - egy heves zivatarba kerülve azt fontolgattuk, lehet, hogy végig kellett volna hallgatnunk az igehirdetést is…
Az eső végével kisebb sétát tettünk a Szent Jakab Parkban (St. James’s Park), mely az egyik legrégibb királyi park és egyenesen a Buckingham-palota és az ott zajló csendes őrségváltás felé terelt minket.
Másnap
ragyogó napsütés, perzselő meleg fogadott minket, mely tökéletes
volt egy igazi városnézéshez: Tower, Tower-híd,
városnéző hajókázás a Temzén, a parlament és a Big
Ben megtekintése,
majd Westminster
Abbey, elképesztő tömegek, szuvenír bolt és végül szabad
múzeum választás - igazán remek, hogy a múzeumok ingyenesek
voltak!
A
vasárnapot Chingfordban töltöttük.
Az ottani kongregacionalista
gyülekezetnél csatlakoztunk az Istentisztelethez, majd a gyülekezet tagjaihoz egy ebédre.
Vacsorára
jutott egy „kis” tradicionális fish&chips, rengeteg ifjúsági
ének magyar nyelven, séta és beszélgetés.
Hétfőn ebéd után - meg rendrakás és a szálláshely lelkészének való köszönetmondás után - búcsút vettünk a fővárostól, hogy vonattal folytassuk utunkat Irthlingborough felé, ahol még több kaland és újabb barátságok vártak ránk.
Londoni napjainkról további képek találhatók facebook oldalunkon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése