(2012) Igehirdetés

(2012)A szenvedő Szolga átformál /1. Péter 2,21-23./ "Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél." 

KERESZTYÉN ÉLETÜNK SÚLYPONTI RÉSZÉT ÁLLÍTJA ELŐTÉRBE A MAI IGESZAKASZ. „Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek.”

Nemcsak az a feladatunk, hogy Krisztus szenvedéséről elmélkedjünk, hanem hogy osztozzunk benne.

Ha őszinték vagyunk magunkhoz, és feltesszük magunknak a kérdést, mit gondolunk a szenvedésről, saját életünk veszteségeiről, mindarról, amit az ember nyomorúságnak él meg, mély levegőt kell vennünk.

EMBERI TERMÉSZETÜNK RÉSZE, HOGY A SZENVEDÉSTŐL ELFORDURDÍTJUK A FELJÜKET, AMIKOR FÁJDALAMAT ÉLÜNK ÁT, MINDEN AZT KIÁLLTJA BENNÜNK: NEM AKAROK SZENVEDNI. MINDANNYIAN EREDENDŐEN FÉLÜNK A KERESZTTŐL. Ne felejtsük, hogy nagycsütörtök este Jézus is így imádkozott: „Atyám, vedd el tőlem ezt a poharat,” és így folytatja: „mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te”. (Márk 14,35.)

AMIKOR A SZENVEDÉS ÉRTELMÉN VAGY ÉRTELMETLENSÉGÉN GONDOLKODUNK, AZ MINDIG ÖSSZEFÜGGÉSBEN VAN SAJÁT ISTENKÉPÜNKKEL, KRISZTUSKÉPÜNKKEL IS.

PÁL apostol élete, hite lényegéről beszél, amikor azt mondja: „úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. (1. Kor.2,2 )

Az apostol azért mondja ezt, mert élő Krisztusa van, a kereszt számára nem a halál, hanem az élet fája. A kereszt lényege és valós üzenete nem a szenvedéspártolás, sokkal inkább Isten együttérzésének, kegyelmének jele.

Valahol Zemplénben van egy kis református templom, s annak az úrasztalába 1755-ből ezt a hitvallást faragták:

Ez asztal olyan, mint az Élet fája, Ezen van bűnösök gazdag vacsorája, 
Krisztusnak éhező s szomjúhozó nyája 
Jöjj ide, Hitednek itt telik be szája. 

Jöjj el ide bátran, aki megfáradtál Jöjj el bűnöd miatt töredezett nádszál. 
Jöjj el, s erős hittel ahhoz támaszkodjál, 
Ki Paradicsomnak a közepén fenn áll. (1755) 

Templomainkban, keresztyénségünkben ez a lényeg. Az oltár, az Úr asztala az életet, az élő Krisztust és a vele való közösséget jelképezi.

A kereszt a második élet fája. A keresztből gyógyulás, megbocsátás, új közösség, szolidaritás születik.

Sokszor megtörténik velünk, hogy rosszul értelmezzük a keresztcipelést, és azt gondoljuk, hogy a kereszt az, ami boldogtalanná teszi életünket. Jézus keresztje azt jelenti, hogy nincsen többé kárhoztató ítélet ellenünk, nem maradunk pártfogó, örök barát és vigasztaló nélkül.

Krisztus keresztáldozatának elfogadása nem a búskomorságot erősíti, hanem hálás emberré tesz. A hála megtartó és gyógyító erő.

Nem tudom gondoltunk-e arra, hogy a kereszt jelzésében benne vannak kereszteződések, – a mi keresztútjaink. A kereszt találkozási pont, ahol megélhetjük, hogy nem mondunk le a másik emberről, nem kezdünk el másokat hibáztatni, eltávolodni, mert Isten nem mondott le rólunk. Kereszt-sorsú embernek lenni nekem azt jelenti, hogy úgy nyitjuk ki karjainkat, úgy fogadjuk be a másik embert, ahogy Jézus kitárta karjait, s az egész világot magához ölelve. Ahogy egy kortárs teológus mondja: minél közelebb megyünk Krisztus keresztjéhez, annál közelebb kerülünk egymáshoz.

A kereszt pluszjel is. Ha valamiből plusz van - örülünk neki, Ha mínuszban vagyunk, félelem vesz erőt rajtunk, csalódottságot érzünk. Nekünk isteni plusz adatott.

Ez az isteni plusz maga Jézus. Isten nagyobb mint az emberi szenvedés, vagy a halál ereje. Amikor életeket látunk a mélyben, amikor elmeséli nekünk valaki, hogy milyen reménytelen a helyzete, szent lehetőségünk, hogy együtt imádkozzunk, hogy együtt maradjunk, hogy ne mondjunk le róla. Hiszem, hogy Jézus azért hagyta, hogy áldozattá legyen, hogy ne legyen több áldozat. Segítsünk másoknak, hogy ne áldozatnak érezzék magukat, hanem Isten szeretett gyermekének. Így teljesedik be a próféta mondása: Szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat. (Hós. 6,6)

Ne engedjünk az uralkodó felfogásnak, hogy kegyetlen az élet. A szenvedésnek csak a szeretet összefüggésében van értelme. Akikért nem vagyunk készek szenvedni, tenni is  nem szeretjük igazán.

Biztos emlékszünk arra, hogy 2010 őszén 69 nap után 33 chilei bányászt hoztak fel egy aranybányából, akik iszonyú mélyen rekedtek a föld alatt. Nem volt kiút, csak a halálfélelem, a sötétség, s a segítség csak fentről érkezhetett. Arra is emlékezhetünk, hogy megmenekülésükhöz egy kapszulát, egy fémhengert építettek, de az nem volt közismert, hogy ennek a kapszulának a FŐNIX nevet adták. Különös, hogy az őskeresztyének számára a Főnix madár az örök élet és a feltámadás jelképe volt. Ez a történet nekem Isten szabadításnak mai története. Az Isten Fiával való kapcsolat emel ki a szakadékból, a halál torkából. Jézus Krisztus az, aki kivisz a fényre, az örök üdvösségre. Olyan sokfajta próbálkozás van, hogy kijusson a mai ember mélységekből, kiúttalanságból.

Valójában mi is számos kapszulát ismerünk. Majd a pénz, egy másik ember, vagy a körülmények megváltozása… Vannak kapszuláink, amelyek elfeledtetik velünk azt, hogy hogyan jutottunk ide. Vannak bódító, mámorító kapszuláink, vannak ALKATUNKAT, ARCUNKAT MEGVÁLTOZTATÓ tablettáink…

Az egyetlen szabadító kapszula – JÉZUS KRISZTUS SZEMÉLYE.

Isten tud a mélységeinkről, s Ő a mélységben is szabadító. „Mint vesszőszál sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből”. (Ézsaiás 53, 2)

Az ÉLET OTT VAN A GYÖKEREKNÉL, OTT VAN A MÉLYBEN, ELREJTETTSÉGBEN VESZI KEZDETÉT.

VALÓBAN Isten AJÁNDÉKA, hogy a tragédiát győzelemre tudja fordítani. Az állt az alapigében, hogy Krisztus is szenvedett, és példát hagyott rátok. 

Jézus a mi példánk! Bárcsak megadatna, hogy mi is példák tudjunk lenni gyermekeink, munkatársaink, boldogtalan emberek számára.

Jézus a példa, mert rábízta magát arra, aki a kereszt szégyenét a győzelem jelévé változtatta.

Amikor rábízzuk magunkat Istenre, igent mondunk arra, hogy sebeinkkel együtt Isten boldogságra, hálás életre hív. Boldogok a sírók, mert ők megvigasztaltatnak. Jézus boldog mondásainak az üzenete, hogy nem áldatlanságra teremtett bennünket.

Nekünk isteni plusz adatott. Ha a keresztre nézek, látom, hogy a szenvedés, a mélység nemcsak jajszó, hanem az üdvösség forrása is lehet.

Ragyogjon fel útjainkon az evangélium, legyen közös dicséretünk a 23. zsoltár imádsága: "Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkem felüdíti, az igaz ösvényen vezeti az ő nevéért."

ADJUK TOVÁBB EZT A JÓHÍRT. /Závodi Zsuzsanna/