Gyülekezeti csendes hétvége Bakonybélen

Május 24-én reggel csendes hétvégére indultunk a bakonybéli Szent Mauriciusz Bencés Monostor vendégházába. Miután elhelyezkedtünk kényelmes szállásunkon, még délelőtt megkezdtük programunkat, amelynek fő témája ez volt: "Közösség egymással és Istennel".

Az ismerkedést követően a délelőtt folyamán képmeditációt végeztünk Rembrandt "A tékozló fiú hazatérése" című műve alapján. 

A kép feldolgozásához segítséget nyújthat Henri J. M. Nouwen: "A tékozló fiú hazatérése – Egy hazatalálás története" című nagyszerű könyve. "Nem gondoltam volna, hogy egy festmény ennyi szimbolikát rejthet. Rembrandt tékozló fiújának szó szerint minden részlete üzen nekünk valamit, noha első ránézésre ennek csupán töredékét vesszük észre. Nouwen fokozatosan világítja meg a holland mester egyik utolsó alkotásának mélyebb értelmét, miközben mindhárom szereplő, valamint Rembrandt és saját életének szemszögéből is körüljárja a tékozló fiú Lukács evangéliumában olvasható történetét, különösen annak e világi szemmel bizony gyakran igazságtalannak tűnő végkifejletét. A könyvet olvasva folyamatosan visszalapozhatunk a belső borítón található festményhez, minden alkalommal valamit megértve abból, mígnem végül egy új, eleven, misztikus tartalmakkal teli kép néz vissza ránk, ami arra hív meg minket, hogy ne csak nézzük, hanem éljük is, amit látunk."

A kép szimbólumokban gazdag rétegeit kibontva megérthettük annak Isteni üzenetét a saját életünkre nézve. Kérdések a képről:
1. A sötétség elnyel vagy inkább betakar embereket?
Kiket rejt(het) a sötétség?
Személyes: mit rejtek én el a saját sötétségemben?
Isten válasza:
"Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: 12a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság. 13Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt." /Zsoltárok 139. 11-14./

2. Mit világít meg a képen Isten fénye? Bele lehet nézni Isten fényességébe?
Isten válasza:
"Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az ÚR dicsősége. [...]3Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez. […] 19Nem a nap lesz többé napvilágod, és nem a hold fénye világít neked, hanem az ÚR lesz örök világosságod, és Istened lesz ékességed. 20Nem megy le többé napod, és holdad nem fogy el. Az ÚR lesz örök világosságod, letelnek gyászod napjai." /Ézs 60. 1, 19-20./

3.Mit fejez ki az atyai kéz a képen?
Személyes: Mit jelent nekem Isten érintése? Pihenést, életet, elindulást, nyugodt álmokat, stb.?
Jézus válasza:
"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. /Mt 11.28-29./

A képmeditáció végén az általunk kiválasztott színű és mintájú kendőt magunkra borítva - a festmény szimbolikáját tovább gondolva - áldásban részesültünk.
Közös ebédünket a monostor ebédlőjében fogyasztottuk el.

Ebéd után az egyéni csendesség keretében lehetőség volt rövid pihenésre vagy egy sétára a közelmúltban megújult arborétumban.

Ezután sétára indultunk a Borostyán-kúthoz, és megmásztuk a Kálvária-dombot is. A kálváriánál csoportjátékokat játszottunk.

Késő délután visszatértünk a monostorba. Miközben a gyerekek felügyelet mellett játszottak, a felnőttek csoportmunkára vonultak el, aminek témája a "bibliai kardiológia" volt. Milyen a megtört szív, és milyen a Szentlélekkel megtelt szív? Vajon mi a személyes szívügyünk? Mi a prioritás az életünkben? Mi köze van Istennek az érzelmeikhez? Mi dobogtatja meg a szívünket? Van, ami a „privát” életünkhöz tartozik és van, ami a szenthez? Vajon csak párkapcsolati kudarcoktól törik meg a szívünk, vagy mástól is? Vajon hogyan viszonyulnak egymáshoz az elvek és az élet? Hogyan dolgozzuk fel, ha megbántanak bennünket? Az elkeseredés, aggódás ellen biztos út az Isten-kapcsolat. Ahogy a Zsoltárok 97. 11 fogalmazza: „Fényözön árad az igazra, és öröm a tiszta szívűekre.” Ez is hitünk kihívása, amelyet tanulni kell. A foglalkozás keretében mindenki megalkothatta a saját "megtört szívét", amelyeket azután közösen elemeztünk. 

A vacsorát közösség keretében oldottuk meg a régi vendégház ebédlőjében. 

Vacsorát követően Ábel testvér, a monostor perjele tartott számunkra beszámolót a monostor legutóbbi fejlesztéseiről, a szerzetesek mindennapi életéről és a közösség terveiről. A beszélgetést követőn 20.30-tól valamennyien részt vettünk a templomban a szerzetesek aznapi utolsó imáján, a kompletóriumon. Ennek különös hangulata és tisztasága valamennyiünket magával ragadott. 

Késő este a felnőttek megnézték az "Ádám almái" című dán filmet, és beszélgettünk a filmről. 

Másnap reggeli után Úrvacsorával egybekötött Istentiszteletre vonultunk ki a Borostyán-kúti kápolnába.

Az igehirdetést követően a szeretetközösséget gyakoroltuk, úgy ahogyan az őskeresztyének tették. Az agapé keretében egy kis papírlapra írva felszögeztük bűneinket egy farönkre, majd mindenki megosztotta a másikkal a kiosztott kalácsot és egy pohár szőlőlevet ivott hozzá.
A hármas forrásnál elénekeltük a "Szent vagy, szent vagy, szent vagy..." kezdetű dicséretet.

Ebéd után áldó-imádságos áhítatot tartottunk "Megszentelő jelenlét!" címmel. 15 óra után összepakoltunk és a csoport hazaindult Veszprémbe. 

Köszönjük hogy együtt lehettünk Isten színe előtt!