(2012) Molnár Mária misszionárius életét és munkásságát Miklya Luzsányi Mónika dolgozta fel. Az írónő színes előadás keretében mutatta be a mártír életét.
A Molnár Mária életét bemutató molinók egy hónapig megtekinthetők voltak templomunkban.
Molnár Mária Várpalotán született. Református neveltetésben részesült, s maga is elköteleződött a református belmisszió irányában. Ő maga nem akart külmissziói szolgálatra jelentkezni, hiszen úgy gondolta, hogy Magyarországon is éppen elég nagy szükség van a lélekmentésre. Azért is utazott el a húszas évek közepén liebenzelli evangélikus missziói központba, hogy nyelvtudását elmélyítse, s így a belmisszió szakirodalmát és módszertanát könnyebben tanulmányozhassa. Ám éppen akkor látogatott oda Friedrich Doepke evangélikus lelkész, a mánuszi misszió vezetője, s egy este beszámolt az Admiralitás-szigeteken végzett missziói munkáról. Molnár Mária már az első találkozás alkalmával tudta, hogy neki Mánuszon van a helye, de még akkor is küzdött ez ellen, amikor 1927-ben kézhez kapta a kiküldetési parancsot.
A misszionáriusnő 1928. február 14-én érkezett Mánuszra, ahol tizenöt éven keresztül szolgált. Egyszerre volt orvos, bába, védőnő, igehirdető, lelkigondozó, s ha kellett még tűzoltó vagy emberi jogi szakértő is. Pitilu lakói szinte az első pillanattól kezdve maguk közé fogadták, s szinte anyjukként tisztelték. Ám ezt a tisztelet nem lehetett csak szavakkal kivívni.
Munkája során több keresztény gyülekezet is alakult a mánuszi szigetvilágban, Pitilun ma is az a harang hívja istentiszteletre a híveket, amelyeket a magyar reformátusok küldtek ki „barna testvéreiknek.” A sziget leányiskolája is az ő nevét viseli, hiszen nagy álmát, a bennszülötteknek épült protestáns leányiskolát már nem valósíthatta meg.
Japán katonák - azóta is tisztázatlan körülmények között - 1943. március 16-án az Akikaze nevű torpedórombolón, különös kegyetlenséggel végezték ki a misszió vezetőit és tagjait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése