 |
 |
A templom építés előzményeinek és folyamatának részletes leírása Thúry Etele-Dr. Hodossy Lajos: "Jöjj, mondjunk hálaszót - A veszprémi református gyülekezet története" című munkájában olvasható.
Máthé Attila, a gyülekezet gondnoka (1997-2011) az új templom építése kapcsán az alábbi gondolatokat fogalmazta meg.
Miért építünk templomot?
Számomra ez két kérdést vet fel. Az első így hangzik: Miért épít templomot általában a keresztyén ember? A másik pedig: Miért építünk mi, veszprémiek templomot? Az első kérdésre a válasz igen összetett, bár első hallásra egyszerűnek tűnne ezt megválaszolni. A templom építés vágyát, akaratát, őseinktől örököltük. A templom szimbólum. Jelzi, jelképezi a gyülekezetet a keresztyén közösséget. Megszentelt hely, lelki értelemben véve, „Isten háza”. A keresztyén embernek, aki hitét közösségben éli meg, szüksége van erre a megszentelt helyre. A templom tehát a közösség ügye, a gyülekezet közösségéé. Az a hely, ahol énekelni, imádkozni, Igét hallgatni, a szent sákramentumokkal élni, egymás hite által épülni lehet. A közösség építője maga Isten, az ő Szentlelke által. Az így kialakult közösség lelki közösség, tagjai egyek az Isten tiszteletében és az egymás iránti szeretetben.
A templom fogalma és a harangszó szorosan kapcsolódik egymáshoz. A harang szava jelzés, hívogatás, ünnepi üzenet a szent alkalmakra, az ünnepekre. A templomba érkező ember csendességet, megnyugvást, terheitől való szabadulást nyer, hitében való megerősítést. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én megnyugvást adok nektek”- szól Jézus.
Nem szabad megfeledkeznünk a templom és a gyülekezet kapcsolatának egy különleges vonatkozásáról a református hit és a magyarság kapcsolatáról. A templom a kisebbségi sorban élő testvéreink számára a magyarságukban való megmaradásuk biztos záloga. Ott a templom az a hely ahol mindenféle hátrányos következmények nélkül lehet magyarul beszélni, imádkozni, énekelni, Istent dicsérni. Nem véletlen a költő aggodalmaskodó jajkiáltása a templom /és természetesen az iskola/ megtartásának érdekében.
A második kérdésre adandó válasz lényege és igaz volta az első kérdésre adott válaszban rejlik. Mi – a veszprémi gyülekezet – mindezekért építünk templomot. Néhány sajátos vonatkozástól eltekintve, más célunk nem is lehet. A közösség építéséért, az emberek hitben való gyarapodásáért, a biztos menedék megtalálásáért, Istennel való ünnepélyes, de egyben bensőséges találkozás lehetőségéért nemcsak a Jeruzsálem hegyen, hanem Jutason is. Csodálatos lehetőség! Éljünk vele! Ez azonban már egy másik ház – a lelki ház – építésének szent feladata is. Olyan misszió, mely nélkül a templom építés ügye értelmét veszíti.
Isten áldása legyen rajtunk, templom építő igyekezetünkön!
Így szoktam ezt: ha száll az alkonyat,
Az üres templomba besurranok.
Egy lélek, aki Istent látogat.
A szentek komoly arca rám ragyog.
……….
A templom üres, a lelkem tele.
Megértjük egymást, pedig nincs szavunk,
Itt állok, szemben állok Ővele,
S nem látja senki, hogy együtt vagyunk.
Állok, térdre nem hajt a vágy hatalma,
Csak fürkészem a nagy Akaratot;
Úgyis addig állok, míg Ő akarja,
S ha nem akarja; összeroskadok.
Olyan végtelen áhítat fog el,
Mintha erdőben néznék csillagot,
Ahol az örök, ős csend ünnepel-
Pedig csupán egy templomban vagyok."
/Reményik Sándor: „Üres templomban” - részlet/
/Máthé Attila gondnok/
„Tudjátok meg, hogy az Úr csodákat tesz hívével! Meghallgat az ÚR, ha hozzá kiáltok.” /Zsoltárok 4, 4./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése