(2008) /Textus: János 12, 23-28./
Ebben a rövid párbeszédben, amit Jézus a görög anyanyelvűekkel folytat Jézus azt adja tudtunkra, hogy kereszt nélkül nincs korona. A csodák és az izgalom teljességének jelei után, miután Jézus már bevonult Jeruzsálembe – Jézus elindul a kereszt felé. Ahogy végigmegyünk vele ezen az úton, úgy fogynak el sorban a csodák, szűkül Jézus mozgástere, hogy a kereszten megvalósítsa mindenkiért elvégzett váltság művét. A földbe elvetett búzaszem képe is a halálon át szerzett életről beszél.
1. Jézusnak be kell töltenie a búzaszem törvényét. A vetőmagnak el kell pusztulnia a földben, hogy helyébe egy új, termés hordozó gabonaszál növekedhessen, ami sok új magot rejt magában. Amikor a földben elhal a régi mag feladatát teljesíti, amikor Jézus meghal a kereszten az Atya akaratára mond igent. De Jézus nem vak halálra-szántságra buzdít minket. Éppen ez ellen szól ez a példázat. Az élet azért értékes, mert számtalan új lehetőséget, kibontakozást hordoz magában, az élet értékes, mert Isten Fia meghal, hogy saját életünk új távlatokat nyerjen.
2. Nemcsak Jézusnak kell betöltenie a búzaszem törvényét, hanem nekünk is. Mi hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy az önzetlenségből, az én-feladásból születik az élet. Jézust tette nem ismételhető meg, de élni tanít, mert maga az élet. Jézus mondta: Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön énutánam, az nem lehet az én tanítványom. (Lk. 14. 27). Sokan ezt úgy értik, ahogy a közmondás tartja: mindenkinek megvan a maga keresztje. Ilyenkor az élet terhek, betegségek, sorscsapások kerülnek a kereszt viselő élet ismertető jegyei közé. De Jézus nem ezt érti alatta. Amit Jézus kér: az ő követése, menjünk őutána, vállaljuk a búzaszem törvényét, vállaljuk őt. A kereszt nem a mi külön sorsunkat jelenti, hanem Krisztust. A kereszt azzal szembesít, hogy milyen kockázatot jelent Jézus követőjének lenni. Csak ezáltal lehetünk életet adó búzaszemek, ha meghal bennünk, ami romlott, ami öntörvényű. A kereszt formája ölelni tanít. Az ölelés mozdulata kifejezi, hogy a másik fontos számunkra. S aki ölel kiszolgáltatott, mert testének nagyobb felületét fordítja a másik felé, megnyílik előtte. A szeretet mindig kiszolgáltatottságot jelent. Mert a szeretetet vissza is lehet utasítani. Jézus a kereszten a minden személyre kiterjedő szeretetet is megmutatta. Úgy szeretett, hogy nem zárt ki senkit. A keresztgerendák eget és földet, jobb és bal oldalt, keletet és nyugatot kötnek össze. Jézus keresztjének nincs határa.
3. Jézus áldozata erőt ad. Jézusban rejlik az erő, hogy engedelmeskedni tudjunk a vetőmag törvényének. A búzamag, amelyet a magtárban tartanak, egyedül marad. Nincs rajta haszon - az új élet értelmében. Csak akkor hoz termést a gabona, ha a földbe hull és „elhal”. Tudok-e félelem nélkül adni? Hozok-e áldozatot úgy, hogy örömöt lelek benne? El tudom-e engedni azt, ami az enyém, hogy más is részesüljön belőle? Juttatok-e időmből, szeretetemből, képességeimből másoknak, akkor is, ha úgy érzem én szorulok segítségre. Isteni erő kell ahhoz, hogy a növekedés kapjon helyett ott, ahol a romlás van jelen. Isten kell ahhoz, hogy a tragédiából áldás szülessen. Isten munkája, hogy amikor látszólag minden elveszett, akkor adja a legtöbbet, az életet. Ezt az odaszánást jelképezi az úrvacsora. Kenyér és bor közös jellemzője, hogy mindkettő hosszú folyamaton megy keresztül, míg asztalunkra kerül. A búzamagot megőrlik, stb. A szőlőszemeket megtapossák. S miután a felismerhetetlenségig megváltoznak, átalakulnak, lesznek azzá, amit ismerünk, ami a Jézussal való közösség jelképe. Vagyis arra emlékeztetnek, hogy Jézusnak is szenvedéseken kellett keresztülmennie, meg kellett töretnie megváltásunkért. (Jn 12,24—25).
A kenyér és bor jelképezi, emlékezet minket, hogy a keresztény élet lényege önmagunk másokkal való megosztása, a mások szükségére adott válasz.
Ez az ige a legnagyobb kitartásra szólít fel, legyen életed a búzaszem törvényének alávetve, bízd életed Istenre, aki meghalt, hogy életed legyen. A varsói gettó falára írt hitvallás is ezt erősíti: "Hiszek a Napban, bár nem fénylik, a szeretetben, bár nem érzem, hiszek Istenben, bár nem látom."
Ebben a rövid párbeszédben, amit Jézus a görög anyanyelvűekkel folytat Jézus azt adja tudtunkra, hogy kereszt nélkül nincs korona. A csodák és az izgalom teljességének jelei után, miután Jézus már bevonult Jeruzsálembe – Jézus elindul a kereszt felé. Ahogy végigmegyünk vele ezen az úton, úgy fogynak el sorban a csodák, szűkül Jézus mozgástere, hogy a kereszten megvalósítsa mindenkiért elvégzett váltság művét. A földbe elvetett búzaszem képe is a halálon át szerzett életről beszél.
1. Jézusnak be kell töltenie a búzaszem törvényét. A vetőmagnak el kell pusztulnia a földben, hogy helyébe egy új, termés hordozó gabonaszál növekedhessen, ami sok új magot rejt magában. Amikor a földben elhal a régi mag feladatát teljesíti, amikor Jézus meghal a kereszten az Atya akaratára mond igent. De Jézus nem vak halálra-szántságra buzdít minket. Éppen ez ellen szól ez a példázat. Az élet azért értékes, mert számtalan új lehetőséget, kibontakozást hordoz magában, az élet értékes, mert Isten Fia meghal, hogy saját életünk új távlatokat nyerjen.
2. Nemcsak Jézusnak kell betöltenie a búzaszem törvényét, hanem nekünk is. Mi hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy az önzetlenségből, az én-feladásból születik az élet. Jézust tette nem ismételhető meg, de élni tanít, mert maga az élet. Jézus mondta: Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön énutánam, az nem lehet az én tanítványom. (Lk. 14. 27). Sokan ezt úgy értik, ahogy a közmondás tartja: mindenkinek megvan a maga keresztje. Ilyenkor az élet terhek, betegségek, sorscsapások kerülnek a kereszt viselő élet ismertető jegyei közé. De Jézus nem ezt érti alatta. Amit Jézus kér: az ő követése, menjünk őutána, vállaljuk a búzaszem törvényét, vállaljuk őt. A kereszt nem a mi külön sorsunkat jelenti, hanem Krisztust. A kereszt azzal szembesít, hogy milyen kockázatot jelent Jézus követőjének lenni. Csak ezáltal lehetünk életet adó búzaszemek, ha meghal bennünk, ami romlott, ami öntörvényű. A kereszt formája ölelni tanít. Az ölelés mozdulata kifejezi, hogy a másik fontos számunkra. S aki ölel kiszolgáltatott, mert testének nagyobb felületét fordítja a másik felé, megnyílik előtte. A szeretet mindig kiszolgáltatottságot jelent. Mert a szeretetet vissza is lehet utasítani. Jézus a kereszten a minden személyre kiterjedő szeretetet is megmutatta. Úgy szeretett, hogy nem zárt ki senkit. A keresztgerendák eget és földet, jobb és bal oldalt, keletet és nyugatot kötnek össze. Jézus keresztjének nincs határa.
3. Jézus áldozata erőt ad. Jézusban rejlik az erő, hogy engedelmeskedni tudjunk a vetőmag törvényének. A búzamag, amelyet a magtárban tartanak, egyedül marad. Nincs rajta haszon - az új élet értelmében. Csak akkor hoz termést a gabona, ha a földbe hull és „elhal”. Tudok-e félelem nélkül adni? Hozok-e áldozatot úgy, hogy örömöt lelek benne? El tudom-e engedni azt, ami az enyém, hogy más is részesüljön belőle? Juttatok-e időmből, szeretetemből, képességeimből másoknak, akkor is, ha úgy érzem én szorulok segítségre. Isteni erő kell ahhoz, hogy a növekedés kapjon helyett ott, ahol a romlás van jelen. Isten kell ahhoz, hogy a tragédiából áldás szülessen. Isten munkája, hogy amikor látszólag minden elveszett, akkor adja a legtöbbet, az életet. Ezt az odaszánást jelképezi az úrvacsora. Kenyér és bor közös jellemzője, hogy mindkettő hosszú folyamaton megy keresztül, míg asztalunkra kerül. A búzamagot megőrlik, stb. A szőlőszemeket megtapossák. S miután a felismerhetetlenségig megváltoznak, átalakulnak, lesznek azzá, amit ismerünk, ami a Jézussal való közösség jelképe. Vagyis arra emlékeztetnek, hogy Jézusnak is szenvedéseken kellett keresztülmennie, meg kellett töretnie megváltásunkért. (Jn 12,24—25).
A kenyér és bor jelképezi, emlékezet minket, hogy a keresztény élet lényege önmagunk másokkal való megosztása, a mások szükségére adott válasz.
Ez az ige a legnagyobb kitartásra szólít fel, legyen életed a búzaszem törvényének alávetve, bízd életed Istenre, aki meghalt, hogy életed legyen. A varsói gettó falára írt hitvallás is ezt erősíti: "Hiszek a Napban, bár nem fénylik, a szeretetben, bár nem érzem, hiszek Istenben, bár nem látom."
Simon András sorait érdemes megjegyezni:
Aki azért nem fogadja el önmagát
- s önmagában az Istent -
mert kevesli
azt, amit kapott,
az még
azzal a „kevéssel” sem tud mit kezdeni,
amit az Úr a lelkébe vetett.
Az ilyen ember
magát zárja ki a megajándékozottak sorából.
Durcásan,
ölbe tett kézzel
csak áll életének felszántatlan termőföldjén
és sanda irigységgel
nézi
a MÁSOK búzájának szárba szökkenését.
Ámen./Závodi Zsuzsanna/
Aki azért nem fogadja el önmagát
- s önmagában az Istent -
mert kevesli
azt, amit kapott,
az még
azzal a „kevéssel” sem tud mit kezdeni,
amit az Úr a lelkébe vetett.
Az ilyen ember
magát zárja ki a megajándékozottak sorából.
Durcásan,
ölbe tett kézzel
csak áll életének felszántatlan termőföldjén
és sanda irigységgel
nézi
a MÁSOK búzájának szárba szökkenését.
Ámen./Závodi Zsuzsanna/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése