(2006) Igehirdetés

(2006) Textus: Dániel 6. 11-18, 22-25.Dániel és oroszlánverem története a Biblia híres történetei közül való. A történet háttere mégis meglepő. Dániel azok között az ifjak között kap szerepet, akik sok kiváltsághoz jutnak Nabukadneccar udvarában. Három társával együtt a káldeusok minden tudományát tökéletesen elsajátíthatta. Az volt a király célja, hogy a maga számára neveljen új értelmiséget, ezért taníttatták Dánielt három évig, és ezért kapott meg a király asztaláról mindent jót. Jó sorsa volt Babilonban, mégis az oroszlánok vermébe kerül. Abban az időben a zsidó népnek sem volt rossz dolga Babilonban. Családot alapíthattak, házakat építhettek, tetszésük szerint kereskedhettek. A jó sors azonban nem tart örökké.1. Az első tanulsága Dániel történetének, hogy a változást nem az új történelmi helyzet hozza el, hanem a hitvallás megfogalmazása. Dániel hűséges volt Istenéhez. Minden nap – ahogy megszokta – leborulva kérte Isten vezetését, segítségét felelős munkájához, élete megtartásához. Dániel itt nemcsak imádkozik, hanem komoly hitvallást tesz. Itt volt az ideje, hogy megmutassa, kihez tartozik élte. Bár fontos pozícióban van, de azért nem "sántikálhat kétfelé". A hitvallás új helyzetet teremt. A status confessionis az a pillanat, amikor Isten népe nem köthet kompromisszumokat. Mindnyájuknak tudnunk kell mikor jött el a hitvallás ideje. Dániel számára az imádság olyan volt, mint a szomjazónak a víz, mint a virágnak a fény. Tudta, hogy amikor imádkozik, hangja nem vész el az éterben, hanem minden végiggondolt szót hallja valaki, és az Ő mentő keze mindenhová elér. "Dániel emeleti szobájának ablakai nyitva voltak..., és ő napjában háromszor térden állva imádkozott." (11. vers) - ez a mondat rávilágít arra, hogy Dániel nem csupán imádkozik a nyitott ablak mellett, hanem hitvallást tesz. A hitvallás először mindig Istennek szól. Mondataink, nyitott életünk nem azt szolgálják, hogy az éppen aktuális történelmi helyzetet szólítsák meg, vagy egy szituációval kötözködjenek. Amikor ki kell mondani, hogy ki a mi életünk Ura, akkor először az Ő kérdésére válaszolunk: "Ti kinek mondotok engem?".2. A hitvallónak szüksége van a hit bátorságára. Bár nem egy bizonyos helyzetre ad választ a hitvallás, de mindig egy adott történelmi szituációban hangzik el. Éppen ezért az imádkozó ember is kerülhet verembe. Dániel számára a veszedelem helye az oroszlánok verme. A veszedelem helyén érdekes, hogy csak a király búcsúját halljuk. Ez a búcsú Dárius hatalmának végességéről szól: „A te Istened, akinek te szüntelen szolgálsz, Ő szabadítson meg téged!”.3. Aki Urának tesz hitvallást, annak nem kell többé félnie, nem kell felemelni a hangját sem. A következmények emberinek tűnnek, mégse higgyük el, hogy csak emberi kezek nyúlnak utánunk, amikor Isten felé indultunk el. Dániel nyugodtan indul el az oroszlánok verme felé. Jól tudta, hogy sok ellensége és irigye van; sokan suttogtak, vádaskodtak körülötte. Cáfolatokat is gyárthatott volna, de ő nem emberi érvelésre, veszekedésre készül, hanem imádkozik. Dániel nem a vádaskodókat szólítja meg, hanem Istennel beszél. Amit nem értünk, ami fáj, szeretjük hosszasan taglalni, pedig a legtöbbször csak félelmünket, idegességünket leplezzük így. A nyugalom forrása Isten biztos közelsége. Dániel még a veremben is csendesen imádkozik. Nem tudjuk, hogy mit és hogyan szólt ez az ima, de az biztos, hogy csendben. Isten mindig hallótávolságon belül van, nem kell kiabálni, nem kell cifra szavakkal beszélni, mert Ő jól hallja, érti, hogy mi az, ami fáj.4. A negyedik tanulság, hogy az imádság nemcsak a vészidőkre való, hanem talpon maradásunknak alapja. Talon maradni és megmaradni nem ugyanaz. Dániel hűséges volt és Isten megszabadította őt. Sokan voltak a keresztyén egyház története során hűségesek és életüket veszítették. Mit mondunk erre? Nem azért kell hűnek lenni, mert érdemes, hanem azért, mert a hűség szeretetünk igaz voltának kimutatása. A hűségnyilatkozat hitvallás.A történelem során már sokan vallották maguknak, hogy Istennek szolgálni, az Urat megszólítani, csak így, ezzel a hűséggel, bizalommal érdemes. Kalkuttai Teréz is ezt tette, ezt bizonyítják következő gondolatai:Az ember nem értelmes, önzetlen, logikus lény.Nem baj. Szeresd őt!Ha jót teszel, azt a te önző célodnak látják,Nem baj. Tégy jót!Ha megvalósulnak álmaid, kétkedő barátokra találszés hithű ellenségekre.Nem baj. Munkálkodj álmaid valóra váltásán!Amit jót teszel ma, holnapra el lesz felejtve.Nem baj. Tégy jót!Az őszinteség és a tisztesség sebezhetővé tesz.Nem baj. Légy őszinte és tisztességes!Amit éveken át alkotsz,egy pillanat semmivé teheti.Nem baj. Alkoss!Az emberek megsegítése bajba sodorhat.Nem baj. Segítsd őket!Ha a legjavát kínálod lényednek,viszonzásul arcul csaphatnak.Nem baj. Add magadból a legjavát!Ragaszkodjuk hát mi is így Istenhez, imádkozzunk hozzá bizalommal, hogy életünk nyugtalan felhőit Ő oszlassa szét.

 Imádkozzunk hát bizalommal tevékeny napjaink idején és mélységeink óráiban egyaránt. Az imádság legyen személyes erő az életünkben. Legyen igaz a szó életünkben. Imádkozom, ezért megbocsátok, bizalommal imádkozom, ezért teszem a dolgom, amibe már-már belefáradtam. Imádkozom, ezért elfogadom Isten akaratát. Ámen /Závodi Zsuzsanna/