(2002) Igehirdetés

(2002) Textus: János 21. 1-13.Jézus ezen az istentiszteleten azért gyűjt maga köré, hogy táplálékhoz jussunk. Azért vagyunk együtt, hogy ne maradjon üres sem a kezünk, sem szívünk. Az éhes ember többnyire racionálisan cselekszik. Annak érdekében hogy éhsége megszűnjön, azért hogy tele legyen a hasa, élelem után néz. Kinyitjuk a hűtőt, megterítjük az asztalt, bevásárolunk, vagy elmegyünk egy étterembe, ha éhesek vagyunk. Péter és tanítványtársai is élelem után néznek, mert éhesek. Saját koruk viszonyai alapján cselekszenek. Azt a lelőhelyet látogatják meg, amelyet többségük gyermekkora óta ismeri, ahonnan mindenapi kenyerük származott. Simon Péter bejelenti: „Elmegyek halászni”. Az éhség fogalma nemcsak testünk működéséhez kapcsolódik. Gyakran megkívánjuk a reklámok által elénk tett kényelmes életmód képeit. Éhesek vagyunk a sikerre, egy elfogadó társra, s jól érezzük magunkat, ha pozitív visszajelzéseket gyűjthetünk csokorba. Éhesek vagyunk a jóra, a meghitt közösségre. Szeretjük, ha életünk belső értékei nem semmisülnek meg egyik napról a másikra. Életünk tartalma, a lelki táplálék tesz bennünket kiegyensúlyozottá, tettre késszé abban a közösségben ahol élünk. A gyülekezet az a hely, ahol éhes emberek vannak. A gyülekezet az a közösség, ahol abban bízunk, hogy életük nem sorvad el. Ha egy gyülekezet éhes az még nem baj. A baj ott kezdődik, ha éhezik, mert üresen marad a hasa. Az a baj, ha a lelki táplálék, ehetetlen és ízetlen vacak.Péter és tanítványtársai is éhes emberek voltak. Történetük itt kezdődik, de nem ér itt véget. A megüresedés, a kudarc érzését életerőre, megmaradásra, bizakodásra tudják váltani. Nagytiszteletű úr azt a feladatot adta, hogy a jó gyülekezet ismertető jegyeit kössem csokorba. Odáig már eljutottam, hogy nem jó, ha egy gyülekezet éhezik. De nekem nem a sorvadó, vitaminhiányos gyülekezetről kell ma este beszélnem. Az igazi nagy kérdés: milyen a jó gyülekezet.
Ezen az istentiszteltet azt vizsgáljuk meg közösen, hogyan növekedhet Isten népe, milyen egy jó gyülekezet?1. Az a jó gyülekezet, ahol Jézus jelen van. A galileai halászok először nem ismerik meg. Először még nem merik megkérdezni, hogy kitől származik a bíztató szó. „Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán”. A tanítványok másra fókuszálnak. Mintha egy fal lenne közöttük; nekünk halat kell fognunk, a betevőnkért dolgozunk – mondják, és nem látnak el a segítségig. Látják és mégsem látják Őt. Ott van a fal az életért küszködő tanítvány és az életet kínáló Jézus között. Tudjuk, hogy a feltámadott Jézus az élet más létformáját birtokolta, mint feltámadása előtt. Erről az új egzisztenciáról nem sokat tudunk, de azt igen, hogy a feltámadott Jézus mindig azokhoz lép akik a földi élet terheivel úgy veszik körbe magukat, hogy el felejtenek fölfelé nézni.Jézus türelmes jelenléte nekünk is azt fogalmazza meg, hogy a gyülekezet az a hely, ahol az életről szóló kérdéseinket elfogadják és komolyan veszik, mert Jézus komolyan veszi. Ő jelen van a megélhetési gondokkal küszködő, a konkrét kihívásokra fókuszáló elkeseredett tanítványok között is. Jézus nem mondja, hogy lásd rózsaszínben azt ami nem az. Az Ő jelenléte a garancia arra, hogy a problémákra lesz megoldás.2. Az a jó gyülekezet, ahol az Ige egyéni élethelyzetekben lesz lelki tápálék. Jézus az utolsó versekben szétosztja a kenyeret és halat. Nem a kenyeret és a bort, hanem kenyeret és halat ad nekik, mert erre volt szükség. Jól tudjuk, hogy ezek a szavak az úrvacsora „megtört kenyerére” emlékeztetnek. Itt még is másról van szó, mert másra volt szükség. Isten népének az a feladata, hogy kitartson az Ige növekedésének a törvénye mellett. Nem recepteket kell adnunk Isten igéjével, hanem a hamisítatlan tiszta Igét. Nem műanyagba csomagolt táplálékra van szüksége az éhes embernek, hanem az életre. Nem unos-untalan ismételt igedarabkákra van szükség, hanem a felfrissítő, vigasztaló isteni szóra.Isten gyülekezetének református népe vagyunk.
 Vajon él e bennünk annyira a semper reformanda szép gondolata, hogy elhisszük a tiszta beszéd, az igazság ismételgetés nélkül is vonzó. Az ő vendégségében, az ő asztala körül nem ér csalódás. Igéje nem cukor, enyhe nyugtató vagy kábítószer. Isten megszólító szava nem elandalít, de megmozdít; nem felment, de menedéket ad. Nem a mi hívásunknak tesz eleget, de maga hívogat. És amikor ő maga hívogat, a kenyéradó ültet asztala mellé – nincs helye uniformizált szavaknak, sótlan ingerszegény beszédnek, keserű, vagy romlott ízeknek.Egy angol angol lelkipásztortól származik a következő történet. Amikor gyermektanítást tartott a templomában, a kisiskolásoknak egy találós kérdést adott fel Isten egyik teremtményéről. „Fán él és makkot gyűjt télire. Nagy bozontos farka van és szürke színű. Ki tudja megmondani, hogy mire gondolok?”

Egy fiú így válaszolt: „Tudom, hogy a válasz Jézus, de leírás úgy hangzik, mintha a mókusról lenne szó”. Jézus neve sok helyen eladó! Pedig az ígéretes élet jelei nem apró bölcsesség darabkákban rejtőznek. Ott a galileai tenger partján a tűz parazsára, finom halra és kenyérre volt szükség. Jézus ezt adta nekik.3. Az a jó gyülekezet, ahol a kereső ember befogadó közösséget talál. Isten népének mindig is különböző temperamentumú, lelkialkatú és érzelemvilágú emberek voltak a tagjai. Vannak akik fejest ugranak a szolgálatokba – úgy mint Péter a tengerbe –, és vannak akik csendesebben, nagy körültekintéssel végzik azt. Amikor az Isten asztalánál vagyunk vendégek, ne a másik lendületén, lomhaságán bosszankodjuk, ne egymás valóságos vagy vélt hibáit, mulasztásait, hanyagságát rójuk fel egymás számára, hanem Jézusra figyeljünk. Azzal kezdtem az igemagyarázatot, hogy a nagy halfogás története éhes emberekkel kezdődik, de nem azokkal ér véget. Amikor a tanítványok partra érnek, minden szó, minden kérdés kifogy belőlük. Ez az a partra érés, amikor az Isten világa a maga végtelenségében nyílik meg előttünk. Akik mernek kevésbé tökéletesek lenni Krisztusért, akik vállalják a veszteséget is, akik a saját tempójukban mennek oda Jézushoz, megtalálják, amit keresnek. Egy régi, 1755-ből származó úrasztala felirat ennek bizonyosságát szólaltatja meg:Ez asztal olyan mint az Élet fája,Ezen van bűnösök gazdag vacsorája,Krisztusnak éhező és szomjúhozó nyája,Jöjj ide, hitednek itt telik be szája.Jöjj ide bátran, aki megfáradtál,Jöjj ide bűnöd miatt töredezett nádszál.Jöjj el s erős hittel ahhoz folyamodjál,Ki Paradicsomnak közepén fenn áll”.Ámen /Závodi Zsuzsanna/