A pünkösdi ünnepi Istentiszteleten a konfirmandusok a gyülekezet és Isten színe előtt bizonyságot tettek hitükről és fogadalmat tettek az Istennek tetsző életre.
A fogadalom tétel során a konfirmandusok elmondták azt a maguk által választott fogadalmi igét - vezérigét - amelyet az ő személyes életükben vezérfonalnak tekintenek, amelyen keresztül megragadták az Isten üzenetét.
A fogadalom tételt követően a konfirmáltak fogadták Isten áldását.
A fogadalom tétel után Hajdáné Velegi Ildikó gondnok és a presbiterek köszöntötték a konfirmáltakat.
A konfirmáltak nevében Schubertné Dr. Lampert Veronika köszöntötte a gyülekezetet, aki elmondta: közösségre lelt a gyülekezetben, úgy érzi, hazaérkezett.
A gyülekezeti fiatal családosok nevében Kalocsai Réka köszöntötte a konfirmáltakat, aki a következőket mondta:
"Szeretettel köszöntöm
az egész gyülekezetet, a családjukkal érkezőket, de különösen
azokat, akik a mai napon ünneplik és élik át a konfirmációval
járó hitbéli nagykorúvá válásukat!
Kedves Konfirmáltak!
Isten hozott
benneteket!
Köszöntelek titeket a
családi kör nevében, a tavaly és a régebben konfirmáltak
nevében, a kicsi és a nagyobb gyerekek nevében!
A konfirmáció a lelki
felnőtté válás ünnepe. A saját lelki alakulásotokért már ti
feleltek, tetteitek következményét nektek kell viselni!
Nem könnyű feladat!
Másként nem is lehet
tenni, csak segítséggel: Isten Lelkének vezetésével!
Azt kérem tőletek,
csukjátok be a szemeteket egy pillanatra! Képzeljétek el, hogyan
is jelent meg a Lélek az első pünkösdön! Tüzes nyelvek
„szálltak” le a tanítványokra, s többé nem féltek
bizonyságot tenni Jézus Krisztusról. A Lélek belső tüze
hatalmas erővel indította őket szólásra, cselekvésre.
Velünk is, veletek is
ezt teszi!
Pál apostol a
Thesszalonikaiakhoz írt első levelében (1Thessz.5,19)ezt kéri:
„…a Lelket ne
oltsátok ki!...”
A Lélek kioltása azt
jelenti: cselekvés helyett megmagyarázom, miért is értelmetlen
megtennem amit kellene!
„…a Lelket ne
oltsátok ki!…”
Gyertek és járjatok
tovább velünk az Úton!
Várunk a nyári
táborainkba, a közös kirándulásokra, az ifi- és bibliaórákra,
közös beszélgetésekre, a családi körünkbe.
Várunk titeket a közös
munkálatokra, a hétköznapokban és az ünnepekkor, a döntések
meghozatalakor, a feladatok kiosztásakor, minden vasárnap az Istentiszteleten!
Végül hadd köszönjek
el, a - nem is olyan régen - a saját konfirmációmra választott
igémmel: „Az
Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért!” (2Kor.9,15)
Ámen"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése