Szeretett Testvéreim!
Kínából származik a következő példabeszéd. Képzeljünk el két ifjút, akik szegénységükre való tekintettel, arra kérték barátaikat, hogy az esküvői lakomára. Amikor elérkezett az menyegző napja, a vendégek mind beleöntötték a bort egy nagy kőkorsóba, majd megtöltötték kancsóikat. Mindenki felállt, hogy köszöntse az ifjú párt, és megízlelte a kiöntött italt. De, halotti csend lett és az emberek szótlanul néztek maguk elé. A csészékben nem ízletes bor, hanem egyszerű, tiszta bor volt. Kiderült, hogy mindenki így gondolkodott: „Senki sem veszi majd észre, ha én vizet öntök a korsóba. Az a kis víz, elvész a többiek borában”. De, nem így történt.
Szomorú ez a történet, mert a szűkös hétköznapok után, a jó ízek kóstolgatására készülők várakozása beteljesületlen maradt. Az ital nem az örömünnep előízét rejtette magában, hanem további nélkülözést, sírást, és szégyent. Az ünnepi vigasság el sem kezdődhetett, nem magáért a borért, hanem, mert csalódást okozott.
1. Pedig a jó ízek ismerete isteni ajándék. Az Ószövetségben a gyász, a szomorúság jele, ha valaki nem tud enni. De, ha valaki újra érzi a jó falatok ízét, az a testi-lelki megerősödésről, új perspektívák születéséről szól. Sőt, a Prédikátor szerint (8. 15, 4. 7) az ízlelés az életben az egyik legfőbb jó, mert a életről, növekedésről szól. Péter apostol megjegyzése pontos idézete a 34. Zsoltár görög fordításának: Ízleljétek, és lássátok meg, hogy jó az Úr! (9. Vers). Eredetileg az Abimelek elől menekülő Dávid ajkáról hangzottak el ezek a szavak. Mit értett Dávid ezen? Menekülés és életveszély közben a két legfőbb szükség: fegyveres védelem és élelmiszer-utánpótlás. Dávid a nélkülözés veszélyhelyzetében is arra az Úrra számít, akit a 23. Zsoltárban így ismert meg: Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön deleltet, csendes vizekhez terelget engem. Lelkem felüdíti, az igaz ösvényen vezeti az ő nevéért (1-3). Nemcsak Dávid idejében, de ma is hordozhatják a megízlelt jó „falatok” a jövő bőségének, a jó folytatásnak, egy ígéretes élet jeleit.
A mai napon az új borért adunk hálát. Amikor belekortyolnak a borkészítők finom boraikba, egy új ígéretet hordoznak a borok.
Az első korty jó ízében benne rejlik: milyen jó, hogy ilyen lesz a folytatás, a következő korty, és pohár is. Az ízek ismerete, az ízlelés képessége valóban isteni ajándék. Nemcsak az eljövendő ígérete rejlik benne, hanem az elismerés és hála érzése is: Érdemes volt ennyit fáradozni vele.
2. Nem mindegy, hogy mit kóstolunk. Mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok..., vagyis, Krisztust magát. Péternél, Pállal és a Zsidó levél írójával szemben, a hamisítatlan lelki tej önmagában is megálló szimbólum. A hasonlat nem egy gyermek kicsinységét, ártatlanságát hangsúlyozza, hanem az állandó kapcsolat szükségességét anya és gyermeke között. Amilyen fontos a hamisítatlan anyatej agy csecsemő számára, ugyanígy már egy magasabb szinten, fontos a hamisítatlan, igaz tanítás a Krisztust követő ember számára. A Reformáció emlékünnepének küszöbén vizsgáljuk meg, hogy a folyamatos reménységadás szerepét ki tölti be életünkben. Mi kitől várjuk a jó ízeket? Isten Jézus Krisztusban elkészítette Isten országának előízét, a mai megterített asztal házigazdája Ő. Hagyjunk el minden mást, keserű, savanyú, és romlott ízeket. És vendégségében lássuk meg a messiási üdvlakoma kezdetét, az Ő szeretetének ízeit. Ízleljétek, és lássátok meg, hogy jó az ÚR! /Závodi Zsuzsanna/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése