(2007)/II. Mózes 20. 13./
"Ne ölj!" Meglepő módon az ölni ige, ahogy itt héberül áll nem jelenti az emberi élet mindenfajta kiontását. A "rácáh" ige akkor fordul elő az Ószövetségben, amikor a személyes ellenség megöléséről van szó. A héber nyelvben különbséget találunk ölés és gyilkolás között. Az életet kiontó önkény ellen harci erővel lép fel a hatodik parancsolat, éppen egy olyan világban, amely ismerte a halálbüntetést, és megengedte a háborúkat. Úgy veszünk részt ezen az istentiszteleten, hogy nem vagyunk gyilkosok. Az élet védelmével mindenki egyetért. Ám azt is tudjuk, hogy "élni" sokkal többet jelent, mint lélegezni, a gyilkosság pedig több, mint az, hogy valakinek elvágjuk a nyakát. Létezik a test megölésénél nagyobb veszedelem is, gyilkos indulatokkal fertőződhet meg közösségi életünk. Mielőtt túlságosan leegyszerűsítenénk a parancsolat mondanivalóját, Jézus szavaira figyeljünk. "Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek feltette" (Máté 5. 22). Jézus szerint a harag a gyilkosság gyökere. Mindenkiben ott lakik a neheztelés, a harag érzésvilága. Maga Jézus is haragudott, de a harag ördögi körén belüli topogás, hosszabb tartózkodás méreggel töltheti meg életünk. A harag hamar gyűlöletté is fokozódhat, ami aztán pusztító indulattá válik. Ez az indulat romboló erő, és a lelkünket akarja kiragadni Isten kezéből. A gyűlölettel a sátán, a halál vonzáskörébe kerül az életünk. Minden gonosz indulattal a sátán tőr az életünkre. Az emberölést és a gonoszt Jézus így kapcsolta össze: "Az ördög embergyilkos volt kezdettől fogva" (János 8. 44).
Jézus pozitív fogalmakba, életigenlésbe sűrítette bele a "Ne ölj" parancsolatát: Szeresd felebarátod, mint magadat. A szeretet az, ami összetartja közösségeinket. Jézus etikájában ezért "élet-fontosságú" a megbocsátás, a kilépés a mérgelődés zárt köréből. Az ördögi körből kilépni csak a gyűlölet megtagadásával lehet. "Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg." Itt kell rájönnünk, hogy a gonosz indulatok sírkamrájából mi nem tudunk egyedül kilépni, Krisztus tárta fel az ajtót. Csak a húsvéti hit világítja meg számunkra a hatodik parancsolat értelmét. Krisztus népe csak az élet oldalán állhat. Jézusnak az a célja, hogy felebarátok legyünk, az élet kezdetén, életünk minden idejében és a végén is.
A legfontosabb kérdések az élet két végpontjánál vetődnek fel: Élet és halál urává teheti az ember önmagát? Embernek tekintjük-e a megfogant embriót? Meddig ember az ember? Hogyan áll Isten ítélőszéke elé az, aki eldobja magától az életet?
Életünk öröme, hogy az élet Istene vezet utunkon, aki a mennyet és földet alkotta. A Teremtő befejezte teremtő munkáját, nem kell attól félnünk, hogy az ember a teremtésbe avatkozik. A teremtés befejezett. Ha mégis megtörténik a határ átlépés, az valójában nem a bio-etikai kérdések (például klónozás) kapcsán merül fel, hanem a gyilkossággal szemben, ami nemcsak határ átlépés, hanem bűn. A gyilkos tudatlanul is az élet és halál urává teszi magát.
Embernek tekintjük-e a megfogant embriót? Jézus arra hív, hogy felebarátok legyünk az élet kezdetén is. A terhesség megszakítás során az ember beavatkozik az emberré létel folyamatába, így szó szerint felebarátja létébe. A gonosz indulatok sírkamrájától itt sem tudunk szabadulni, hanem a legközelebb álló ártatlant is magunkkal rántjuk. Ezzel kapcsolatban a legtöbb vita, veszekedés ilyen és ehhez hasonló kérdések köré csoportosul: Mikortól tekinthető a magzat élő személynek? Etikai kérdés vagy jogi ügy, hogy ki rendelkezik a méhen belüli életről?
A Tízparancsolatról korábban elmondtam, hogy az nem általános törvény, ez igaz a hatodik parancsolatra is. A gyermekvárás, a nem kívánt terhesség kapcsán is újra felfedezendő útmutatás, hogy "Ne ölj!". Sokkal több van e mögött, mint két szó. Nem szabadna tehát egyik oldalnak sem jelszavat gyártani. Leegyszerűsített jelszó azt mondani, hogy "az abortusz gyilkosság", de azt is, hogy "a hasam csak az enyém".
Isten lehet, hogy ma hív el valakit magának, akit mi is ismerünk, de van, akit már az anyaméhben. Ilyen ember volt Jeremiás. Ha Isten elhívő szeretete, megszentelő munkája ott lehet egy formálódó élettel már az anyaméhben, miért nehéz elhinni, hogy később is vigyázni fog rá? Ez a hitetlenség azért szomorú, mert ma az abortuszok 97%-a mögött szociális indoklás áll. A törvény szerint "a nő által meghatározható "súlyos válsághelyzet" esetén lehet engedélyezi az abortuszt." A mai Magyaroszságon a "válsághelyzet" címszó lényegében anyagi indokokat takar, tehát a magzat, nem más, mint a meglévő életszínvonal ellen támadó.
Számomra az is megdöbbentő, hogy a kilenchetesnél nem idősebb terhes nők hamarosan már akár otthon is elvégezhetik magukon a terhesség megszakítást abortusz tablettával - ahogy erről egy napilap beszámolt. Ez a téma mindenütt súlyos indulatokat vált ki. A mi dolgunk ugyanakkor nem az, hogy a "rossz" vagy a "jó" igazolás oldaláról közelítsünk a kérdéshez, hanem a kegyelmes Istenre bízzunk minden formálódó életet, és mindenkit, aki ilyen szituáción megy át.
További nehéz kérdés, hogy hogyan áll Isten ítélőszéke elé az, aki eldobja magától az életet? Gyakran úgy érezzük, hogy az élet megrövidítésének kérdése csak azokat érinti, akik végletesen maguk maradtak, nagy lelki megpróbáltatásnak vannak kitéve. Pedig a kérdés úgy is feltehető, hogy én kizsákmányolom-e egészségemet? Túl keveset alszom-e? Van-e valamilyen függőségem? Ezeket a kérdéseket jó, ha magunknak is feltesszük, hogy ne jussunk el odáig, hogy erőnk feletti terhet kell hordanunk. A mi Istenünk a Jézus Krisztus Atyja. Amikor Ő hozzánk beszél nem a bíró szól hozzánk. Közös feladatunk mások és magunk felé is, hogy lelkünk gyógyítása, és a megelőzés evangéliumi oldalát felvillantsuk. Lehet, hogy elveszettek voltunk, de az Atya ölelésében megtaláltattunk. Isten befejezésül azzal vigasztalja zaklatott életünk, hogy a halál minden formájában csak az utolsó előtti szó. Az utolsó szó azé, aki az Alfa és az Ómega.
Kinek nehezítem meg az életét: Ki szenved miattam? Isten képét látom a másik emberben, vagy pedig valakit, aki az utamban áll? Milyen gondolatokkal a fejemben kelek fel reggelente és térek nyugovóra? Ismerősek nekem az érzések: harag, irigység, kemény szívűség, rosszakarat?
Áldás vagyok a körülöttem levő emberek számára? /Závodi Zsuzsanna/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése