Erdélyi túra - hatodik nap

Július 22-én kedden ránk virradt erdélyi kirándulásunk utolsó napja. Korán reggeliztünk és reggel 8 órakor elhagytuk a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetet. Útközben több ízben megálltunk rövid pihenőre. Egyik ilyen megállónk Kőrösfő volt. 

Megnéztük a református templomot.

A településen végig húzódó kirakodó vásáron, üzletsoron végigsétálva nézelődtünk és feltöltöttük készleteinket kézműves portékákkal. 

Tovább haladva megálltunk Nagyváradon is. Az esős időjárás nem tette lehetővé a városnézést, ezért rövid piaci séta után hazafelé indultunk. 

Többszöri pihenő és ebéd után tempós haladással este 7 órára értünk Veszprémbe. 

Hatnapos kirándulásunk alatt megszámlálhatatlan élmény ért bennünket. A magyar és székely kulturális és történelmi emlékek, a csodálatos táj és a kedves, segítőkész emberek maradandó hatást gyakoroltak ránk. Az élmények feldolgozása hosszabb időt vesz igénybe. Hálát adunk Istennek, hogy részt vehettünk ezen a szép gyülekezeti kiránduláson, és jó egészségben térhettünk haza. Utazásunk célja azonban nem pusztán egy nyári kirándulás volt, hanem a Sepsiszentgyörgy Szemerjai Református Gyülekezet, mint testvér gyülekezet meglátogatása. Az 1990-es években kezdődött testvér gyülekezeti kapcsolat 2004. után megfeneklett, nem fejlődött tovább. Azonban a gyülekezetünkben az utóbbi időben elemi erővel merült fel a testvér gyülekezet meglátogatásának vágya, és a szándékot tett követte. Köszönet a szervezés folyamatában részt vevőknek: Máthé Attilának, Szentes Bélának és Balogh Ádámnak, valamint Závodi Zsuzsa lelkésznőnek a hónapokon át tartó szervezési és előkészítési munkákért és a sikeres pályázatokért. Utazásunk megszervezését anyagilag is támogatta a Dunántúli Református Egyházkerület és Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata, akiknek köszönettel tartozunk a pályázati támogatásért. 

Köszönet a szemerjai gyülekezet tagjainak és vezetésének a vendéglátásért, a szeretet teljes fogadtatásért, a testvéri közösségért. A szemerjai gyülekezet példát mutatott nekünk, így most feladatot kaptunk: jobban kell majd csinálnunk, mint ahogyan ők tették velünk, és ez szinte lehetetlen. Reméljük hogy hamarosan saját templomunkban és saját otthonunkban üdvözölhetjük őket. Mert az igazi testvéri kapcsolatok sohasem merülhetnek ki a gyülekezetek vezetőnek formális megnyilatkozásaiban: az igazi kapcsolatok a családok és a gyülekezeti tagok között kell hogy kiépüljenek. 

Erdélyi testvéreinkkel kapcsolatban az összetartozás és a sorsközösség gondolatát talán Ruth I. könyve fejezi ki számomra leginkább: "Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert ahová te mégy, oda megyek én is, és ahol te megszállsz, ott szállok meg én is. Néped az én népem, és Istened az én Istenem..." 

Így legyen.