(2010) Balogh Ádám az alábbiakban emlékezik meg az eseményről: Elrejtőzni jöttünk, kincset keresni! Elrejtőzni a világ zajától a hétköznapok taposó malmából vagy egyhangúságából (ki-ki melyikből), de nem el rejtőzni Isten és csodái elöl. Megnyílni, imádkozni, hálát adni jöttünk. A helyszín tökéletes volt akár az egyéni, akár a csoportos elcsöndesedéshez, dicsérethez.
Miután megalakult a 6 korcsoport, először a tagok ismerkedtek meg egy beszélgetés, közös imádság, elmélkedés keretében. A csoport foglalkozásokon felül minden nap folyamatosan lehetőség volt a beszélgetésekre, a biblia tanulmányozására, elmélyedésre és a közös út keresésére.
A közösségi alkalmak is jó lehetőséget biztosítottak egymás hitének, életének, tehetségének, megismerésére. Ilyen volt az első este megrendezésre kerülő élő zenekaros táncház, a második este a tábortűz és a szalonna sütés,a harmadik napon pedig egy a fiatalok által szervezett vetélkedő ahol erősíthettük az összetartozást és érezhettük az egymásra utaltságot.
Az asszonyok közül néhányan pogácsát sütöttek, miközben a többiek kézműveskedtek az árnyas fák alatt. Csodálatos ajándékok, ötletes emlékek készültek, formálódtak az ügyes kezek által, miközben a legkisebbek kihasználva a táborhelyen átfutó kis patakocska vizét, gátat építettek és papír hajót úsztattak.
Nagy örömmel láttam, hogy a fiúk szinte minden alkalmat kihasználva rúgták a labdát a szépen nyírt füves pályán.
Ilyenkor, amikor végigpillantottam ezen a csodálatos helyen azt gondoltam, hasonló lehetett az éden kertben is és hiszem,hogy valami hasonlót élhetünk majd át elkövetkező életünkben Krisztus mellett is! A szabadságot, a gondtalanságot, a vidámságot, a nevetést. Minden napot az esti áhítattal fejeztünk be a falu kedves kis református templomában közös éneklés és imádság keretében. /Balogh Ádám/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése