Gyülekezeti tábor - negyedik nap

A tábor negyedik és egyben utolsó napján, július 21-én vasárnap reggeli után Istentiszteletre gyűltünk össze a templomban. Az Istentiszteleten Papp-Szabó Szimonetta szolgált, aki szeptembertől gyülekezetünk segédlelkésze lesz. Az Istentiszteleten a következő prédikáció hangzott el:

"Istenünk Jó Atyánk hálatelt szível állunk meg ma is előtted. Köszönjük, hogy ezen a napon is összegyűlhettünk a te szent nevedben. Köszönjük, hogy benned van a mi reménységünk és mindig gondot viselsz ránk, még akkor is, amikor mi meg sem érdemelnénk. De kérünk, Istenünk add, hogy a mindennapi teendőnk mellett most a Te igédre tudjunk figyelni. Hogy az üzeneted mélyen a szívünkig tudjon hatolni. Így kérünk, Istenünk tégy minket alkalmassá a te igédnek hallgatására és befogadására. Ámen.

Isten írott igéjét olvasom a Korinthusbeli gyülekezethez írt első levélből a 13. fejezetből a 2. és 3. versét: "És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból."

Valamint a Jelenések könyvéből a 2. fejezetből a 4. verset: "...de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet."

Kedves Testvéreim!

Ezen a héten, itt a táborban az első csoportfoglalkozáson az ismerkedés mellett a szeretet volt a téma. Jézusnak a Péterhez szegezett kérdése. Szeretsz-e engem? Pénteken a bárányok, Isten bárányainak a legeltetéséről volt szó. Majd tegnap Péterék gyógyítás története következett. Ezekre a témákra visszatekintve, mégis joggal teheti fel bárki magában a kérdést: Miért pont a szeretetet emelem most ki? Hát azért kedves testvéreim, mert szeretet nélkül nem tudjuk a ránk bízott feladatokat elvégezni. Ahogy a mai napi igénk is mutatja, ha nincs meg bennünk a szeretet, vagy hiányzik belőlünk az első szeretet, akkor nem tudunk segítséget nyújtani a másiknak. A szeretethimnuszban nagyon szépen és pontosan le van írva, hogy mennyire fontos is számunkra a szeretet. Hiszen, ha nincs szeretet, akkor boldogtalanok vagyunk, mert az emberek sem maradnak meg mellettünk.

Furcsa lehet első hallásra a jelenések könyvéből vett ige. „De az a panaszom ellened, hogy nincs már meg benned az első szeretet.” Ha valaki figyelmesen olvassa a Jelenések könyvében az Efezusi gyülekezethez írt levelet, akkor észreveheti, hogy sok dicséretet kap a gyülekezet, de a dicséretek után elmarasztalást is.

Jelenések könyvében szereplő Efézus jelentős város volt Ázsiában. Sok idegen Isteneket imádtak és tiszteltek ott, de volt egy mag Isten népe, akik nem fordultak el Istenüktől, hanem igyekeztek Istennek tetsző életet élni. A gyülekezet híres volt a maga korában arról, hogy Pál apostol alapította a gyülekezetet és három évig közöttük is volt. Később Timóteus és János apostol is a gyülekezetben szolgáltak. János apostol itt írta a Bibliában található leveleit is. Ide költözött és itt is halt meg Jézus anyja Mária. Ezért elmondhatjuk, hogy igen jelentős városi gyülekezetről van szó.

A veszprémi gyülekezet is városi gyülekezet és hiszem, hogy minden tagja egytől-egyig jelentős és fontos tag. És nem azért olvastam fel a Jelenések könyvéből ezt az igerészt, mert azt gondolnám, hogy a gyülekezetben nincs meg az első szeretet, hanem azért, hogy ügyeljünk arra, hogy ne is mondhassák el rólunk sem mint gyülekezet, sem mint egyes ember, hogy nincs meg bennünk az első szeretet.

De mit is jelent ez a kifejezés: ”Első szeretet”? Mire akarja az Úr figyelmeztetni az Efézusiakat? Arra, hogy ne csak egy ügy legyen a fontos számukra, hanem az Isten ügye. Maradjanak meg a Krisztus hitben. Legyenek Krisztust és Istent szeretők, annyira, hogy az a szeretet tudja őket továbblendíteni a nehézségeken. A szolgálatban kitartóbb és Istenben jobban bízó embereknek kell lenniük. Ahogy Jézus panaszolja: Elhidegültetek tőlem, kihűlt bennetek a szeretet irántam. Ez azért fontos, mert a keresztyénségben nem a gyülekezeti tagok száma a fontos, hanem az, hogy aki Isten népének és ezáltal a gyülekezetnek is a tagja, az Istenbe vesse minden reménységét és valóban higgyen Istenben és szeresse. Mert amíg Istent nem szeretjük. Amíg mi nem járunk teljes mértékben az Isten útján, addig nem tudjuk más embereknek a hitre jutását egyengetni. Addig nem tudunk jó pásztorok lenni. Fel kell tennünk a kérdést, hogy hol van a mi életünkben Jézus Krisztus? Mi érezzük és tapasztaljuk-e egyéni életünkben az ő szeretetét? Mert ő szeretettel fordul hozzánk és nekünk meg kell érezni a szeretetét, ahhoz, hogy mi is át tudjuk adni a szeretetet.

Tudjuk, mindnyájan, hogy a gyermek a szülőktől tanul. Mi is a teremtő Atyánktól tanulunk.

De most előttünk van az Efézusi gyülekezetnek szóló intés. Bár első renden nem nekünk íródott, de jó példa lehet előttünk. Hogy mi ne juthassunk el oda, hogy vád érhessen bennünket, hogy nincs már meg bennünk az első szeretet. Hogy kialudt a csillag, a fény és kialszik a belső tűz is.

Ezért jól véssük a szívünkbe a szeretethimnusz szavait: Ha szeretet nincs bennem semmi vagyok.

Igen így van! Szeretet nélkül nem ér semmit az életünk, hiszen aki nem szeret, azt nem is szeretik, aki nem tanult meg szeretni, az nem is tudja senkinek elmondani, hogy mi is a szeret. És ha nem szeretünk, akkor nem lesz lehetőségünk a pásztorolásra/ a legeltetésre és a jócselekedetekre.

Isten azt üzeni az Efézusi gyülekezetnek is és hiszem, hogy most nekünk is, hogy mindenki álljon meg és emlékezzen az első szeretetre. Azt üzeni az Úr, hogy állj most meg, és emlékezz az első szeretetedre irántam! Ismerd fel ha van ürességed, ha épülnöd kell a szeretetben, a hitedben, a vallásosságodban az életedben! Gyere közel hozzám, mert én itt vagyok, gyere, mert én várok rád!

És ha mindenki biztos a hitében és megvan az első szeretet, akkor bátran fel lehet ajánlani a segítségünket embertársainknak és terelgethetjük őket az Istenhez vezető úton, de tartsuk szemünk előtt azt, hogy minden szeretettel kezdődik. Kezdjük egy mosollyal a másik ember felé, hogy mosolyunkban Isten szeretete mutatkozhasson meg!

Ámen."

Az Istentiszteletet követően, ebéd előtt összepakoltunk és lehordtuk csomagjainkat a szobákból. Ebédig még volt idő játékra, kézművességre. 

Ebéd után záró alkalomra gyűltünk össze a templomban. Ennek első felében Závodi Zsuzsa záró áhítatot tartott, amelynek végén imaközösség keretében adtunk hálát a jól sikerült táborért, az együttlétért, az új barátokért, hitünk erősödéséért és megtartatásunkért. 

Az alkalom további részében Hajmássy Katinka vezetésével a résztvevők sorban felfedték az angyal-bárány játékban a kilétüket: bemutatkoztak az angyalok, a bárányok pedig megköszönték a kapott ajándékokat. 

Ezután a csoportok egy-egy általuk választott bibliai történet XXI-ik századra átültetett változatát adták elő, mai szereplőkkel, mai viszonyokra átültetve, saját szereplőikkel. A komoly felnőttek csoportja az ApCsel. 16-ból Pál és Silás történetét adta elő, kis változtatással: két gyermeke csodálatos módon menti meg vidéken élő apjukat az árvízzel körülvett lakóházból. Különösen Kalas Károly és Máthé Attila játéka aratott nagy sikert a közönség körében. 

A fiatal felnőttek csoportja a Máté 21.28-31. alapján - az apa a szőlőbe küldi dolgozni két fiát - készítette el saját darabját, mai viszonyokra átültetve. A történetben egy apa kéri két fiát, hogy vigyék le a szemetet, a szelektív gyűjtőkbe is. A történet végkifejlete a Máté 21. szerinti. 

Az ifisek csoportja Mózes II. könyve 2. fejezete szerinti történetet adta elő (Mózes megöli az egyiptomit és konfliktusba kerül a fáraóval). A mai viszonyokra átültetett történet forgatókönyvét Hajmássy Katinka írta. A jól kidolgozott történetben Mózes nevelő szülei gazdag gyárosok, Mózes pedig a cégnél dolgozik, de meghasonlik szülei módszereivel, egész életével, és felrobbantja a gyárat. Börtönbe kerül és hosszas tusakodások után hitre jut, nevelő szülei pedig visszafogadják őt. A darab szintén nagy tetszésre talált a közönség soraiban. 

A színdarabokat követően a gyülekezet röviden értékelte a tábor minőségét a Hajmássy Katinka által kidolgozott szempontok alapján. Ilyen szempontok voltak többek között a szállás minősége, az élelmezés, a kirándulások és túrák sikeressége, a tábortűz, az énekek, a csoportmunka, a kézművesség, az angyal-bárány játék és az imaséta minősítése, stb. Az értékelés kézfeltartással történt, 3 kategória szerint: 1 - gyenge; 2 - átlagos; 3 - jó vagy nagyon jó. Ezután külön kitértünk a "Hiányzott"; "Tetszett"; "Nem tetszett" kategóriákra, amelyekre bemondással lehetett nyilatkozni. A közös értékelés nagyban elősegítette a tábor reális értékelését a vezetőség részére, valamint azt, hogy a jövőben jobb táborokat tudjunk szervezni. 

Együttlétünk végeztével hamarosan megérkezett a busz. Bepakoltunk a járművekbe, elbúcsúztunk egymástól és a tábor élményeit szívünkbe rejtve indultunk haza. /A negyedik nap eseményeiről további fényképek találhatók a facebook-on a "Kálvin János Park" oldalon./